Mozog a föld
Földrajzi értelemben többfelé bolygónkon, de hazánkban sem volt ilyen erősségű földrengés huszonöt éve. Politikai értelemben is reng a talaj Tunéziában, Egyiptomban, de például Belgiumban is, amely bármikor széteshet a flamand-vallon ellentét mentén. Gazdasági értelemben is időnként minden összedőlni látszik az évek óta tartó folyamatos válságban – vannak elemzők, akik már az euro közeli halálát jósolják… Morális értelemben pedig mintha már össze is dőlt volna világunk… Vajon származhat-e ebből bármi jó? - már ha szabad egyáltalán ilyen kérdést feltenni…
Lelkiismeretfurdalásom van
Csöngetnek. Kinézek az ablakon. Megint egy ember, aki ezen a héten már többször kért pénzt, ezresnél kevesebb sohasem elég neki -, és nem nyitok ajtót, de lelkiismeretfurdalásom van. Jézus azt mondja: ha kérnek adj, jó mértékkel, megnyomottat, és ne kérj vissza semmit. Most mit tegyek?
Nyugat Balkán
Amikor Budapesten a valamikori Skála Metró épületében (emlékszünk még rá, hogy ez volt a Skála-áruházak gyöngyszeme – vajon miért ment tönkre?), a Nyugati pályaudvarnál megnyitották a West Balkán szórakozóhelyet, biztos jó poénnak tűnt így nevezni. (Magyarország = Nyugat-Balkán) Aztán a múlt heti események bebizonyították, hogy a névadás sajnos nem „jó poén” volt, hanem realitás. Bár lehet, hogy ha egy balkáni ország lakosa végignézné azt a gondatlanság- és felelőtlenség-cunamit, ami elvezetett a három lány halálához, azt mondaná, ez náluk nem történhetett volna meg…
Ártatlan szemmel Maffia-országban
Nemrégiben hallottam egy történetet, amit nagyon találónak érzek a mondanivalómhoz. Valahol Közép-Európában egy modern, nemzetközi képz?m?vészeti kiállítást rendeztek – aztán a megnyitó el?tt kitört a botrány. A lengyel m?vészn? m?ve egy csomóba összegy?rt papír lyukkártya volt, a sarokban a földre helyezve. A takarítón? meg el?tte való este, a terem takarításakor azt szemétnek nézte, és kidobta… Ilyen az, amikor a sok fantáziálás és elmélet ködvárába belép az ártatlan szem? valóság: kiderül, hogy szemét az egész! Engedjük meg most magunknak, hogy ilyen „ártatlan szemmel” nézünk szét országunkban.
A negyedik gép
Amikor a második repül?gép becsapódott az Ikertornyokba (2001. szeptember 11.), akkor vált világossá mindenki számára, hogy itt nem egy repül?gép-szerencsétlenségr?l van szó, hanem el?re eltervezett, kegyetlen terror-cselekményr?l. Aztán jött a harmadik repül?gép, amely Pentagon (USA Hadügyminisztérium) épületére zuhant, mint egy ballisztikus rakéta. De a negyedik gép – amelyiket a Capitólium épületére irányítottak - nem ért célba! Az utasok ugyanis mobil-telefonjaikon keresztül értesültek az eddig történtekr?l, megértették, hogy ?k sem egy „egyszer?” gépeltérítés áldozatai, hanem gépüket él? bombaként akarják felhasználni az öngyilkos merényl?k. És ?k ellenálltak… a négy gép egyben négy jelkép is – mi pedig ott ülünk valamelyik gépen. Már csak az a kérdés, melyiken?
Egy álom és értelmezése
Most éjjel (vasárnapról hétf?re virradóan) felébredtem egy álomra, amit álmodtam, és annyira foglalkoztatott, hogy nem is tudtam visszaaludni. Én hiszem, hogy vannak Istent?l jöv? álmok és vannak olyanok, amikben csak a saját pszichénk élményeit dolgozzuk fel. Azt nem akarom meghatározni, hogy ez milyen fajta volt – rábízom az olvasóra ennek eldöntését -, de leírom az éjjel végiggondolt értelmezésekkel együtt.
