Áldásává lenni a teremtett világnak
Isten az emberben foglalta össze az egész teremtett világot. Ugyanolyan elemekből (atomokból és molekulákból) állunk, mint minden szervetlen és szerves, élő és élettelen anyag. Belső világunkban ott vannak azok az ösztönök, érzelmek, meghajtó erők, amik az állati világot is jellemzik. Ugyanakkor Isten belénk lehelte az „élet leheletét”, azaz lelkünk szellemi valóság, miként az angyaloké is. Ez az „összefoglalás” önmagában is óriási tisztesség és kegyelem az embernek!
Itt élned, halnod kell…
Bevallom, én az országhatáron se szívesen megyek át. Azt is nehezen tudom elfogadni, amikor szülők arra biztatják gyerekeiket, hogy menjenek külföldre és éljenek ott, mert ott jobb lesz nekik. Lehet, de milyen áron? Mikor érik utol ott is őket az itt hátrahagyni vélt anyagi és lelki problémák? Ami pedig ennél is komolyabb kérdés: vajon véletlenül születtünk ebben az időben, erre a helyre? Talán annyira reménytelen hazánk helyzete, hogy innen már menekülni kell?
Szerelmi történet Istennel
Az Istennel való egyesülés útja szerelmi történet. Úgy kezdődik, hogy titokzatos módon, talán magam sem értem hogyan, de megragadja szívem, életem Isten valósága, és beleszeretek Istenbe, vagy egész pontosan Jézus Krisztusba, akiben és akivel megélhetem Isten mindent betöltő szeretetét. Lehet, hogy furcsának tűnik ez, főleg, ha egy férfi írja le napjainkban, amikor amúgy is mindent beleng a testi szabadosság megrontó levegője – de mégis ez az igazság.
Remény sötétség idején
Sötétség idején, amikor egymást követik a rossz hírek, nem árt eszünkbe juttatni, hogy a történelem nem egyirányú utca, hanem a lehetőségek tárháza, és rajtunk is múlik, hogy hogyan folytatódik. A Szeretetláng lelki naplóban van egy napjainkra illő nagyszerű prófétikus helyzetleírás, ami telve van természetfeletti reménnyel (különben ennek jele a szombati Szeretetláng Fesztivál is):
Szent Ferenc regulája és a miénk
Assisi Szent Ferencet arra kérték, hogy írjon regulát a közösségének. Ő rámutatott a Bibliára és azt mondta: ez a mi regulánk - de ezt nem fogadták el. Akkor idézett néhány mondatot az evangéliumokból és rövid magyarázatokat fűzött hozzájuk, de ez is kevésnek bizonyult… Elgondolkodtam: az én életemben melyik volt az a néhány mondat a Szentírásból, ami úgy szíven talált, hogy arra épül a hitem és az életem?
Kirakat-kereszténység
„Ruanda volt Afrika katolikus kirakatországa” – írja Peter Balleis jezsuita misszionárius -, ahol a lakosság kétharmada katolikus volt. Hogyan történhetett meg, hogy 1994-ben alig száz nap alatt mégis lemészároltak majd egymillió embert - a gyilkosságoknak félmillió tettese volt késsel, karddal, bármivel, amivel ölni lehet –, és a gyilkosokkal papok, szerzetesek és apácák is együttműködtek?
Az Istennel való egyesülés valósága
„Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” (Gal 2, 20) Lehetséges ez? Lehetséges, hogy Istennel olyan teljes közösségbe kerüljek, hogy az Ő gondolatait gondoljam, szavait szóljam, tetteit cselekedjem – és közben a személyiségem mégis teljesen szabad maradjon? Hogy ez részemről ne csak egy bolond gondolat legyen arról, hogy isten vagyok, egy eszement fantázia, skizofrén beképzelés, téveszme, esetleg a gonosz lélek hazugsága, egy stáció az ördögi megszállás felé tartó úton?
Misztika
A katolikus lexikon szerint a misztika általánosságban a racionális tudatot és a természetes megismerést felülmúló, közvetlen, transzcendens megismerést jelenti. Ez az egyház nagy misztikus szentjeinek tanítása szerint a lélek fölemelkedése Istenhez. Modern korunk ezt könnyen összetéveszti az okkult, irracionális dolgokkal, mágikus praktikákkal, elrévedésekkel és rendkívüli jelenségekkel. Pedig mi sem áll távolabb egymástól, mint ez a két út!
Isten országa, a gyógyulás helye
Jézus Krisztus Isten országát a gyógyulás és szabadulás helyének élte és hirdette meg. Tanítványait is erre hívta, és az őskeresztény közösségek is annak tartották. Az egyház konszolidálódásának örvendetes eseményeivel, az üldözés megszűnésével párhuzamosan azonban egyre fontosabbá váltak az erkölcsi és egyéb szabályok, és az egyház gyógyító közösségből morális, erkölcsi közösséggé vált. (Olykor pedig csak moralizálóvá, amikor a mások szálkáját kiprédikáljuk, közben a saját gerendáinkból ácsolunk templomot.)
Az imádság láthatatlan ereje
Anyagelvű, mindent látni, érezni akaró hitetlen világunkban az Istenhez forduló, imádkozó ember és az imádság haszontalan, felesleges és hiábavaló dolognak látszik. Ahogy Sztálin kérdezte gúnyosan: hány hadosztálya van a pápának? Mi azonban nyugodtan visszakérdezhetünk: Hol van most Sztálin?
Jó-e, ha a „püspöki kar” bevádol egy teológust egy másik ország püspökénél?
Pláne, ha nem is teológiai, hanem politikai nézetei miatt. Állítólag ugyanis ez történt Perintfalvi Ritával. Elöljáróban: én őt nem ismerem, munkásságáról keveset tudok, s azok nagy része is ellentétes a nézeteimmel. Ez azonban teljesen érdektelen abból a szempontból, hogy helyes és elfogadható-e egy ilyen feljelentés?
