Isten világa
A sci-fi irodalom és a fantasy-regények tele vannak olyan leírásokkal és találmányokkal, amelyek kitalálásához erős képzelőerőre volt szükség. Ezek egy részét aztán a természettudományok segítségével meg is alkották. Verne Gyula az ágyúból kilőtt űrhajójával már lejárt lemez, Asimov és társai részben kipipálva. A tudomány megalkotta, az emberek meg felhasználják, hol jóra, hol rosszra, leginkább mindkettőre. A fantasy-világ varázsló- és mágikus praktikáit üzleti tanfolyamokon lehet elsajátítani, a boszorkányok itt vannak közöttünk, az ezotéria és mágia (azaz a sarlatánság és a démoni erők) még mindig felfutó ágban vannak. De hol vannak ezek Isten világához képest? Messzebb, mint a hangya az embertől! Pedig a hangya jobban szervezett közösségben él - igaz, hogy egy hangya-kolóniának se szabad akarata, se lelkiismerete, se világuralmi törekvése nincs, szemben az emberrel…
Eggyé forrva
"...Jézusról azt írja a Szentírás, hogy „a Lélek arra indította, hogy gyógyítson”, vagy éppen „a Szentlélek kiragadta Őt a pusztába”. Másrészt viszont Jézus „jól tudta, hogy mi lakik az emberben”, vagy éppen „mindenkit meggyógyított, aki hozzá jött.”. Az isteni és emberi természet eggyé forrva munkálkodik. Ezért szeretem nagyon Erzsébet asszony imáját, amely a Szeretetláng Lelkinaplóban olvasható, s amelyet Jézus adott neki:
Zúgolódók
Dávid sikerének egyik titka az volt, hogy nem ült le a „zúgolódók gyülekezetébe”, nem engedett sem az önsajnálatnak, sem a mások vádlása kéjes foglalatosságának, hanem céltudatosan haladt előre útján. Mózes is csak azért tudta a pusztában vezeti a népet, mert nem engedte, hogy az emberek folyamatos zúgolódása letérítse az Isten tanácsolta útról. Jézus pontosan megfogalmazta, milyen az az ember, akinek semmi és senki nem elég jó, aki mindig zúgolódik:
Milyen indulat?
Amikor Jézus nem fogadják be az egyik szamáriai faluban, János és Jakab – akiket Jézus egyébként is Boanergesznek, a mennydörgés fiainak nevezett el hirtelen természetük miatt – azt mondták: „Uram, ha akarod, lehívjuk az égből a tüzet, hadd pusztítsa el őket!” (Lk 9, 54) Jézus azonban megdorgálta őket és nem engedte ezt meg. (Nem tudjátok, milyen lélek, milyen indulat lakik bennetek – menjünk tovább…)
Ez az egyik nagy kérdés: milyen indulat munkál bennem/benned?! Nem véletlenül írja Pál apostol, hogy „mi a szeretet, az erő és a józanság lelkét kaptuk” – bár az hatna át minket mindig! Mert bizony az elmúlt évtizedekben rengeteg kárt okozott a rossz indulat mindannyiunknak.
Nagy Figyelmeztetés – és mi lesz május 13-án?
Garabandalban azt mondták a látnokok, hogy a Nagy Csoda egy, az Oltáriszentséghez köthető szent ünnepén lesz, ami egyben nagy egyházi ünnep is lesz és csütörtöki napra esik. Ez 2011-ben május 12-én megtörténhet – ahogy majd az alábbiakban olvashatjuk. Egy kedves testvérem nemrégiben megkérdezte: Gyula, mi fog történni? Erre egy rövid és egy hosszabb választ is adtam….
Keresztény innováció
Néhány napja, miközben a feleségem bevásárolt a nagyáruházban, én békésen leparkoltam a könyvek mellé, nézelődni, olvasgatni. Fellapoztam egy gazdasági innovációval foglalkozó könyvet és azt olvasgatva azon gondolkodtam, egy ilyen világi szakember mit mondana a katolikus egyház rendszerváltás utáni húsz évéről. Néhány dolog, ami eszembe jutott (világi fogalmakat fogok használni, ahogy azt egy ilyen ember tenné):
Mária neve, Mária hite
...És itt megint álljunk meg egy pillanatra, hogy kicsit közelebbr?l szemügyre vegyünk két fontos dolgot: Mária „nevét” és Mária hitét.
Mária új neve
Az ószövetség hite szerint a név magában foglalja visel?je személyiségét. Jézus Krisztusnál könny? ezt megérteni, hiszen Jézus annyit jelent, mint Isten megszabadít – és valóban, Jézus Krisztus a Szabadító, aki kiváltott minket a sötétség birodalmából és Atyja országának polgáraivá tett minket.