A „végső idők” forgatókönyvei
A Márk evangéliumához írt elmélkedés-sorozatban eljutottam a 13. fejezetig. Ebben a részben mondja el Jézus a végső idők bekövetkeztének jeleit. Ezeket, és az ide tartozó egyéb próféciákat egyszerre könnyű és nehéz is értelmezni. Könnyű, mert sokszor egyszerűen felfogható dolgokról van bennük szó (háborúk, földrengések, stb.), de nehéz is, mert a próféciák időrendje sokszor összecsúszik – van, ami már Krisztus idejében beteljesedett (mintegy előképként), de újra- és újra beteljesedik, és van, ami csak az utolsó időszakra érvényes. Az értelmezésnél az sem mindegy, hogy a végső idők jelei közül mennyi ment már át az adott időszakban teljesedésbe. (Hogy egy példát mondjak: az első ezredforduló idején is volt végítélet-várás, és néhány korabeli eseményt végítélet-jelként is lehetett értelmezni, de bőven volt olyan, ami még távol állt a beteljesedéstől (pl. hogy minden nemzetnek hirdetik az evangéliumot).
Milyen „végső idők forgatókönyvek” lehetségesek, és hogyan viszonyuljunk hozzájuk?
Jól kezdődik…
December 31-én volt az év végi hálaadás, akkor azért mentünk templomba. Aztán újév els? napja „parancsolt ünnep”, másodika meg vasárnap – így aztán szinte három napos triduummal kezdhettük az újévet. (Nálunk már az adventi hajnali rorátékra is szépen megtelt a templom, valahogy a közösségek is „felpörögtek” év végére, a karácsony is szép volt. Január elsején még a törökbálinti Szeretetláng kápolnába is jött egy olasz zarándok csoport…) Mintha csak a Szentlélek egyre jobban kezelésbe, edzésbe venne minket, készítve egy nagy mérk?zésre…
Malomkövek között
Azt mondják, takarékoskodjunk (ha van miből) – de azt is mondják, hogy a belső fogyasztás növelésével kell felpörgetni a gazdaságot. Most akkor takarékoskodjak, vagy fogyasszak?
Azt mondják, legyek tudatos vásárló, és ne vegyek meg minden sz…ócskaságot, – de közben állandóan reklámokkal tömnek, hogy igenis, vegyek meg minden sz…ócskaságot, mert ez a legnagyobb újdonság!
Azt mondják, tönkretesszük Földünket, ezért használjak kevesebb áramot – közben meg arra akarnak rávenni, hogy vegyek meg minél több elektromos kütyüt, és egyébként is, az áramszolgáltatóm kedvezményt ad, ha több áramot használok!
Miért tette? Miért nem tette?
A csillagászok azt mondják, hogy nincs csodálatosabb az égitestek világánál. Olyan szépek és változatosak, hogy bármeddig el lehet bennük gyönyörködni. Titkai sokaságának megértése pedig hosszú-hosszú időt vesz igénybe, már ha egyáltalán lehetséges a végére érni. De ugyanezt mondják a biológusok az élővilágról: akár egy szál vadvirág működésének megismerése is életprogramot jelenthetne.
Isten pedig mindannyiunk egyesített tudásánál is mélyebben és átfogóbban ismeri a teremtett világot – ami azt is jelenti, hogy jobban ismeri annak szépségét és jóságát („és Isten látta, hogy mindaz, amit alkotott jó”, olvassuk a Teremtés könyvében) -, akkor vajon Isten miért hagyta ott mindezt a szépet és jót a világ egy kis poros szegletéért? Az „ég és föld ura” miért vállalta a teljes kiszolgáltatottságot Mária és József kezei között?
Az vesse rá az első követ – avagy a torz egyházi önképről
Óvakodnom kellene az ítélkezéstől, mert amiben elítélek másokat, abban magam is ítélet alá esek. Azt tapasztalom, hogy ha valakit megítélek valami miatt, hamarosan én is elkövetem ugyanazt a bűnt. És ez még Isten gyöngéd szeretete, amivel figyelmeztet: „ha én nem tartalak fenn, ugyanúgy elbuksz, mint a felebarátod”!
Kisgyerekként még inkább visszahúzódó, sírós fiú voltam, aztán a családi traumák következtében rettenetes, kötekedő kamasz vált belőlem. „Túlfejlett igazságérzetemmel”, szavaimmal hősi módon védtem az igazságot – már amit én annak tartottam -, és ha egyszer elkezdtem, ott kő kövön nem maradt. (Mindezt harminc kilósan, egy fiúkollégium húszágyas szobájában, csupa idősebbel körbevéve…)
