Amikor a Pünkösd hétfő keddre esett
Amit most elmesélek, azon a furcsa napon történt, amikor a pünkösd hétfő keddre esett. Azt túlzás lenne állítani, hogy nem vette észre senki. Néhányan elmentek a templomba, hogy találkozzanak Jézussal és a Szentlélekkel, de az ajtó zárva volt, a sekrestyés néni otthon üldögélt és a keddi híreket hallgatta a rádióban.
A nagy bevásárlóközpont is nyitva volt, a kis boltok is kivéve a lottózót, amelynek bérlője hosszú hétvégét szervezett magának egy vízparti, sátorozással egybekötött pecázással, kikapcsolta a mobilját is, a halak meg – hát azok szokás szerint teljesen kukák voltak. (Na de mit várjunk egy olyan jószágtól, amit fogkrémes kenyér-galacsinnal is be lehet etetni?)
A Szentlélek persze nem adta fel olyan könnyen, mint a templomos nénikék. Galamb formájában körberepült, nézve, hogy kit ajándékozhatna meg. Látta a kedvetlenül körbesétálgató vásárlókat a piacon, és megsajnálta őket. Töltött egy kis örömet a piaci kofák és vevőik szívébe – s láss csodát! Szóba elegyedtek egymással, a vásárlók dicsérték az árut, az eladók meg a legszebbet és legjobbat adták a kosárba.
Tetszett a galamb formában csellengő Léleknek az elért eredmény, kereste még, kivel tehetne jót. A váróteremben ülőknek békét, az orvosoknak pedig átlátóképességet ajándékozott, a pályaudvaron figyelmet és összeszedettséget - így a megadott időben valóban elindultak a járatok - a szerelmes pároknak megértést, a házastársaknak odaadást adott, de még a képviselő uraknak és hölgyeknek is jutott egy kis nagylelkűség, így azok végre megszavazták az új játszótér részére a pénzügyi keretet.
Így jutott el végül a temetőbe is. Üres volt az kívül-belül, alul-felül, sehol egy lélek – hát ’iszen azért temető a temető, hogy ott csak emlékek és emlékezők legyenek, de most azokból se volt egy darab se. A galamb formájában repkedő Szentlélek leszállt egy sírra két kőgalamb közé, onnan nézelődött. Átfutotta a mennyei statisztikát és megállapította belőle, hogy kisvárosunknak különösen jók a statisztikái: mintegy tíz százalék rögtön a mennybe ment és a tisztítótűzbe kerültek száma is meghaladta az elkárhozott lelkekét.
Amint ott üldögélt, nézelődött, hát látja ám, hogy Holló Rebi néni sétál be a kapun, kis csokor virággal a kezében és egyenesen felé, a két kőgalambos sírhoz igyekszik. Már éppen láthatatlanná vált volna, de nem volt rá érkezése, mert Rebi néni egyenesen ránézett és megszólította:
- Szép kis firma vagy ám Te is, mondhatom! Ilyet hagyni, a pünkösd hétfőt keddre rakni, elkótyavetyélni ezt a szép ünnepet! Hát ha ilyen vircsaft van odafent, mit várhatunk mi itt, idelent?
Szegény Galamb csak nézett, el se hitte, hogy hozzá szólnak, nem volt szokva a kioktatáshoz. Már éppen válaszolt volna, de Rebi néni megelőzte:
- Ha már így összefutottunk, ebben a nagy ráérő időben - „pünkösd kedden!” (de ahogy ezt mondta, attól bizony cseppet elhalványult még a napsütés is szégyenletében) -, lenne itt egy kis dolog, amit el kellene intézni!
Szegény Galamb csak hallgatott, pislogott - nem mondanám, hogy zavarban volt vagy ideges, ilyet Istenre mégsem mondunk, még ha kicsit topogott is vékonka lábaival -, de az öregasszony ezt a pislogást beleegyezésnek vehette, mert zavartalanul folytatta:
- Itt van az én onokahugom, a Julcsi. Áldott jó asszony, a férje is jó ember, iparkodnak is, de gyerekük még mindig nem született. No hát, gondolom arra repülhetnél, aztán megigazíthatnád ezt a dolgot! - Majd hozzá tette, mert mégiscsak Istennel beszélt: Kérlek!
Úgy igaz ez, ahogy mondom! Legnagyobb tanúság rá a gyerek, aki kilenc hónapra rá bizony megszületett – de még milyen gyerek! Olyan szép, hogy a Napra lehet nézni, de rá nem!
Úgy igaz minden, ahogy mondom! Ha nem hisznek nekem, sétáljanak csak el az új játszótér felé, ott megláthatják, ahogy Julcsi arrafelé tologatja a kicsit a babakocsiban. Ne aggódjanak, hogy nem tudják, melyik az a sok kismama között - ahol összefutnak az emberek ott lesz a gyerek, menjenek csak nyugodtan!
Csak vigyázzanak, mert aki azt a gyereket meglátja, annak igen nagy kedve kerekedik, hogy maga is szülővé váljon!
Nálunk már csak előjegyzésbe vesznek fel neveket az anyakönyvvezetőnél, és a szülészeti klinikán is!
(Megjelent a Kisvárosi történetek novelláskötetben: https://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink/4783-kisvarosi-toertenetek )
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