Keresztel? Szent János neve azonban már nem egyszer?en a János szó értelmének bet?zgetése. A Jelenések könyve egy figyelemre méltó dolgot ír a nevekkel kapcsolatban: „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A gy?ztesnek rejtett mannát adok és egy fehér követ. A kövön új név van, amelyet senki más nem ért, csak aki megkapja.” (Jel 2, 17) János megértette az ? „új nevét” és amikor megkérdezték t?le, meg is mondta:
„Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” Ezt felelte: „A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta.” (Jn 1, 22-23)
Hasonlóképpen Mária, ez a fiatal lány is megértette már, mi az ? mennyei neve: „az Úr szolgálója vagyok” (Lk 1, 38)
Bárcsak mi is így értenénk már a mi mennyei nevünket! Bárcsak már mi is a gy?ztesek közé tartoznánk, akik megértették létük lényegét, Isten királyságában betöltött szerepüket és meg is élik azt!
Csendes növekedés
Húsz évvel ezelőtt Törökbálinton az egyházi év parancsolt időpontjaiban volt (évi néhány) szentségimádás. Aztán az Angyi néniéknél tartott közös imádságra – még akkor nem volt Szeretetláng kápolna – plébánosi engedéllyel kaptunk Oltáriszentséget, szentségimádáshoz, keddenként. Már nem tudom pontosan mikor, de István atya (káplán, majd plébános) kezdeményezte a hónap első vasárnapján a mise előtti egy órás szentségimádást. Aztán felépült az Isteni Szeretet Közösség háza, majd egy évre rá (1997-ben) a Szeretetláng kápolna és mindkét helyen ott lehetett a Tabernákulumban az Oltáriszentség. Jelenleg városunkban minden nap van lehetőség a szentségimádásra, szervezett alkalomként pedig kedden és csütörtökön a Szeretetláng-kápolnában, csütörtökönként az Isteni Szeretet Közösség házában, kéthetente vasárnap az esti mise után, valamint első vasárnap a mise előtt a templomban, utolsó szombaton a Szeretetláng kápolnában van összejövetel, az Isteni Szeretet Közösség házában az utolsó hétvégén 40 órás folyamatos szentségimádás van. És mindegyiken ott vannak hívő testvéreink, ki az egyiken, ki a másikon, esetleg többön is…
Amire szükség van - az új Alkotmány (Alaptörvény) ürügyén
Kormányunk úgy tervezte, hogy a Parlament (A Magyar Köztársaság Országgy?lése) az új Alaptörvényt húsvét hétf?n fogadja el. Sokan tiltakoztak, hogy nem kellene összekeverni Krisztus kereszthalálának és feltámadásának (megváltásunknak!) ünnepét egy ilyen szavazással, ezért a kormánypárt vezet?i úgy nyilatkoztak, hogy nem húsvétkor lesz a végszavazás. Így is lett - igaz az államf? meg mégiscsak húsvét hétf?n írja alá az Alaptörvényt ünnepélyes keretek között... ügyes trükk, mondhatnám, ha nem lennék már túlságosan is elfáradva ezekt?l az ügyes trükkökt?l. De ett?l még az új Alaptörvény jó is lehet...
Hosszan sorolhatnám, hogy minek örülök és minek nem az új Alkotmány szövege kapcsán. (Például örülök, hogy a törvény fogantatástól védi az életet - és nem örülök, hogy siettek nyilatkozni vezet?ink, miszerint ez nem jelenti a jelenlegi abortusz-törvény és -gyakorlat megváltoztatását...) Tekintsünk azonban túl a papíron, hiszen tudjuk, hogy a papír mindent elbír és minden törvény csak annyira jó, amennyire betartható (végs? soron amennyire azt a közösség elfogadja és magáévá teszi).
Megmaradni
Ha nagyon drámai akarnék lenni, azt is mondhatnám, életben maradni és életben tartani itt, az abortuszok és öngyilkosságok földjén, a depresszió és viszály világában, a felelőtlenség és kiábrándultság országában. Gazdasági válság idején, az IMF gyógyszerével, ami bizony nagyon keserű lehet: további elbocsátások, nyugdíj-csökkentés, „racionalizálás” – ami az egészségügyi és oktatási kiadások további lefaragását jelenti (kíváncsi vagyok, akkor mit fognak mondani, írni azok, akik alig várták már, hogy létrejöjjön az „egyesség”).
Jó tanuló vagy tanítvány
Jézus Krisztus a Mester, mi pedig a tanítványai vagyunk. De vajon kapunk-e diplomát? Ha egy szakmát tanuló gyerek egy szakember, mester keze alatt dolgozik, bizonyos idő elteltével ő is mesterré lesz, erről még bizonyítványt is kap. Ha valaki tanárnak készül és az egyetemre jár, az még tanuló, de ha elvégzi az iskolát, maga is tanárrá lesz és mehet tanítani. Még aki egy keleti guru tanítványa lesz, az is remélheti, hogy mestere keze alatt maga is mesterré lesz, s talán még túl is szárnyalja elődjét. Mi azonban – ha valóban Krisztus a mesterünk -, mindig csak tanítványok maradunk, akik sohasem szárnyalhatják túl tanítójukat, ámbár máris a testvérei és társörökösei Isten országában.
Nem mindegy azonban, hogy tanítványok vagyunk, vagy jó tanulók!
