Három idézet a kreatív erőfeszítésekről és a lehetetlenről
A hétvége többek között Ferenc pápával telt – érdemes elolvasni a beszédeit! -, ma (hétfőn) a regionális karizmatikus találkozón vagyunk, hogy együtt legyünk Istennel és egymással, és hívjuk a Szentlelket, hogy újítsa meg a föld színét. Így most csak egy rövid Ehetit írok, három kis idézettel:
„…de szabadíts meg a gonosztól…”
Levélben hívták fel a figyelmemet arra, hogy az amerikai „Sátán Temploma” épp abban az időben tart nagyszabású konferenciát ott, amikor hozzánk érkezik Ferenc pápa, és az író arra is kért, hogy a szerdai élő adásban beszéljek erről – amit meg is fogok tenni. Addig is: gonosz lélek két dolgot szeret nagyon: ha nem hiszünk a létében, vagy ha túlbecsüljük őt – a Sátán Temploma a második kategória, de azért ne essünk az első hibájába se…
„Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek”
A címben idézett mondatot Jézus mondja a tanítványoknak, amikor azok le akarják hívni a tüzet, az „istennyilát” egy szamariai falura, ahol nem fogadták be őket. „De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek…” (Lk 9, 55) Nem csak a mi lelkünk lehet bennünk, nem is csak a Szentlélek, hanem gonosz lelkek is, amelyek igyekeznek életünkre nyomást gyakorolni, megkötözni és minél nagyobb területet befolyásuk alá vonni életükben. Jézus többször beszél erről, Pál apostol leveleiben ír ugyanerről és szeretném az én egyik álmomat is megosztani ezzel kapcsolatban.
Személyes szavak Istentől
Miközben a Szentírás egésze fontos számunkra, vannak olyan szövegrészek, igék, amelyek egészen személyesen szólnak hozzánk. Így volt ez Jézus életében is, aki tudatosan törekedett arra, hogy beteljesítse a róla szóló próféciákat. Isten azonban mindannyiunkhoz szól az Írásokon keresztül – bátorít, buzdít, vigasztal, int -, és fontos, hogy ezeket, miként Szűz Mária, mi is a szívünkben őrizzük és el- elgondolkodjunk rajtuk. Néhány példa az életemből:
Prófétai élet – egy prófécia és magyarázata
A II. Vatikáni Zsinat előtt XXIII. János pápa a Szentlélek új pünkösdjéért imádkozott, de a kúriai bíborosok szíve a régi maradt. Beleragadtak azokba a megkövült hatalmi struktúrákba, amik között régóta olyan jól érezték magukat. Ilyen értelmű dokumentumokat készítettek elő a zsinati atyáknak és azt remélték, hogy a Zsinat néhány nap alatt rábólint ezekre a szövegekre és minden mehet tovább. A világ minden tájáról összegyűlt püspökök és bíborosok, teológusok és imádkozó emberek azonban már érezték a helyzet tarthatatlanságát – így lett a négy napból négy év, az alattvalókból „Isten népe” és – többek között -, ezért lehetünk tevékeny részesei a népnyelvi szentmiséknek, ahelyett, hogy csak hallgatók, imakönyv-lapozgatók lennénk a latin nyelvű szertartáson.
A megtérés öt lépése
Talán mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, történések, amelyeket sorfordítónak érzünk. Az én életemben bizonyosan ilyen volt édesanyánk korai halála, a középiskolai kollégiumi évek (amíg ki nem rúgtak onnan), az első szerelmek, vagy épp a hazásságom és az, hogy apává lettem - de a legdöntőbb fordulat mindenképp a megtérésem volt 1990-ben. Isten nélkül rég katasztrófába torkollott volna az életem, az Ő szeretete mentett meg és segített, hogy értelmes és szép életet élhessek. A megtérésről egy kis füzetet is közzé tettem, most ebből idézem a megtérés öt lépését:
Újraolvasva: háború Magyarországon
Az alábbi részlet a 2015-ben kiadott „21 század – Isten évszázada – Magyarország átvilágítása" című könyvből való. A helyzet azóta sem javult, de én nem adtam fel a bizakodást, sőt azt remélem, hogy Ferenc pápa látogatása is a jó irányba mozdít minket. De addig is nézzük a szöveget: „A háborúk nem akkor kezdődnek, amikor kirobbannak. Nem is a fegyverkezéssel. A háborúk a meg nem értéssel, a gyűlölet felszításával, a kirekesztéssel és uszítással kezdődnek.
Három dolog, amit megtanulhatnánk Ferenc pápától
Aki olvassa Ferenc pápa beszédeit, írásait, az világosan láthatja, mennyire ragaszkodik Jézus Krisztushoz és az evangéliumi tanításhoz. Még néhány hét, és újra hazánkba érkezik, mi pedig azt reméljük, hogy látogatása pozitív hatással lehet nemzetünkre. Néhány dolgot bizonyosan tanulhatunk tőle, ebből most hármat emelek ki:
Harcolunk, de győztesek még nem vagyunk
Peti fiammal kapcsolatos élmény során villant belém ez az igazság. Harcolunk, harcosok vagyunk, időnként győzünk is, de győztesek még nem vagyunk, pedig tudjuk, hogy Jézus győzött a gonoszság minden ereje felett, és ez a győzelem a miénk. Miért nem tudjuk ezt realizálni az életünkben? Miért bukunk el a bűneinkkel szembeni harcban, miért nem tudjuk, akarjuk olykor a jót megcselekedni?
Mit várunk Ferenc pápa látogatásától?
Van, aki jót, van, aki rosszat, van, aki semmit. (Az idő rövid: míg az Eucharisztikus Kongresszus megszervezésére 3-1 év állt rendelkezésre, addig most nincs két hónap se.) A bejelentés másnapján már kaptam emailt, amelyik arról írt, hogy jön az antikrisztusi álpápa Magyarországra, másvalaki viszont azt a reményét fejezte ki, hogy a pápa „megpróbálja Viktort a jó irányba terelni. Anno Fidel Castro is lágyított a rendszerén a pápalátogatás után”. Rémületek és reménységek – mit várjunk és reméljünk?
Az örömhír kezdete
A legrövidebb evangélium egyik legrövidebb mondata a legelső - Márk 1, 1) - "Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete." Könnyedén kimondjuk, észre sem véve, hogy máris többszörösen félreértettük a szerzőt.
