„…de szabadíts meg a gonosztól…”
Levélben hívták fel a figyelmemet arra, hogy az amerikai „Sátán Temploma” épp abban az időben tart nagyszabású konferenciát ott, amikor hozzánk érkezik Ferenc pápa, és az író arra is kért, hogy a szerdai élő adásban beszéljek erről – amit meg is fogok tenni. Addig is: gonosz lélek két dolgot szeret nagyon: ha nem hiszünk a létében, vagy ha túlbecsüljük őt – a Sátán Temploma a második kategória, de azért ne essünk az első hibájába se…
Jézus Krisztus tudta, hogy vannak gonosz szellemek, és hogy az „ördög körül jár, azt lesve, kit nyelhetne el”. Ő tökéletesen meg tudta különböztetni, hogy az egyes embert sújtó baj mikor testi eredetű – ilyenkor gyógyító imát mondott -, és mikor áll a probléma mögött egy gonosz szellem, amikor szabadításra van szükség. Mi nem tudjuk mindig jól megkülönböztetni, de imádkozni mindig tudunk! Jézus a Miatyánkba – ebbe a szenvedélyes imába, amit olyan könnyedén és közönyösan tudunk mondani -, belefoglalta a kérést, hogy Isten szabadítson meg minket a gonosztól. A Hegyi beszédről írt könyvemben így írok erről:
„Már az Ószövetségben többször olvassuk, hogy Isten próba alá veti az egész népet és az embereket egyenként is, így vizsgálva szívüket. Pál apostol szerint pedig Isten az egész személyes életünket próba alá veti és akkor „mindegyiknek a munkája nyilvánvaló lesz; ugyanis az a nap megmutatja, mivel az tűzben fog megnyilvánulni, s a tűz majd kipróbálja, hogy kinek-kinek milyen a munkája. Az, akinek megmarad a munkája, amelyet ráépített, jutalmat nyer. Az, akinek munkája elég, kárt vall; ő maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.” (1Kor 3, 13-15)
A gonosz lélek megkísért, Isten próba alá vet – természetesen van különbség a kettő között. Isten még a próbatétel által is növelni akar bennünket és mélyebb önismeretre (és Isten-ismeretre) vezetni, míg a gonosz lélek csak rombolni és akadályozni akar. A küzdelmet azonban nem kerülhetjük el! Hiszen Jézus Krisztusról is azt olvassuk, hogy „mindenben kísértést szenvedett” (Zsid 4, 15)! Ő, aki bűnt nem követett el, ismerte a kísértés súlyát és a gonosz lélek erejét. A pusztában kísértette a Sátán és egész nyilvános működése alatt harcolt a gonosz lelkek légióival - és győzött felettük! Ugyanakkor a keresztfán átélhette az Istentől való teljes elhagyatottság próbatételét, agóniáját is. Ezért amikor Ő arra tanít minket, hogy azt imádkozzuk: „ne vígy minket a kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól” – akkor pontosan tudja, hogy miért kér védelmet részünkre az Atyától!
Vannak, akik kétségbe vonják a gonosz lelkek létét – de Jézus Krisztus nem tartozott közéjük! Nyilvános szolgálatában jól láthatjuk, hogy pontosan meg tudta különböztetni, melyik bajnak mi az eredete. Ha például testi betegség volt az oka a süketségnek vagy a némaságnak, akkor egyszerű imával vagy a beteg testrészt megérintve gyógyította meg a beteget. Ha viszont a gonosz lélek rontása okozta a bajt, akkor „megfenyegette a tisztátalan lelket, és azt mondta neki: Te süket és néma lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és többé bele ne menj!” - Mk 9, 25)
Mi nem tudjuk mindig megkülönböztetni, mi honnan jön és minek mi az oka. Nincs meg bennünk a Szentlélek teljes világossága, alig-alig működik a megkülönböztetésünk jó és rossz, igaz és hamis között. Nem tudunk cizelláltan különbséget tenni, hogy ami épp történik velünk az Isten próbatétele vagy a gonosz lélek kísértése – de nincs semmi baj! Nyugodtan imádkozhatjuk: „ne vígy minket a kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól”! Mennyei Atyánk nem fog megsértődni, nem elégedetlenkedik – hanem segít! Mert nem csak kísértéseken és próbatételeken megyünk keresztül, hanem kegyelmeken is. „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem engedi meg, hogy erőtökön felül szenvedjetek kísértést, hanem a kísértéssel együtt a szabadulást is megadja, hogy elviselhessétek.” (1Kor 10, 13)
A az ördög „embergyilkos kezdettől fogva” (Jn 8, 44), célja, hogy megrontson, megkötözzön, bűnre csábítson, bajba vigyen, rosszra kényszerítsen, beférkőzzön az életünkbe és leuralja azt.
A gonosz lélek nálunk lehet erősebb, Istennél azonban soha! Isten pedig a mi Atyánk! Ő a győztes bennünk, s így haladhatunk előre, kegyelemről kegyelemre a Szentlélek erejében. Olykor kísértést szenvedve, de el nem bukva - vagy ha mégis elbukva, hát az Úr kegyelméből újra talpra állva… Isten irgalmas és megbocsátó szeretetében.
Nem a tudásunk nagy, nem az akaratunk erős, nem lettünk bölcsek és kiválók – de hisszük, hogy Isten gyermekei vagyunk és felhatalmazást kaptunk, hogy így imádkozzunk: Mi Atyánk! Ő pedig meghallgat minket, eljön közénk, betölti szükségeinket, gyermekeként óv minket az erőnket meghaladó próbatételtől és megszabadít minket a gonosztól!
Szép életet akarsz élni? Erőteljes módon szeretnél imádkozni, akkor tedd azt, amit Mesterünk, imádkozz úgy, azzal a lelkülettel, ahogy megváltónk, Jézus Krisztus tette:
„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe;
de szabadíts meg a Gonosztól.” (Mt 6, 9-13)
Károli fordításából hozzáimádkozva: „Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!” (Mt 6, 13)
Így van, így legyen!
„Isten bölcsessége pedig igazolást nyer tettei által.” (Mt 11, 19)”
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoljde.hu)
