Komoly téma, mesés köntösben
Kikapcsolódásként, nyárra… A Mózes botja című novelláskötetben jelent meg az a felnőtt mese ciklus, ami a Bukás utáni világ elbeszélése, a mondák nyelvén. Ennek első története az Amikor a totemek népet választottak maguknak című történet, amit itt most közre adunk, egy másikkal együtt, aminek a címe: Égi szikra. Tessék parancsolni:
Amikor feljutok a mennyországba
Írhatnám úgy is, hogy „ha” feljutok a mennyek országába – de Jézus biztosít minket a szavaival az evangéliumokban, hogy akik megvallják őt az emberek előtt, azt ő is megvallja a mennyei Atya előtt, és akik hisznek benne és a tanítása szerint élnek, azok már nem esnek ítélet alá. Ettől még persze van tisztítótűz, amit jobb lenne elkerülni, de ezt most tegyük félre. Szóval, amikor feljutok…
Nagy antikrisztusi vezetők az ókortól napjainkig
Az egyház mindig komoly vizsgálatokat folytat, mielőtt valakiről megállapítja, hogy életében hősies fokon gyakorolta a szeretetet és ezért szentként tisztelhetjük. A világ azonban nem végzi el a megkülönböztető vizsgálatot, ezért a történelmi példaképek között mindenféle embert találhatunk, köztük kifejezetten antikrisztusi jelleműeket is.
Milyen békét szeretnénk?
Isten szívbéli békét ad, a világ képes kikényszeríteni egy külső békét fegyverek és szerződések erejével – ilyen volt a II. Világháború utáni hosszú béke Európában -, és a gonosz lélek is ígérgeti a békét, ahogy Hitler is megtette, csak adják neki Csehszlovákiát, és Putyin is ezt garantálta 2014-ben a Budapesti Megállapodásban… aztán mi lett belőle? És mi lett belőlünk?
A régi-új kérdés: mit tegyünk testvérek?
A 2000-es évek eleji válságra válaszul jelentettük meg akkor a kis könyvünket: Mit tegyünk testvérek? – bibliai válságok válság idejére (2009). Azóta eltelt másfél évtized, elmúlt a válság, majd a „hét bő esztendő” is és most újra itt állunk egy újabb válságos időszakban -, ezért szeretném a könyvünkből az alábbi részletet ide idézni a jézusi válaszstratégiáról egykor Izraelben és most Magyarországon:
A holnap gyermekei vagyunk
De hogy a holnap milyen lesz, az rajunk is múlik. Vannak, akiket a szerzés őrülete hajt és dagadnak, mint a kisgömböc, mások az érzéki élvezeteket hajszolják, léteznek köztünk hatalommániások is, de a legtöbben mégis csak élnek egyik napról a másikra, olykor túlélési üzemmódban, sodródva az árral, amerre viszi őket. A legjobb irányba, a legegészségesebb növekedés útján azonban akkor járunk, ha előre engedjük Isten életünkben, hogy Ő mutassa meg, mit és hogyan tegyünk. Az „Isten akaratának felismerése életünkben” című könyvünkben így írtam erről:
Jézus pedagógus napi köszöntője
Tudósítónk jelen volt azon a pedagógus tüntetésen, ahol váratlanul megjelent és szót kért a názáreti Jézus is, akit néhányan Krisztusnak hisznek és követnek.
Hamis és valódi béke
Jézus Krisztus szívből jövő és örökké megmaradó békét kínál nekünk, olyat, amit a világ nem tud adni. A világ kívülről, törvényekkel megtámogatott, ideigvaló békét kínál, a gonosz lélek pedig még annak is csak utánzatát – ellenben mindent megtesz, hogy a békénket elrabolja. Jöjjön néhány tanulságos történet erről:
Új tavasz
Ferenc pápa az elmúlt napokban két beszédében is új tavaszról beszélt, visszautalva II. János Pál pápára is, aki 1999 pünkösdjén azt mondta, hogy „a megváltás harmadik évezredében Isten a keresztények nagy Tavaszát készíti elő, amelynek kezdete immár előre látható”.
Kudarc és győzelem
A gonosz lélek sokszor győz, de végül mindig kudarcot vall, Isten gyermekei pedig sokszor érezhetik, hogy kudarcot vallottak, de végül mégis győztesek lesznek. Ahogy Churchill mondta a II. Világháború idején: kudarcról kudarcra haladunk előre a végső győzelemig – és igaza lett. Következzék most egy nagyon jó történet kudarcról és győzelemről egy megtért keresztény ember életéből, a Lego-gyár alapítójáról:
Hitető lelkek
A Szentírás tanítása szerint a világ mindmáig a gonosz lélek uralma alatt nyög. Az is nyilvánvaló, hogy nincs egyetlen ország sem, amely a krisztusi elvek alapján rendezné társadalmi életét. Ebben a pogány világban azonban a gonosz lelkek különös figyelmet fordítanak a keresztényekre, és a „sátán is a világosság angyalának adja ki magát” (2Kor 11,14), csak hogy elhitesse, ha lehet még a választottakat is.
