Egy álom és értelmezése
Most éjjel (vasárnapról hétf?re virradóan) felébredtem egy álomra, amit álmodtam, és annyira foglalkoztatott, hogy nem is tudtam visszaaludni. Én hiszem, hogy vannak Istent?l jöv? álmok és vannak olyanok, amikben csak a saját pszichénk élményeit dolgozzuk fel. Azt nem akarom meghatározni, hogy ez milyen fajta volt – rábízom az olvasóra ennek eldöntését -, de leírom az éjjel végiggondolt értelmezésekkel együtt.
Álmomban egy eléggé sötét helyen voltam, többekkel együtt. Mintha félig bunker lett volna, félig szabad terület. Egyre növekvő víz öntötte el az egészet és a víz tele volt mindenféle törmelékkel. (Mintha valaki felrobbantott volna egy házat.) Azt mondtam, hogy én kimegyek, és megnézem, mi az oka ennek, s bár a többiek óvtak ettől, mégis nekiindultam. A víz egyre jobban ellepett, volt, hogy már úsznom kellett, s közben kerülgetni a törmelékeket is, amelyek elég veszélyesen sodródtak. Aztán odaértem a probléma okához. Mintha egy fűtési rendszer robbant volna szét, úgy láttam, hogy valaki lelopta a nyomásmérőt és –szabályozót, így túlnyomás alakult ki és végül a víz szétvetette az egész rendszert. Azt is láttam, hogy egy csőből még most is folyik a víz – ami táplálja a rendszert -, így azt megpróbáltam visszailleszteni a másik csonkra. Először nem akart sikerülni – kiabáltam is hátra, hogy zárják el a vizet -, de aztán ráhúztam, és akkor kiderült, hogy maga a rendszer is több helyen lyukas, spriccel belőle a víz…
Erre ébredtem fel és az első gondolatom az volt, hogy így robban(t) szét életünk (a hazánké, de talán az egyházunké is). Nem tudom, hogy amit álmodtam az már megtörtént vagy csak ezután történik meg, de a következő felismerésekre jutottam:
- Ellopták a nyomásmérőt és –szabályozót és a túlnyomás miatt robbanás történt. A javak szétlopásának tényét talán említenem se kell. Ezen túl pedig nagyon sokan vannak, akik feszültségeket keltenek, növelik a nyomást az egész rendszeren – az elmúlt évek politikai gyakorlatát tökéletesen modellezi ez a kép –, ráadásul eszetlenül, a következményekre nem figyelve, nem gondolva. Nem csoda, ha minden darabokra hullik körülöttünk! Tehát a legelső dolog, amit meg kellene értenünk, hogy abba kell hagynunk ezt a feszültségkeltést és el kell indulni a kiengesztelődés útján, hogy ha még lehetséges bármit megmenteni, a megtörténhessen!
- A víz szerepe kétértelmű, hiszen Isten Szentlelke is „élő víz”. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy még Isten kegyelmei sem tudnak segíteni rajtunk, ha az nincs „becsatornázva”, helyes mederben tartva és nem juthat el a megfelelő helyre. Ami a rendszerben éltető, melengető folyadék, az kirobbanva pusztító erő. Hasonlóképpen: Isten irgalmassága hiába árad ki a földre, ha nincs befogadó közeg, akkor az az Ítélet robbanásává válik, ami szétveti a bűnbe merült világot.
- Még ha sikerül is helyreállítani újra valamifajta rendet, meg kell értenünk, hogy az egyelőre – miattunk! – továbbra sem stabil, azaz több helyen sérült, szivárgó lesz. Az újjáépítés munkája hosszú és fáradtságos és amit építünk az is instabil és sok problémával terhelt. Nincs könnyű megoldás!
- Az egész jelenet nyomasztó, félig sötét, az emberek félelmeivel teli légkörben zajlott. Ezzel is meg kell küzdenünk. Sokan nem akarnak szembesülni a helyzet súlyosságával. Amíg van egy kis bunker, ahová vissza lehet húzódni, (még ha térdig ér is a víz) onnan kimozdulni nem mernek, az okokat keresni nincs erejük, a megoldásért fáradozni nem akarnak. Ha mi viszont akarunk, tudnunk kell, hogy ebben a helyzetben nagy bátorítást nem kapunk, itt emberi elismerésért dolgozni nem érdemes és nem is lehetséges. Csak Isten ereje tarthat meg minket!
Erőre van szükségünk és bátorságra. Helyes helyzetfelismerésre és támogatásra. Támogatásra amit mi adunk – vezetőinknek, társainknak, a szükséget szenvedőknek – és támogatásra, amit mi kaphatunk a munkánkhoz. Jó tervekre és helyes megvalósításra. Anyagi és lelki javakra. Imára és a küzdelemben megerősödött, érett emberekre. Meg éretlenekre is, csak akarjanak végre tenni valamit Isten Szentlelke szerint, mindannyiunkért!
Ha ez az álom Istentől volt, akkor az azt is jelenti, hogy még van remény! Még újra össze lehet rakni a „rendszert”, még van jövő hazánknak (és egyházunknak). Ha meg csak emberi gondolat volt, én akkor is elfogadom, mert valóban így látom a helyzetünket. Kalandra fel!
Mennyei atyánk! Kérünk Téged Jézus Krisztus nevében, a mindenkor segítő Szűzanya közbenjárására, hogy Szentlelked által éleszd fel az emberekben a vágyat a kiengesztelődésre, a helyreállító munkára, hogy teljes szívvel tudjanak küzdeni hazánk és egyházunk megújulásáért! Köszönöm, hogy meghallgatod imánkat és cselekszel értünk, mert szeretsz minket! Ámen.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
