Az ígéret ereje
Azt emberi ésszel is könny? megérteni, Izrael gyermekei hogyan tudták elfoglalni az Ígéret földjét. Ha egy negyven év vándorlásában összecsiszolódott, nagyszámú népcsoport bezúdul egy területre, akkor mindenképpen talál olyan helyet, ahol megtelepedhet. Igaz, Józsué könyvének diadalmas gy?zelmi jelentése kissé megfakul, ha tovább olvassuk az Írásokat – már a következ? könyvb?l, a Bírák történeteib?l egészen más kép rajzolódik elénk. Izrael törzsei egymástól elválasztva, a környez? kánaáni királyságoknak, városállamoknak alávetve élnek. Adót fizetnek, szolgálnak, miközben megtagadják t?lük a fejlettebb technológiákat. Nem lehet vaseszközük, nem lehet lovuk… hogyan élhették túl egyáltalán ezt az id?szakot?
Elintézhetnénk a kérdést annyival, hogy ők voltak Isten népe, persze, hogy fennmaradtak – de azért mi ne elégedjünk meg ennyivel, hiszen Isten maga is vágyja, hogy gyermekei megértsék a történteket (történelmet) és tanuljanak belőle.
A fennmaradás egyik oka – emberileg gondolkodva is -, mindenképpen a Láthatatlan Egyisten tisztelete és szeretete (!) a kánaáni sokistenhittel szemben. Ez mintegy lelki központként vonta egybe a szétszórt nemzetségeket. A másik ok a mózesi törvényen, az Íráson, a Szón (Igén!) alapuló istentiszteleti rendszer (és írásbeliség), amely a külsődleges istentiszteleti formák, kultikus gyakorlatok mellett és helyett, lényegileg az emberen belülre, a lélekbe helyezte Isten tiszteletét. (Így bárhová is ment Izrael, Isten ott volt vele, és ezt tudta is…)
A harmadik nagyjelentőségű dolog – és erről szeretnék most írni -, az ígéretekben való bizalom, valamint vágy azok beteljesítésére. Mert az igaz ugyan, hogy az izraeliták elnyomás alatt éltek Kánaán földjén, az is igaz, hogy a filiszteusok technológiai értelemben fejlettebbek, szervezettebbek és erősebbek voltak náluk. De a nép szíve nem hajolt meg a „realitások” előtt, hanem őrizték az ígéreteket, és ez erőt adott nekik a kitartáshoz és a győzelemhez is.
Másképp szemlélte a világot Izrael gyermeke, mint a többi nép, és milyen jó lenne, ha mi is magunkévá tudnánk tenni ezt a „másképp látást”! Egy példával illusztrálva: Hosszú időn keresztül Izrael nyitott maradt arra, hogy az Úr szavát szokatlan módon, körülmények között is elfogadja. A Bírák korában, ebben az abszolút férfijogú, nőket sátrakban őrző, vad és kegyetlen korszakban –, elfogadta, hogy egy asszony, Debóra bíráskodjék fölötte. És milyen jól tette! Mert Debóra prófétaasszony bölcsessége (és Istennel való eleven kapcsolata) tette lehetővé, hogy hatalmas győzelmet arassanak Sisera hada fölött. (Máig él nyelvünkben a kifejezés a nagy sokaságról: annyian vannak, mint a sisera…) A kánaáni hadvezér kilencszáz vasalt harci szekérrel dicsekedhetett és rengeteg hadinéppel. Jábin király hadvezéreként húsz éve sanyargatta már Izraelt. Minden emberi számítás szerint legyőzhetetlen volt.
Isten azonban ígéretet tett, és ígéretét mindig megtartja. Debóra prófétaasszony azt mondta Báráknak (zsidó katona férfi), menjen fel a Tábor hegyére tízezer emberrel (nevetségesen kevés Sisera hadaihoz képest), és ott várja az ellenséget. Csodálatos az időzítés! Megjön Sisera, de megjönnek a tavaszi esők is, a Kison patak kiárad, mocsárrá változik az egész térség – a harci szekerek hasznavehetetlenül beleragadnak a sárba. Izrael fiai pedig a hegyről lefelé zúdulnak az összekavarodott ellenségre és tönkreverik őket. Sisera gyalog menekül, hogy aztán egy asszony (már megint) kezétől érje a halál…
Ha Izrael nem bízott volna az ígéretekben, megadta volna magát a száraz matematikai, hadászati tényeknek. De Izrael bízott az ígéretekben, így újra és újra megélhette, hogy bár ő a kisebb (mint Dávid Góliáttal szemben), ő az erőtlenebb és fejletlenebb – és mégis, ő a győztes!
Az ígéretek ereje a szívben munkálkodik. Másképp fogalmazva: Isten ereje az ígéretek által munkálkodik a szívben.
Mi is kicsik vagyunk. Országunk, nemzetünk, nyelvünk, tudásunk… Sztálin egyszer azt mondta, hogy Magyarország csak vagon-kérdés – és valóban, mit is tehet egy tízmilliós ország egy hétmilliárdos bolygón? Számszakilag nem sokat. De ha visszaemlékezünk a nekünk adott ígéretekre, ha Isten ereje az ígéreteken keresztül újra kiáradhat szívünkbe, ha a Himnusz imádságai végre realizálódhatnak – akkor bizony, mi vagyunk a győztesek…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
