Három dolog, amit megtanulhatnánk Ferenc pápától
Aki olvassa Ferenc pápa beszédeit, írásait, az világosan láthatja, mennyire ragaszkodik Jézus Krisztushoz és az evangéliumi tanításhoz. Még néhány hét, és újra hazánkba érkezik, mi pedig azt reméljük, hogy látogatása pozitív hatással lehet nemzetünkre. Néhány dolgot bizonyosan tanulhatunk tőle, ebből most hármat emelek ki:
Az első dolog a készség a párbeszédre. Hiszen már Jézus Krisztus halála után nem sokkal is zsinatot kellett tartani Jeruzsálemben a vitás helyzetek tisztázására! Az egyház legjobb korszakaiban párbeszédet folytatott a pogányokkal, a görög-latin kultúrával és minden nép hiedelemvilágával, ahová megérkezett. A bajok és szakadások gyökere pedig túl sokszor volt a megmerevedés, a párbeszéd hiánya és a megújulás elutasítása. A II. Vatikáni Zsinattal az egyház újra párbeszédet kezdett az emberekkel, Ferenc pápa pedig ezt folytatja egyházon belül és kívül a szinódusokkal és a szinódusi folyamattal, tanításával és látogatásaival. Mindenkivel hajlandó szóba állni, hogy mindenkit elvezethessen Krisztushoz. Korunk farizeusai (fő-fő „hitvédői”) ezért őt is úgy vádolják, mint egykor Jézust: szóba áll a bűnösökkel…
Sajnos hazánkban bizonyos területeken szinte megszűnt a párbeszéd. Az Országgyűlésben, ahol meg kellene vitatni hazánk dolgait és közösen keresni a megoldást, inkább lövészárkokból lövik egymást a képviselőink, s még jó, ha csak szavakkal. A média világa is jórészt hozzáidomult ehhez, s a viszály szelleme úgy terjed az emberek között is, mint a pestis. Pedig ebben a válságos időszakban milyen nagy szükség lenne az értelmes beszédre és összefogásra! Minden ország, amely magával meghasonlik, elvész – mondja Jézus. Mi ilyen meghasonlott állapotban vagyunk…
A második dolog, ami jellemzi Ferenc pápa működését, a mély empátia és együttérzés. Kiáll a legszegényebbek, peremre szorultak, kisebbségek, háborús menekültek mellett szavakban és tettekben egyaránt. Krisztust követi ebben is, aki példabeszédeiben és tetteiben is megértőnek irgalmas szívűnek bizonyult a társadalom számkivetettjei iránt is. Ferenc pápa „botrányainak” egy része pont ebből fakad: megmossa a börtönben lévők lábát, szót emel a menekültekért, támogatja a hajléktalanokat.
Ezzel szemben hazánkban évek óta hivatalos politika az együttérzés kiölése az emberekből. Mi nem akarjuk látni a menekülteket, kitiltjuk a közterekről a hajléktalanokat, csökkentjük a szociális szféra költségvetését és elzárkózva figyeljük a szomszédunkban élő nép háborús szenvedését (hogy erősebb szót ne használjak arra a népbutításra, ami ez ügyben zajlik, s aminek eredményeképp a legutolsó közvéleménykutatás szerint a válaszadók többsége a tömeggyilkosságot elkövető agresszor oldalán áll). Az ideológiailag megmagyarázott és helyeselt önzés és érzéketlenség azonban egyre jobban eltávolít minket Isten országától, és az Élet forrásától. Sajnos az egyházunkban az elmúlt időszakban napfényre került esetek azt mutatják, hogy kevés megértést és figyelmet kapnak válságba került papjaink és híveink is. Csak reménykedni merek, hogy Ferenc pápa jelenléte, szavai és tettei ebben változást – bűnbánatot és erős elhatározást a változásra -, hoznak.
A harmadik dolog, amit fontosnak érzek Ferenc pápaságából, az az igazság melletti határozott kiállása és elkötelezettsége a problémák feltárására és gyógykezelésére. Akár nagy, globális méretű problémákról van szó – gazdasági, környezeti, morális válság -, akár egyházi ügyekről, akár egészen személyes dolgokról, Ferenc pápa nem bújik el, nem söpri szőnyeg alá a bűnt, nem játszik megúszásra, hanem bátran szól és cselekszik. Saját működésével kapcsolatban is jó példával jár elöl, elismeri hibáit és tud bocsánatot kérni. Nem zárkózik tévedhetetlen vezetői pózba, nem hárítja el magától a problémákat, hanem épp ellenkezőleg, „magához öleli” azokat, hogy megoldást kereshessen rájuk, Isten népével közösségben.
Ismerjük el, hogy nálunk ez nem így van. Hazánkban művészi tökélyre fejlődött a médiapolitizálás, a lényegtelen dolgok felhabosítása, álproblémák botrányosítása, miközben szó sem eshet a nagyon is valódi bajok sokaságáról. Vagy ha mégis, azt is maga alá temeti a „represszív tolerancia”, azaz az érdektelen hírek és pletykák tömege. Bárcsak végre újra nyíltan beszélhetnénk közös dolgainkról, valódi tényeket és ütköztetve és megoldásokat keresve egyházunk és hazánk bajaira!
Isten növelje bennünk a belső szabadságot, hogy szabadon merjünk és tudjunk szólni és mindannyian eljussunk az igazság ismeretére! Ferenc pápa látogatása bátorítson minket az imára, szeretetre és párbeszédre az élet minden területén…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
