A „végső idők” forgatókönyvei
A Márk evangéliumához írt elmélkedés-sorozatban eljutottam a 13. fejezetig. Ebben a részben mondja el Jézus a végső idők bekövetkeztének jeleit. Ezeket, és az ide tartozó egyéb próféciákat egyszerre könnyű és nehéz is értelmezni. Könnyű, mert sokszor egyszerűen felfogható dolgokról van bennük szó (háborúk, földrengések, stb.), de nehéz is, mert a próféciák időrendje sokszor összecsúszik – van, ami már Krisztus idejében beteljesedett (mintegy előképként), de újra- és újra beteljesedik, és van, ami csak az utolsó időszakra érvényes. Az értelmezésnél az sem mindegy, hogy a végső idők jelei közül mennyi ment már át az adott időszakban teljesedésbe. (Hogy egy példát mondjak: az első ezredforduló idején is volt végítélet-várás, és néhány korabeli eseményt végítélet-jelként is lehetett értelmezni, de bőven volt olyan, ami még távol állt a beteljesedéstől (pl. hogy minden nemzetnek hirdetik az evangéliumot).
Milyen „végső idők forgatókönyvek” lehetségesek, és hogyan viszonyuljunk hozzájuk?
Rögtön a legelején érdemes megkülönböztetni két elképzelést. Az egyik szerint Jézus Krisztus második eljövetele egyben az „utolsó ítélet”, a régi világ teljes megsemmisülése, valamint az „új ég és új föld” megteremtésének kora lesz. E szerint a „Krisztus ezeréves királysága” és a többi hasonló értelmű kijelentés szimbolikusan érendő, és az örökkévalóságot jelenti.
A második elképzelés szerint viszont bár egyszer mindenképpen lesz utolsó ítélet is, ezt megelőzi Krisztus ezeréves királysága, a békekor – majd ennek végén az utolsó nagy csata sátán és a Messiás között -, és csak ezutén lesz az utolsó ítélet. Tehát most ugyan az „idők végét” éljük – mert ezután egy egészen másfajta kor következik -, és ezt a kort is egy ítélet fogja lezárni, de ez még nem az utolsó ítélet. Ez utóbbi elméletet alátámasztják magánkinyilatkoztatások és bibliai próféciák egyaránt – de ez is többféle módon értelmezhető.
Nézzük most röviden a prófétai jeleket:
- természeti katasztrófák, a Földet összetartó erők megrendülnek,
- háborúkról hallunk és háborús hírekről, ember ember ellen támad,
- minden népnek hirdetik az evangéliumot,
- nagy szorongás mindenfelé (és tudjuk, hogy exponenciálisan nő a szorongásos eredetű betegségek és öngyilkosságok száma),
- a bűn elhatalmasodik, egy Isten-ellenes világhatalom emelkedik fel, végül megjelenik az antikrisztus is,
- az emberek totális kontroll alá kerülnek (számítógépes azonosító rendszerek?),
- Isten népét üldözik szerte a világon,
- Izrael népe visszatér atyái földjére, ahol aztán ellene támadnak a világ népei,
- jelek és csodák az égben és a földön, végül a Nap elhomályosul, stb.
Azt hiszem, a fent felsoroltak közül nincs olyan, amiről azt mondhatnánk, hogy ez nem történt, történik meg épp napjainkban. Természeti katasztrófák között élünk, halljuk a háborús híreket mindenhonnan (a tömegkommunikáció kora előtt ez se történhetett volna meg), Izrael állama újra megalakult (kétezer évig elképzelhetetlen volt). Valóban minden bűn elhatalmasodik - az Isten-ellenes hatalmak alatt pedig érthetjük az Európai Uniót éppúgy mint az ENSZ-t vagy épp az arab államok szövetségét. Hirdetik mindenhol az evangéliumot, de üldözik is a kereszténységet a világ nagy részén: Afrikában, Ázsiában, az arab világban és már Európában is, stb. A magánkinyilatkoztatások korában élünk, s ezekben olvashatunk a Csodáról, amit majd mindenki láthat, a Nagy Figyelmeztetésről és az ezt követő Ítéletről, amit egy békekor követ majd… Ezek mind kiegészítik az utolsó időkről tudhatókat.
Milyen forgatókönyv képzelhető el ezek után? Ez attól is függ, ki képzeli el. Mert éppenséggel a siíta muzulmánok is várják a Mahdi-t, a 13. imámot, aki visszatér, megöli a zsidókat és keresztényeket és a muzulmán hitet világvallássá teszi – hát ez inkább antikrisztusi várakozás, mint krisztusi…
A Biblia azt írja, hogy „részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet minden nép számára” – s ez is épp napjainkban történik. (Mert egyébként Jeruzsálemnek semmilyen geopolitikai, gazdasági jelentősége nem lenne, nincs olaja, nem megkerülhetetlen közlekedési csomópont… mégis tele van vele a világsajtó…) A múlt héten azt olvashattuk, hogy folyamatosan nő az esélye egy Izrael és Irán közötti háborús konfliktusnak. Aztán azt is olvashatjuk, hogy Irán, Kína és Oroszország (a vörös sárkány, amelyik a Jelenések könyve szerint a Föld harmadát birtokolta, elbukott de újra felemelkedik) szorosabbra fűzi katonai és gazdasági együttműködését. Obama Amerikája épp most hátrál ki Izrael mögül (hogy mennyire és meddig, azt nem tudható), az EU pedig egyre inkább az arab világ mellé áll… és íme, itt vagyunk a már Ószövetségben megjósolt megiddói (Armageddon) csata küszöbén, ahol Góg és Magóg fiai összegyűlnek Izrael ellen. Most aztán lehet fantáziálni arról, hogy a nagy békéltetőként fellépő Antikrisztus az EU-ban, az ENSZ-ben vagy hol fog fellépni…
Természetesen a dolgok másképp is lejátszódhatnak – jöhet atomháború, ökológiai összeomlás, és még sok minden egyéb is. Nagyon fontos azonban egy dolgot megértenünk: a dolgok feltételesek, és a jó irányba is fordíthatók! Az imádság, a kiengesztelődés már önmagában is csodákat tehet! És amennyiben mégis megtörténnek a szörnyűségek, Isten megmutatja a kimenekülés útját is. Ahogy Jézus elég jelet adott ahhoz, hogy az első keresztény közösségek kimenekülhessenek a római ostromzár alól – erről bővebben fogok írni a Márkot olvasva sorozatban -, úgy ad nekünk is jeleket, figyelmeztetéseket és biztatásokat erre az időre. Sőt, a Szentírásban azt olvassuk, hogy amikor az emberi gonoszság már elviselhetetlenné válik, a Nagy Ítélet előtt az Úr elragadja a népét… Isten mindig gondot visel ránk!
Mi, itt és most, nem az elragadtatásra készülünk, hanem az újjáépülésre. A békekor nem az összeomlás után, hanem az összeomlásban kezdődik, azoknak a szívében, akik hisznek Jézus Krisztus ígéreteiben, és az Ő tanácsai szerint rendezik be az életüket. A békekor, a Szeretet földje a mi szívünkben, a mi környezetünkben kezdődik, és ha Isten szeretete rajtunk keresztül kiárad, akkor gyógyító, újjáépítő szeretete megóvja földünket. Igen, Isten azt akarja, hogy a Kárpát-medence Menedék legyen az összeomlás idején – és csak rajtunk múlik, hogy ez megvalósul-e…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
