Hogyan ne imádkozzunk
A názáreti Jézus számára az ima közvetlen és eleven, bensőséges és személyes kapcsolat volt Istennel, az Atyával, az Apukával. Ezért számára a személytelen ima, az üres fecsegés, az emberek színe előtti megjátszás visszataszító volt és egyben a Tízparancsolat első táblájának semmibe vétele.
Hogyan imádkozzunk
Mielőtt Jézus konkrétan is megmutatná, Ő hogyan imádkozik és mit mond, még egyszer, nyomatékosan szót ejt arról, milyen az a lelkiállapot, amiben helyes és jó imádkozni és ami bizonyossá teszi, hogy Isten meghallgat minket.
Ezért ti így imádkozzatok
Jézus a Hegyi beszédben, miután tanácsokat ad arról, hogyan, illetve hogyan ne imádkozzunk, ezt mondja: „Ezért ti így imádkozzatok:” (Mt 6,9) – és utána következik az általunk csak Miatyánkként emlegetett imaszöveg. Félreértjük azonban Jézust, ha azt gondoljuk, hogy ez az „így imádkozzatok” pusztán a konkrét szövegre valamilyen felmondására vonatkozott. Jézus nem mágikus formulát akart a tanítványainak adni, amit ha ügyesen imádkoznak, akkor eredményt érnek el!
Mi Atyánk – az összetartozás imája
A krisztusi lelkület csodálatos összegzése a Miatyánk. Szövege komoly összefoglalása annak, amit a Messiás gondolt, érzett és megélt Istennel, az Atyával való kapcsolatából. Az ima első szava önmagában is forradalmi újdonság volt a saját korában, s az nekünk is, bár mi már megszoktuk, elkoptattuk és ezért észre se vesszük, milyen mély tartalom, radikális fordulat rejlik benne.
Aki a mennyekben vagy
Ha a Miatyánk első szava a legszorosabb összetartozás imája, akkor a második kifejezés – „aki a mennyekben vagy” (Mt 6, 9) – épp fordítva, az elszakítottság imája.
Szenteltessék meg a te neved
Isten szent, tiszta és igaz, nem férhet hozzá semmi, ami tisztátalan, gonosz és így szentségtelen. Az emberek azonban elveszítették a szentség iránti érzéküket, ennek döntő jele, hogy Istent is hiábavaló és gonosz dolgokkal azonosítják. Jézus Krisztus helyre akarja állítani az Isten és az emberek közötti szeretetkapcsolatot és ehhez elengedhetetlen az is, hogy az „Atya arcát” megtisztítsa minden rárakódott hamis képtől és szennytől.
Jöjjön el, legyen meg!
Jézus Krisztus a názáreti zsinagógában felolvassa Izajás próféciáját és magára vonatkoztatja: „Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lk 4, 18-19) Az Örömhír pedig az, hogy elközelgett Isten országa, a mennyek országa – az a hely és állapot, ahol a gonosz léleknek nincs hatalma, ahol megszűnik a bűn, a betegség és a halál.
A mindennapi kenyér
Jézus kiskorától megtapasztalta, mit jelent a mindennapi kenyeret kérni szüleitől: Szent Józseftől és Szűz Máriától. Ha magunk előtt látjuk a názáreti egyszobás kis barlanglakást, akkor könnyen elképzelhetjük a szent család kérő és hálaadó imáját Isten felé is, a mindennapi kenyérért. Így amikor a Miatyánkban azt imádkozzuk, hogy „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” (Mt 6, 11), akkor érdemes néhány dolgot megfontolnunk:
Kísértés, próbatétel és a gonosz lélek
Jézus a Hegyi beszédben a Miatyánk-imát egy nagyon erőteljes és azóta is sok magyarázatot kiváltó sorral zárja le: „és ne vígy minket a kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól” (Mt 6, 13). Felvetették, hogy talán nem is jó a fordítás és inkább azt kellene írni, hogy „ne engedj minket a kísértésbe” – Jakab apostol ugyanis nyomatékosan ezt írja: „Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.” (Jak 1, 13)
Megbocsátás kegyelme
A szelíd és alázatos szívű Jézus, a megtestesült Irgalmasság a Miatyánkban azt imádkoztatja: „és bocsásd meg vétkeinket…” (Mt 6,12). A Fiú nagy vágya, hogy megtörténjen a teljes kiengesztelődés az Atya és minden gyermeke között. A keresztfán így imádkozik: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23, 34).
A böjt célja
Jaj, milyen jó dolog is vallásos emberek között még vallásosabbnak látszani! Mennyire szeretnénk, ha azt gondolnák rólunk, szentéletűek – de legalábbis „rendes emberek” - vagyunk! Ha ránk mosolyog egy kisbaba, vagy csak egy sétáltatott kutya barátságos velünk, már titkolt büszkeséggel nézünk szét: lát, milyen szerethetők vagyunk! És még a kutya is érzi, hogy… Nem volt ez másképp Jézus korában sem. Ő azonban radikális gyógymódot ír fel erre:
