Országot építő törvények
Érdemes megnéznünk, Isten milyen törvényeket ad népének – először még az első emberpárnak és utódainak, aztán a bukás és az özönvíz után Noénak, majd Mózesen keresztül Izraelnek, s végül értelmezésével hogyan teszi ezt újra teljesen világossá Jézus. Végül röviden hasonlítsuk ezt össze a hazai törvénykezési gyakorlattal.
Amikor Isten „útjára bocsátja” az embert az Édenkert szabadságában, egyetlen egyszerű, könnyen érthető törvényt ad neki: „Íme, nektek adtam minden füvet, amely magot hoz a földön, s minden fát, amelynek a gyümölcsében benne van a magva, hogy legyen ennivalótok, a zöld növényzetet pedig a föld minden állatának, az ég minden madarának és mindannak, ami mozog a földön, s amiben élő pára van, hogy eledelük legyen!” (Ter 1, 29-30) Úgy tűnik, ha az Édenben maradtunk volna, mind növényevők lennénk.
A Bukás után megváltozik a helyzet. A bűn elhatalmasodik és az ember nem tud ellenállni a hús csábításának, mindenevővé válik. Az özönvíz végül elsöpri a gonoszságba merült világot, Isten azonban ismeri az ember gyengeségét, ezért világos szavakkal módosítja az első törvényt: „Minden, ami mozog és él, eledelül szolgáljon nektek: mint a zöld növényzetet, íme, ezeket is mind odaadtam nektek, csak a húst a vérével ne egyétek.” (Ter 9, 3-4 - Később Mózesen keresztül Isten étkezési szabályokat vezet be, részben egészségügyi okokból, részben azért, hogy gyakoroltassa a megkülönböztetést… az eredeti törvényt majd Jézus állítja vissza – az eredeti, édeni Istenkapcsolattal együtt -, aki tisztának jelent ki minden ételt.)
Nézzük mit tesz Isten, amikor népet formál magának az Egyiptomból kimenekült rabszolgáknak. Ha olvassuk a Kivonulás és a Leviták könyvét, akkor rögtön szembe tűnik, milyen egyértelmű és egyszerű tanácsok, parancsok ezek. Ne ölj, ne lopj, ne csalj, tisztelt apádat és anyádat – könnyen érthető, még ha nem is könnyen megtartható parancsok.
„Ne lopjatok, ne tagadjatok le semmit és ne csalja meg egyiktek a másikat!
Ne esküdjél nevemre hamisan, hogy meg ne szentségtelenítsd Istened nevét – én vagyok az Úr!
Ne keress ürügyet felebarátod ellen, és erőszakkal se nyomd el őt! Napszámosod bére ne maradjon reggelig tenálad!
Ne átkozz süketet és ne tégy gáncsot vak elé: féld az Urat, a te Istenedet – mert én vagyok az Úr!
Ne kövess el jogtalanságot és ne ítélj igazságtalanul! Ne nézd a szegény személyét, s ne légy tekintettel a hatalmas arcára: igazság szerint ítélj felebarátodnak. Ne légy rágalmazó, se besúgó a nép között. Ne törj felebarátod vérére – én vagyok az Úr!
Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta. Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat – én vagyok az Úr! Tartsátok meg törvényeimet.” (Lev 19, 11-19)
Nincs ezekben semmi kétértelműség! Jézus pedig a hegyi beszédben a végletekig viszi a dolgokat, hogy senki semmilyen kiskaput ne találhasson (persze az emberiség hihetetlenül találékony abban, hogy a saját vágyait bármi elé helyezze és azt kimagyarázza): „Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: ‘Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre’. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: ‘Oktalan’, méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: ‘Bolond’, méltó a gyehenna tüzére.” (Mt 5, 21-22)
Milyenek tehát a jó, országot építő és megtartó törvények? Egyértelműek – ami békét és nyugalmat ad a szívnek -, és világosan érthetőek. Nincsenek benne kiskapuk – amit a gazdagok és hatalmasok kihasználhatnak a maguk javára -, és betartásuk, illetve be nem tartásuk következményei is nyilvánvalóak.
Adja magát, hogy mindezt összehasonlítsuk a hazai törvénykezési gyakorlattal. A több, mint tízszer módosított Alaptörvénnyel, a választások előtt módosított választójogi törvénnyel, az évek óta fenntartott „szükségállapottal”, ami lehetővé teszi a kormánynak, hogy a saját maga által hozott törvényeket se kelljen betartania, illetve az épp most megszülető „szuverenitásvédelmi törvénnyel”, ami börtönnel fenyegeti a civil szervezeteket - és bárkit, hiszen ezt a gumijogszabályt rá lehet húzni a magyarországi római katolikus egyházra is, mint egyértelműen külföldi befolyás alatt álló, külföldi pénzeket elfogadó, tehát külföldi érdekeket szolgáló szervezetre... Ha pedig ezt a jogszabályt a szomszédos országok is lemásolják, abban a pillanatban ellehetetlenül a határon túli magyar szervezetek támogatása. Azt pedig, hogy ez a jogszabály hová vezethet, azt jól mutatja Oroszország, ahol évek óta egy ilyen törvény alkalmazásával töltik meg Putyin börtöneit. Tudjuk azt is, hogy szuverenitásvédelmi kormányunk erősen liberális gazdaságpolitikát folytat és külföldi pénzekért, befolyásért, hatalomért már eddig is eladta az ország természeti vagyonának, épített örökségének és politikai elveinek jó részét…
Tegyük fel magunknak a kérdést: az ilyen átláthatatlan, illetve bármikor bárkire ráhúzható, tetszés szerint módosítható törvények s képmutató törvénykezési gyakorlat vajon építi az országot? Lelkileg biztossá vagy bizonytalanná teszi az embert? Építkezésre bátorítja, vagy épp eltántorítja ettől, hiszen bármikor elvehetik tőle, ami az övé? És mit kell tennie egy keresztény embernek, aki szereti a hazáját, és hűséges akar maradni a bibliai, krisztusi elvekhez életében és közéletében?
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
