Értünk emberekért
Itt állunk a keresztény hitnek egy olyan radikális kijelentése előtt, ami gyökeresen különbözik a Jézus Krisztus korában létező többi vallásos hittől: „Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért, leszállott a mennyből…”
Önmagában az, hogy egy istenség leszáll a mennyből, nem különlegesség. Megtették ezt a görög-római istenek éppúgy, mint az indiaiak vagy a sámánisztikus hitvilág szellemei, és a Teremtés könyve is beszámol arról, hogy az „istenfiak” (lázadó angyalok) leszállnak a mennyből, mert megkívánják az emberek asszonyait. Ezt teszi Zeusz is, amikor elragadja Európét bika alakjában vagy épp megtermékenyíti Danaét aranyeső képében. (Nem véletlenül oly féltékeny Héra, Zeusz felesége…) Olykor nem hiányzik a feltételezett jószándék sem. Krisna – a hindu Visnu isten nyolcadik megtestesülése -, is segíteni akar az embereken, igaz, hogy közben elcsábítja a tehénpásztorok asszonyait és lányait, kiszívja a démonok erejét, háborúkban küzd, nyolc felesége lesz, stb.
Lezárva ezt a részt, elmondhatjuk, hogy minden mitológiában feltűnik egy ilyen ambivalens, kettős természetű lény, akinek hol a jobb, hol a rosszabb része domborodik ki. Prométheusz lehozza a tüzet az embereknek, de lehozza Pandora szelencéjét is, amiből kiszabadulnak a bajok és betegségek. A skandináv mitológia Loki istene ravaszságát egyre inkább a többi isten és ember ellen használja fel. De ilyen a japán róka-démon is, és még hosszan sorolhatnánk a példákat. A mi hitünk szerint azonban Isten a tiszta és örök Szeretet és nincs benne semmi a rosszból, tetteiben nincs semmi kétértelműség, sem árnyéka a gonoszságnak!
Amikor a Hiszekegyben megvalljuk, hogy Isten „értünk emberekért, a mi üdvösségünkért” jött le közénk, akkor ezt az igazságot valljuk meg, és még ennél is többet. A mi Istenünk nem a saját vágyait akarja kielégíteni velünk és rajtunk, nem játszani és szórakozni akar, sem felhasználni minket más szellemi lények, istenek és démonok ellen. Az Ő szemében nem eszközök és alattvalók vagyunk, hanem szeretetből teremtett emberek, sőt Jézus Krisztus megváltó műve által Isten családjába visszatért gyermekek!
„Értünk, emberekért”! Nem mi közeledünk Istenhez, hanem Ő közeledik hozzánk! Nem nekünk kell valamilyen módon elérni, kizsarolni, hogy Isten figyeljen ránk, nem kell valami kimagasló tettet véghez vinni, a kegyét keresni, hanem épp ellenkezőleg, Ő keres minket! Az Ószövetség csodálatos prófétikus mondatai, ígéretei teljesülnek be itt, Isten kimutatja örökkévaló szeretetét irántunk. „Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki.” (Oz 11,4) „Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen.” (Iz 49,16) „Örök szeretettel szerettelek, azért megőriztem irántad irgalmasságomat.” (Jer 31,3) „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel. Eljegyezlek hűséggel, hogy megismerd az Urat.” (Oz 2,21-22)
Isten eljön „értünk, emberekért”, de nem csak egy-két pillanatra, nem csak bizonyos időszakra, hanem „a mi üdvösségünkért”, azaz a mi javunkra, hogy örökké vele lehessünk! Mi ugyanis nem tudunk magunktól „megistenülni”, örökké élni – pedig mi mindent megtesznek az emberek a minél hosszabb életért -, és nem tudunk magunktól feljutni sem Istenhez, nem tudjuk megtörni a halál átkát. Orfeusz nem tudja visszahozni az alvilágból Euridikét. Krisnának vissza kell térnie a létkörforgásba és újra kell reinkarnálódnia. Ikarosznak leolvadnak a szárnyai és lezuhan –az emberiség örök tapasztalatát tükrözik vissza ezek a mítoszok. A mennyei Atya azonban felülírja ezt a tapasztalatot! A Fiú eljön értünk emberekért, a mi üdvösségünkért, hogy kiváltson minket a halál torkából és visszavigyen minket az örök hazába.
Csoda-e, hogy ez az Örömhír (evangélium) megragadta az emberek szívét?
A szegények, a kitaszítottak, a rabszolgák, az emberi életet is alig élő, reménytelenségbe taszított férfiak és asszonyok, a testi-lelki szegények különösen is hamar meghallották a Szeretet hívó szavát, amit Jézus, a mennyei ember, a Fiú, aki alászállt közénk, mond nekik: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket.” (Mt 11,28)
Isten eljött közénk, mert szeret minket. Nem mi akartuk ezt, elgondolni se tudtuk volna, nem érdemeltük ki semmivel – Ő akarta így, Ő választotta ezt az utat: „értünk emberekért, a mi üdvösségünkért, leszállott a mennyből”…
Hiszekegy-sorozat, Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)
