Nem hisznek a szemüknek
Nyáron két másik családdal együtt nyaraltunk az ?rségben. Egyszer az asztal körül beszélgettünk a kamasz gyerekekkel és elmondtam, hogy id?nként milyen tévesen rögzülnek bennünk az ismeretek. Például látjuk a középkorban játszódó filmekben, olvassuk a könyvekben, hogy a kocsmáros ráharap az aranyra és így ellen?rzi, hogy hamis-e. Általánosan elterjedt vélemény, hogy ha meglátszik a fognyom, akkor valódi az arany – holott ennek pont az ellenkez?je az igaz. (Egyébként is nyilvánvaló, hogy csak az aranynál puhább, kisebb olvadáspontú és könnyen hozzáférhet? anyaggal lehetett hamisítani – például „ólombélést” kapott a pénz…) Ebb?l nagy vita kerekedett, mert senki nem értett velem egyet, meggy?z?déssel mondták, hogy látszania kell a fognyomnak, akkor valódi az arany. Végül a legnagyobb fiam elkérte a karikagy?r?met és teljes er?vel beleharapott – persze eredmény (fognyom) nélkül. Ami elképeszt?, hogy ezek után se hitték el az igazságot!
Mária titka
2010-ben tartottam egy három részb?l álló el?adás-sorozatot, aminek ezt a címet adtuk: Mária titka. Nem mintha a Sz?zanya titkolni akarna el?lünk bármit is, épp ellenkez?leg! Azonban azt gondolom, hogy mi id?nként teljesen félreértjük ?t és ebben szerepe van azoknak az egyébként helyes teológiai, dogmatikai igazságoknak is, amit egyházunk vall Jézus Krisztus édesanyjáról.
Így például hitigazságként valljuk, hogy Máriát Isten megóvta az átered? b?nt?l – én is hiszem és vallom ezt. De milyen következtetést von le ebb?l a hív? katolikus ember? Ezt mondja: könny? volt Máriának b?n nélkül valónak lenni, hiszen Isten megóvta ?t, még az átered? b?nt?l is.
Tényleg könny? volt neki?
Amatőrök, profik és Isten gyermekei
Amikor Napóleon megtámadta az osztrák császárságot, a hű magyar alattvalóknak az osztrák császár és magyar király (egy személyben) nemesi felkelést hirdetett. Meg is érkeztek a magyar nemes vitéz urak a Győr melletti gyülekező helyre. Szépek voltak, díszesek, ahogy egy magyar úrhoz illik. Nem is volt addig semmi baj, amíg a húszéves gyakorlattal rendelkező, tapasztalt francia hadsereg meg nem érkezett. Akkor aztán kiderül, hogy a szép ruha és a fényes kard meg a nagy szavak mit sem érnek a kis francia ellen…
66 év béke
Évszázadok óta nem volt ilyen hosszú ideje béke Európában. Igaz, hogy megel?zte két rettenetes világháború, amit európai hatalmak robbantottak ki. Igaz, hogy 1945 óta is voltak helyi konfliktusok és volt délszláv háború is, ami könnyen kiterjedhetett volna az egész kontinensre. (Hogy ez nem történt meg, abban igen nagy szerepet játszott a Medjugorjéból indult békeüzenet és imahadjárat a Sz?zanya vezetésével). Igaz az is, hogy Európa keleti fele szovjet megszállási övezet maradt még 44 évig. És persze lehetett volna pusztító háború a Kárpát-medencében is a rendszerváltás után, amikor a több nemzet visszanyerte autonómiáját és területeit – azt hiszem, ez a tragédia azért nem történt meg, mert a magyar engesztel?k és imádkozó krisztusi emberek imái ezt meghiúsították. (A gépfegyver-szállítási botrányból bármi kisülhetett volna). A béke megmaradt. És hová jutottunk?
Jákob, Egyiptom, IMF, és az őrjöngő káröröm
Ha tudni akarod, hogy milyen egy ország lelki állapota, olvasgasd az internetes kommenteket. Itt ugyanis névtelenül és büntetlenül lehet a legvadabb dolgokat is leírni, így aztán sokan minden gátlásuktól megszabadulva mondják a magukét. Itt aztán „ami a szívemen, az a számon” – de hogy mi lakozik a szívben, attól néha bizony elborzadunk.
