Hiszekegy
Ember és Isten
Lenyűgöző, ahogy Isten minden emberi és ördögi elképzeléssel szemben megvalósítja tervét az emberi nem megváltására. Megtestesül egy szegény lány méhében, aki csak Isten gondviselő kegyelmében bízhat és jegyese, József megértő szeretetében, hogy meg ne kövezzék vélt paráznasága miatt. Megszületik egy barlangistállóban, de még onnan is menekülniük kell, Egyiptom földjére. Az biztos, hogy mi nem így akarnánk gondoskodni gyermekünkről – Isten gondolatai azonban nem a mi gondolataink, és az Ő gyengesége erősebb minden emberi erősségnél.
Emberré lett
Elképzelhető egyáltalán, hogy Isten, a hatalmas és szent, a mindenség ura, aki előtt fejet hajtanak a leghatalmasabb angyalok is, emberré lesz, csecsemőként kiszolgáltatva magát szülei kénye-kedvének, megetetik-e, vigyáznak-e rá, eléggé szeretik-e? A mindenkinél bölcsebb aláveti magát az emberi tanítóknak, törvényeknek, vállalja az éhséget, szomjúságot, betegséget? Elképzelhető, hogy ez nem csak emberi fantáziálás, hanem tényekkel alátámasztható történelmi igazság?
Értünk emberekért
Itt állunk a keresztény hitnek egy olyan radikális kijelentése előtt, ami gyökeresen különbözik a Jézus Krisztus korában létező többi vallásos hittől: „Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért, leszállott a mennyből…”
Az egyszülött Fiú
Ha egy istenség történetekben mutatja meg magát, az elmesélhető, abból lehet vallás és mitológia. Ha törvényeket ad, azok magyarázhatók és lehet belőlük életszabály és teológia. A Krisztushívők közössége azonban azt hiszi, hogy Isten egy személyben, a názáreti Jézusban nyilatkoztatta ki önmagát – és itt a „kinyilatkoztatás” szónak óriási súlya van! Hiszen az emberek minden korban kutatták az Ég titkait és minden vallásban lehetnek megsejtések Istenről, amelyek azonban beillesztődnek egy többé-kevésbé képzelet szülte mitológiába. Isten önkinyilatkoztatása radikálisan különbözik ettől. A keresztény hitvallás, a Hiszekegy is azzal a problémával néz szembe, hogyan lehet szavakba foglalni a minden szón túlcsorduló igazságot.
Az egy Úr
A Hiszekegy második nagy része így kezdődik: „Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban…” Jézus Krisztus első tanítványai – egyistenhívő zsidó férfiak és nők -, mesterük feltámadása után azzal a kérdéssel szembesültek, hogy mit mondjanak a Messiásról: ember volt vagy Isten, esetleg félisten? Pál apostol így köszönti az efezusbeli testvéreket: „Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!” (Ef 1,2) Az „Úr” kifejezés eddig Istennek volt fenntartva, de ha az Atya az Isten, akkor ki az Úr?
A mindenható Atya
Nézzük most egészében a Hiszekegy első mondatát, ami önmagában is áthúzta és érvénytelenítette a világ vallási hiedelmeit: „Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében.” Ez az egy mondat több olyan dolgot is állít, ami a pogány világ számára felfoghatatlan és elfogadhatatlan, és legalább egyet, ami Izraelben is megütközést váltott ki. Nézzük ezeket sorban:
Egy Isten van
Ma ugyanolyan sokistenhivő korban élünk, mint az ókorban, illetve a niceai hitvallás idején, talán annyi különbséggel, hogy míg akkor néven nevezték ezeket az isteneket – Zeusz, Héra, Afrodité -, addig ma név nélkül istenítjük a hatalmat, pénzt, háborút. (Ámbár ez is változóban. Rowling, a Harry Potter könyvek írója az álnéven írt krimisorozata legújabb kötetének ajánlójában istennőinek, „Junónak, Ceresnek és Asztarténak” ajánlja a könyvet.) Ebből a háttérből emelkedik ki a Hitvallás első tagmondata: „Hiszek az egy Istenben…”
Az első szó
A niceai hitvallás, a Hiszekegy minden szava és kifejezése fontos és erős tartalommal bír. Némelyiket több évszázad imája, elmélkedése csiszolta olyan fényesre és tisztára, amennyire csak lehetett, hogy pontosan fejezze ki azt a keresztény tartalmat, amit a zsinaton rögzíteni akartak. A Hitvallás megértéséhez azonban a kaput mégis az első szó jelenti: Hiszek.
Hiszek…
El kell ismernünk, hogy napjainkban egy elsőáldozásra készülő gyerek pontosabb teológiai fogalmakkal tud beszélni Istenről, mint az apostolok – ami természetesen nem jelenti azt, hogy mélyebben megéli és érti, amiről beszél. A „Szentháromság”, vagy az „egylényegűség” fogalma az apostoli korban még nem létezett, bár a tartalmilag már János apostol is megfogalmazta evangéliuma legelején: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige…” (Jn 1,1)
