Mária titka
2010-ben tartottam egy három részb?l álló el?adás-sorozatot, aminek ezt a címet adtuk: Mária titka. Nem mintha a Sz?zanya titkolni akarna el?lünk bármit is, épp ellenkez?leg! Azonban azt gondolom, hogy mi id?nként teljesen félreértjük ?t és ebben szerepe van azoknak az egyébként helyes teológiai, dogmatikai igazságoknak is, amit egyházunk vall Jézus Krisztus édesanyjáról.
Így például hitigazságként valljuk, hogy Máriát Isten megóvta az átered? b?nt?l – én is hiszem és vallom ezt. De milyen következtetést von le ebb?l a hív? katolikus ember? Ezt mondja: könny? volt Máriának b?n nélkül valónak lenni, hiszen Isten megóvta ?t, még az átered? b?nt?l is.
Tényleg könny? volt neki?
Gondoljuk csak végig: hiszen amikor minket kisbabaként megkereszteltek, a keresztség szentsége rólunk is lemosta az áteredő bűnt! (Micsoda nagy kegyelem ez, születésünktől fogva Istennek elpecsételtnek lenni, Isten kegyelmeiben részesülni – és mennyire nem értik ezt még az Egyház tagjai sem! Pio atya viszont azt mondta, hogy nem tud elég hálás lenni azért, hogy születése után néhány perccel már megkeresztelték…)
Tehát a keresztség szentsége után nekünk is megvan minden lehetőségünk arra, hogy bűn nélkül éljünk. És még ennél is több! Ha vétkezünk, elmehetünk gyónni, és a bűnbocsánat szentsége által teljesen megtisztulhatunk. (Ez az oldás és kötés hatalma, amivel Jézus az apostolait felruházta: „Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” Mk 10, 18) Ezek szerint akkor nekünk több lehetőség áll a rendelkezésünkre, mint bármely Jézus-korabeli embernek, beleértve a Szűzanyát is, hiszen ők ebből a kegyelemből még nem részesülhettek! (A tökéletes bűnbánat persze akkor is megindította Isten szívét, ebben nem kételkedhetünk. Az ószövetségi engesztelő áldozatok rendje is lehetőséget adott valamiféle tisztulásra, de nyilvánvaló, hogy a bűnbocsánat és szabadulás teljessége csak Jézus Krisztus keresztáldozatában valósult meg és csak Őáltala, Ővele és Őbenne lehet a miénk.)
Lehetnénk mi is kegyelemmel teljesek? Elméletileg ennek semmi akadálya. Aztán mégis itt bukdácsolunk. Mária ezzel szemben megmaradt bűn nélkül valónak. Természetesen ez Isten kegyelme, de egyben Mária hatalmas küzdelme is a tisztaság és szentség megtartásáért. Nehogy azt higgyük, hogy ő megúszhatta a küzdelmeket! Hiszen Jézusról is azt olvassuk, hogy Ő „nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt.” (Zsid 4, 15) Ha ez igaz Jézusra – márpedig igaz -, akkor igaz az édesanyjára is. Mária is együttérző szívű, és éppen azért tud az lenni, mert ő is kísértést szenvedett – tehát megismerte a minket érő megpróbáltatásokat is -, de velünk szemben mindig meg tudott maradni a Szeretet oldalán.
Láthatjuk, hogy Máriának nem könnyebb, hanem inkább nehezebb dolga volt, mint nekünk. Bármilyen elrejtett életet is élt, korszakának kihívásai, megpróbáltatásai őt sem kímélték, és ehhez még hozzá tehetjük mindazt, ami abból a felelősségéből fakadt, hogy Isten Fiát hordozta a szíve alatt, majd óvta és nevelte és kísérte végig. Ezért amikor végigelmélkedjük Szűz Mária életének eseményeit – ahogy azt a Szentírásban olvashatjuk -, akkor olyan „titkokat” fedezhetünk fel, amik eddig talán rejtve voltak előttünk. De nem csak a felfedezés öröme vezet minket, hanem annak a hatalmas erőnek és segítségnek a reménye is, amit így, a Szűzanyán keresztül megkaphatunk életünkbe…
Amit eddig leírtam az egyfajta próbaszöveg. Arra gondoltam ugyanis, hogy a három előadás anyagát leírhatnám és közzétehetném az interneten és/vagy megjelentethetném egy kis könyvben is. Ha megtenném, ilyesmi lenne a bevezetője. De még tanácstalan vagyok, megtegyem-e. Szűz Mária iránti szeretetem vinne előre, ugyanakkor kérdések is vannak bennem, érdekli-e ez az embereket, szánjak-e erre időt, pénzt, stb.
A ti válaszotoknak is örülnék, ha ide a hozzászólásokba megírnátok – akár helyeslitek, akár nem…
Segítségeteket megköszönve, imával és szeretettel: Gyula