Kis lépések
Minden évben kapunk két-három visszajelzést olyan családoktól, ahol már régóta vártak a gyermekáldásra, együtt is imádkoztunk erre a célra, aztán Isten kegyelméből elhárult az akadály és jön a baba… Kérdezhetik: amikor évente egy kisvárosnyi emberrel vagyunk kevesebben – kihaló nemzet lettünk -, mit számít akkor két-három új élet? És hányan vannak, akik szintén régóta szeretnének kisbabát, imádkoznak is érte, és mégsem jön össze!?
Kétféle jövő
Kétféle jöv?r?l is beszélhetünk. Az egyiket Isten készíti el?, a másikat a sátán akarja megvalósítani. Mindkett?nek meg vannak a maga apostolai és prófétái. Hogy pedig a jöv?nk végül hogy alakul, annak megértéséhez érdemes néhány szempontot figyelembe venni.
Az egyház sötét oldala
Kalazanci Szent Józsefnek, a piarista rend alapítójának életében el kellett szenvednie, hogy őt eretneknek nyilvánítják a rendjét pedig feloszlatják. Ward Mária a XVI. században az angliai római katolikus egyház betiltása és üldözése idején házakat és közösségeket (angolkisasszonyok) hozott létre a hitüket őrző embereknek – a kontinensen aztán a római katolikus (!) egyházi hatóságok megbélyegezték, házait, közösségeit feloszlatták – végül sok küzdelem után egyet visszakapott. Most szentként tiszteljük, hazánkban iskola van róla elnevezve. Pio atyát tíz évre elzárták az emberektől, majd utána később újra majd tíz évig meghurcolták képtelennél képtelenebb vádak alapján... Most dicsérjük a hűségüket és kitartásukat a megpróbáltatás idején, s közben nem beszélünk arról, micsoda mérhetetlen károkat okozott az embereknek, az Egyháznak és a világnak is ez az értelmetlen üldöző magatartás!
De ha már a károknál tartunk, tudok ennél nagyobbat is mondani:
Mi történik itt?
Jónás, mi és Forrest Gump. Szegény Jónás, őt aztán megpróbálta az élet. Isten elhívta őt prófétának, de ő – mivel sejtette mi vár rá -, inkább elfutott az ellenkező irányba. Csak hát így se élni, se meghalni nem tudott! Végül elvállalta a feladatot. Bement Ninivébe, meghirdette a város elpusztulását – és mi történt? Nem pusztult el Ninive. Nem csoda, ha Jónás dühös volt, frusztrált és becsapottnak érezte magát. Ninivétől keletre készített magának egy hajlékot és onnan nézte, hogy mi történik a várossal…
Isten öröme
A plébánosunk néhány hete az esti misében arról prédikált, hogy milyen öröm van benne, mert a plébánia kicsinyek bizonyul az egyházközségi csoportok és az abban részt vevő emberek száma miatt. Ez az öröm közös, mindannyiunk öröme, akik ebben valamilyen módon részt veszünk. Mivel pedig Isten ennek a kiváltó oka, akarója és végrehajtója, bizonyos, hogy Ő is örül.
A Szentírás tele van az örömre való felhívással. Pál apostol szinte minden levelében örömre buzdít, egyik helyen pedig kifejezetten azt írja: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek.” (Fil 4, 4) Jézus pedig azt mondja, hogy amikor a nagy csapások jönnek, amikor üldöznek, „örüljetek azokban a napokban, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok…” (Lk 6, 23) Könnyű azt mondani - de hogyan lehet ezt elérni?
Indiánpróba
Találtam egy antikváriumban egy indiános könyvet, amit gyerekkoromban olvastam, de akkoriban nem nyűgözött le. Most arra is rájöttem, miért – ez a könyv nem az indiánregények fantáziavilágába vezeti be az olvasót, hanem egy valódi indián gyermekkorába, amikor még Kanada hegyei közt bujkált törzsével együtt. Most újraolvasva nagyszerűnek tartom a könyvet és komolyan elgondolkodtatott…
