Megmaradni
Ha nagyon drámai akarnék lenni, azt is mondhatnám, életben maradni és életben tartani itt, az abortuszok és öngyilkosságok földjén, a depresszió és viszály világában, a felelőtlenség és kiábrándultság országában. Gazdasági válság idején, az IMF gyógyszerével, ami bizony nagyon keserű lehet: további elbocsátások, nyugdíj-csökkentés, „racionalizálás” – ami az egészségügyi és oktatási kiadások további lefaragását jelenti (kíváncsi vagyok, akkor mit fognak mondani, írni azok, akik alig várták már, hogy létrejöjjön az „egyesség”).
Évekig együtt dolgoztunk egy asszonnyal, akinek a lánya kiment a barátjával együtt Angliába, szerencsét próbálni. Kérdezgettem, mikor jönnek haza, mikor házasodnak, jön-e már a baba – egyik se. Kint vannak, élik világukat ahogy tudják. Most már a mama is egyre többet van kint, ő is munkát talált ott, itt meg árulják a házukat. Most vádoljam őt azzal, hogy nem szereti eléggé a hazáját? Nem tehetem, mert az tisztességtelenség lenne. Ő igazán igyekszik, iparkodik – de itt nem ment neki, és ez nem csak az ő hibája. Az viszont biztos, hogy megint elveszítettünk egy családot. (Angliában nyolcvanezres magyar „közösség” él, egy része mélyen a képzettsége alatti munkát végez, mégis egyre kevésbé gondol arra, hogy hazajön…)
Nézzünk szembe azzal a ténnyel is, hogy a határokon túli, valamikor színmagyar területek is részben elkoptak mára. A rendszerváltás utáni első időkben még ide jöttek át – egy részük letelepedett nálunk, csökkentve a hazai népességfogyást -, ma már ők is nyugatra tartanak. Egy régebben Erdélyből átköltözött, a magyar ügyekért mindig lelkesedő férfi mondta nemrégiben egy beszélgetésben: Erdély elveszett, nincs már ott elég magyar, nem tudjuk megtartani a területeket. Eszembe jutott az anekdota, amikor a román ortodox pópa nézi a magyarokat, akik épp egy közösségi házat építenek, és azt mondja: „Építsétek csak, úgyis nekünk építitek!” Bár ha arra gondolok, hogy náluk még rosszabb a születési arányszám, mint nálunk, akkor nem tudom, miben reménykedik…
Megmaradni, ami azt is jelenti, hogy embernek maradni. A nehézség idején nem bűnbakot keresni hanem a megoldást, nem a maradékot is ellopni a másiktól, hanem szeretni és osztozni. Nehéz dolog ez, hiszen az agyunk azt kiabálja: ne adj, neked is kevés van! Ne szülj, mert neked lesz nehezebb! És ha a szív ennek nem mond ellent, akkor nem is fogunk adni, akkor nem köttetnek házasságok, nem születnek gyerekek – és az élet még inkább megtelik hiábavalósággal és reménytelenséggel.
Reménykedni a reménytelenség ellenére, bízni az isteni gondviselésben akkor is, amikor ennek nem látszanak a nyomai – ehhez bizony hitre van szükségünk, krisztusi hitre, és bizalomra Isten szavában. Az Úr ugyanis ezt mondja: „Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek - mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek. Ha majd segítségül hívtok és könyörögve hozzám jöttök: meghallgatlak titeket. Ha kerestek, megtaláltok; föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek. Megengedem majd, hogy megtaláljatok - mondja az Úr. Jóra fordítom sorsotokat, és összegyűjtelek titeket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak benneteket - mondja az Úr. És visszahozlak titeket erre a helyre, ahonnan számkivetésbe küldtelek.” (Jer 29, 11-14)
Merünk-e bízni abban a jövőben, amit Isten készített nekünk? Meg tudunk-e maradni, kitartunk-e hitben, reményben és szeretetben a nehézségek idején is?
Isten már most ránk árasztja kegyelmeit. Az Ő válasza az egészségügyi kiadások csökkentésére többek között a gyógyító kegyelmeinek kiáradása. Az Ő válasza gonoszság növekedésére többek között a szabadító erejének túlcsordulása. Az Ő válasza a családok széthullására a Szeretet közösségébe való emelés és az életrendezés ajándékának megjelenése. Ő biztat a próféciákon és a nagylelkű nagymamákon keresztül.
Isten most is jelen van az élet minden területén, hogy enyhülést és megoldást hozzon életünkbe. Jézus szavai igazak:
„Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk?
Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van.
Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!
Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.” (Mt 6, 31-34)
Köszönöm Istenem, hogy gondot viselsz rám, családomra, egyházamra és hazámra. Kérünk, adj nekünk erőt, hogy a nehézségek idején is kitartsunk melletted és így megláthassuk a Te erővel és hatalommal eljövő országodat, a Szeretet földjét! Ámen.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
