Az élet iskolája
Álmomban megint iskolába jártam. Néha visszatérő, szorongató álmok ezek. Ismerős helyen járok, hogy be kellene mennem egy órára, de nem találom a termet, mindig eltévedek. Vagy be kellene jutnom a kollégiumi szobánkba, mert egy másik helyen aludtam, de oda már nem tudok visszamenni, a szobánkat pedig nem találom, vagy nem tudom, melyik az ágyam. Vizsgáznom kellene, és biztos vagyok benne, hogy megbukom, mert fogalmam sincs a tananyagról…
Erő a magasból
Régebben elgondolkodtam azon, honnan volt Navalnijnak ereje és bátorsága – amire nekünk is nagy szükségünk lenne -, hogy a novicsokos mérgezése után visszatérjen Oroszországba, amikor nyilvánvaló volt, hogy ott csak börtön és halál vár rá. Most azonban nyilvánvalóvá vált és ez jó példa számunkra is, amiből tanulhatunk.
A világot átalakító erő
Jézus Krisztus Isten országának terjedését, növekedését képekben, hasonlatokban fejezte ki. Szántóföldbe rejtett kincs, ami értékesebb mindennél. Olyan, mint egy mustármag, amit elvetnek a földbe, s nagy fává nő és még az égi madarak is lakást vesznek benne. Mag, amely kikel és növekszik, éjjel és nappal, ha akarjuk, ha nem. Isten országa, amely bennünk és körülöttünk van, láthatatlanul és mégis valóságosan.
Állj középre!
Bemegy Jézus szombaton a zsinagógába. Ott van egy béna kezű ember, és a többiek nézik, hogy Jézus meggyógyítja-e. (Klasszikus csapdahelyzet: ha meggyógyítja törvénytörő, mert szombaton munkát végez, ha nem, akkor meg szívtelen…) Jézus azt mondja a béna kezű embernek: állj középre! Ma is, most is ezt mondja nekünk is, és ez egyszerre örömteli és szorongató helyzet számunkra.
Nézzünk szembe az igazsággal
Szeretjük azt hallani, hogy az Isten szeret minket – és ez igaz -, de azt már nem szeretjük hallani, hogy attól, hogy az Isten szeret minket, még elkárhozhatunk – pedig ez is igaz. Jézus nagyon súlyos szavakat mondott az ítéletről, a kárhozatba vezető széles útról, a megbocsáthatatlan bűnről és Isten haragjáról – most akkor szeret minket az Isten, vagy nem?
Gyökerében orvosolni a bajt
A szombati lelki nap címe az volt, hogy Jézus a megmentő, és többek között arról is beszéltem, hogy a világ mai nagyon súlyos válságait nem tudjuk pusztán világi eszközökkel megoldani, mert minden ilyen megoldás egy újabb problémát generál. (Használhatunk benzines autók helyett akkumulátorosat, de az is szennyezni fogja a környezetet, stb.) Le kell hatolnunk a problémák gyökeréig, feltárni a bajok okát, hogy aztán a megoldás is megszülethessen személyes életünkben, de közösségi és társadalmi méretekben is:
Az Örömhír kezdete
Ha örömöt akarunk szerezni valakinek, nem szoktuk azzal kezdeni, hogy a hibáiról beszélünk. Úgy tűnik azonban, mintha Isten nem értene velünk egyet ebben a dologban, szerinte az Örömhírt a bűnbánattal kell kezdeni… Mielőtt rátérnénk arra, mit is jelent a bűnbánat-tartás, megtérés, érdemes erről a vallások között egyedülálló módszerről és követelésről beszélni néhány szót.
Mózes felemelt karja, Jézusé és a miénk...
A Kivonulás könyvében vagy egy nagyszerű történet az imádság erejéről. Mivel e héten csütörtökön, Árpád-házi Szent Margit ünnepén lesz az Imanap hazánkért – és jelenleg is imakilencedet tartunk hazánkért -, fontosnak érzem ezt a történetet Mózes felemelt karjairól, aztán még inkább Jézus kitárt karjairól és a miénkről is. De először olvassuk el a történetet:
A 2024. évi vezérigéről
Minden év elején imádkozunk azért, hogy Isten adjon az életünkbe egy olyan vezérigét, amely azt az évet bevilágítja, mintegy irányt mutatva. Mondhatjuk, hogy a 2024. évre egy „boldogmondást” kaptunk, bár az is igaz, hogy nem az evangéliumból, a hegyi beszédből, hanem a Jelenések könyve elejéről:
Milyen szándékokra imádkozzunk hazánkért?
Húsz évvel ezelőtt szerveztünk először imanapot hazánkért január 18-ára, Árpád-házi Szent Margit ünnepére – akkor még Nemzeti Imanap néven -, és évek óta imakilencedet is tartunk előtte (ami most szerdán, 10-én kezdődik). A kilenced alatt már megfogalmazunk imaszándékokat – most azonban elbizonytalanodtam, hogy mik legyenek azok, aminek oka egy tapasztalatom, amit a honlappal kapcsolatban és személyes beszélgetésekben is megélek.
Szívünk barlangistállójába beköszön az Isten
Rendhagyó hétfői Eheti, egy kép és egy vers:
