Milyen indulat?
Amikor Jézus nem fogadják be az egyik szamáriai faluban, János és Jakab – akiket Jézus egyébként is Boanergesznek, a mennydörgés fiainak nevezett el hirtelen természetük miatt – azt mondták: „Uram, ha akarod, lehívjuk az égből a tüzet, hadd pusztítsa el őket!” (Lk 9, 54) Jézus azonban megdorgálta őket és nem engedte ezt meg. (Nem tudjátok, milyen lélek, milyen indulat lakik bennetek – menjünk tovább…)
Ez az egyik nagy kérdés: milyen indulat munkál bennem/benned?! Nem véletlenül írja Pál apostol, hogy „mi a szeretet, az erő és a józanság lelkét kaptuk” – bár az hatna át minket mindig! Mert bizony az elmúlt évtizedekben rengeteg kárt okozott a rossz indulat mindannyiunknak.
A rendszerváltás éveiben felemelkedett a fedő, amit eddig erővel rajtunk tartottak – és bizony kiderült, milyen indulatok fortyogtak a nyugodt felszín alatt. (Sok szívnek előjöttek a titkos gondolatai – és megtudhattuk, mi a szomorú valóság…) Először mintha a tagadás szellem járta volna át az országot – bármit tett a kormány, az ellenzék rögtön tagadta – és fordítva. Szegény Antall József – és mégis, azok az évek mára már szinte békésnek tűnnek napjainkhoz képest. Emlékszem, amikor Orbán Viktor – az akkor még liberális Fidesz frakcióvezetőjeként – azt mondta a Parlamentben Antall Józsefnek, hogy „miniszterelnök úr, ön hazudik” –az egész országnak bennakadt a levegője egy pillanatra, olyan erős és súlyos mondatnak tűnt. Hol vagyunk már ettől! A karakter-gyilkosság, a másik ember befeketítése mára ipari méreteket öltött. Miféle indulat munkál e mögött? Biztos, hogy nem Istentől jövő…
Igen, a XXI. század hazánkban a végleges megosztottság szellemével kezdődött. Emlékszünk még a kokárdás politikai akcióra? Mennyi gyanakvó pillantást kaptam csak azért, mert nem tűztem ki hetekre, hány embernél kerültem a „gyanús” és „megbízhatatlan” kategóriába csak azért, mert nem akartam egy történelmi szimbólumot politikai árucikké silányítani… Emlékszünk még, hogyan szakadtak meg barátságok, törtek meg rokoni, jószomszédi kapcsolatok ilyen ostobaságok miatt?
Én emlékszem. 2004-ben indult el a Zarándok-honlap, és ZH-találkozókat is szerveztünk, hogy élőben is megismerjük egymást. Nagyon jó hangulatú összejövetelek voltak ezek közös beszélgetéssel, étkezéssel… aztán jöttek a 2006-os választások, és a formálódó közösség néhány nap alatt atomjaira hullott. A honlap fórumán elkezdődtek a minősítgetések és gyalázások. Rögtön lettek „árulók”, az nem is számíthatott kereszténynek aki nem volt (eléggé) jobboldali, rólam is kiderült, hogy csak játszom az eszem de nincs bennem tartás (és most finom szavakkal írom le azt a sártengert amit ránk és egymásra hordtak barátaink) – engem akkor nagyon megviselt ez a dolog, mert a találkozókon megszerettem őket. És kinek volt jó ez az egész? Csak a Vádolónak, a Szétszórónak, az „ördög atyának”.
Milyen lélek lakik bennünk?
Jönnek a mindent jobban tudók, a hősi elkötelezettek és csak mondják, mondják, miért kell gyűlölnöm a zsidókat, a cigányokat, a baloldaliakat, a kormányt, az ellenzéket... Kioktatnak, hogy miért hazudik az egyház, miért hamisították meg a Bibliát, hol téved mindenki rajtuk kívül. Magyarázzák, hol értjük félre teljesen Jézust, aki természetesen egészen mást mondott és tanított, mint amit az Egyház kétezer éve őriz. Meggyőzhetetlenek, de meggyőzni – legyőzni! - akarnak. Világ-összeesküvés itt, „háttérhatalom” ott, mindennek valaki más az oka, minden rossz, de majd ha egyszer… Olyan széles ez a pokolba vezető út, hogy a nyolcsávos autópálya csak erdei ösvény hozzá képest!
Milyen indulat van a vádak mögött? Nem krisztusi, az biztos.
Én csak annyit szeretnék mondani csendesen, hogy a mi honlapunk neve „Szeretet földje”. Nem valami furfangos cím, a reklámértéke is csekély – de mi ennek szellemében szeretnénk gondolkodni, ezt szeretnénk építeni. Nyitottan minden értelmes beszéd és cselekedet előtt, de elutasítva minden gőgös indulatot. Nem mintha lennének illúzióink. Mi nem azért akarjuk szeretni a cigányokat, zsidókat, románokat és magyarokat mert olyan szépek, okosak vagy jók. (Sőt, talán több rossz és több jó tapasztalatunk van róluk, mint másoknak.) Nem, nem vagyunk jók mi sem, de szeretnénk azok lenni.
Vajon ha gyűlölök valakit az jobbá teszi őt? Bíztos, hogy nem – ha így lenne, Isten is ezt tenné. Csakhogy Ő épp ellenkezőleg, szeret minket és nekünk is a szeretet parancsát adta. Igen, én imádkoztam eddig minden miniszterelnökért - (Botrányos? Pedig Jézus is ezt tette, ez a kereszt botránya) -, mert csak így van esélye annak, hogy esetleg jó gondolatokat gondol, jó terveket visz véghez és kilép az önzés és hatalomvágy ördögi köréből.
Még egyszer írom, nincsenek illúzióim – de van reményem, mert magam is így tértem meg és ha ezt nálam el tudta érni az Úr (pedig a sötétség legalján tobzódtam), akkor mindenkinél el tudja érni…
Imával és szeretettel: Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
