Hogyan ne imádkozzunk
A názáreti Jézus számára az ima közvetlen és eleven, bensőséges és személyes kapcsolat volt Istennel, az Atyával, az Apukával. Ezért számára a személytelen ima, az üres fecsegés, az emberek színe előtti megjátszás visszataszító volt és egyben a Tízparancsolat első táblájának semmibe vétele.
Hogy megértsük Jézus kijelentésének teljes súlyát, tisztában kell lennünk saját szavaink jelentőségével is. Ezért idézzük fel először a Tízparancsolat vonatkozó szövegét: „Ne vedd hiába az Úr, a te Istened nevét: mert nem hagyja büntetlenül az Úr azt, aki hiába veszi az Úr, az ő Istene nevét!” (Kiv 20, 7)
Amikor Isten nevét a számra veszem, akkor mintegy tanúul hívom Őt életembe. De belerángathatom-e az egyedül szent, tiszta és igaz Istent az én korántsem szent, tiszta és igaz körülményeimbe?
Természetesen igen, már ha valóban kapcsolatban állok Vele – és semmiképp sem, ha ez csak egy színjáték. Egy hasonlattal szeretném ezt megvilágítani. Szokás volt – és talán ma is szokás néhányaknál -, hogy esküdözve Istent hívják tanúul valami igazságuk mellé. „Istenre esküszöm, hogy reggel nem azért késtem el, mert elaludtam, hanem mert nem jött a busz!” Könnyen kimondja az ilyet az, akinek az Istenre való hivatkozás mit sem jelent. Azt is mondhatná: „A miniszterelnökre esküszöm…” Vagy: „A püspökömre esküszöm…” Érezzük, hogy ezeknek a szavaknak nincs súlya. A miniszterelnök és a püspök ugyan lehetnek tekintélyek, de egyikük sem része az ő személyes életének és semmit sem tudnak igazolni, garantálni. így hát amikor tanúnak hívja őket, szavai nem többek üres fecsegésnél. (Még rosszabb, ha valaki azt mondja: „apám életére esküszöm”, vagy: „az életemre esküszöm” – ami ugyanaz mintha egyszerűen csak azt mondja „esküszöm”, hiszen ilyenkor is saját hitelességét, életét állítja a szavai mellé – mert fogalma sincs, hogy a tűzzel játszik.)
Jakab apostol írja: „Mindenekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek sem az égre, sem a földre, és semmi egyébre sem! Legyen a ti igenetek igen, a nemetek nem, hogy ne essetek ítélet alá!” (Jak 5, 12)
Az apostol ezzel Mesterének a Hegyi beszédben elmondott szavait visszhangozza: „Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja, se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa. A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van.” (Mt 5, 34-37)
Látjuk tehát, hogy a haszontalan, súlytalan fecsegés milyen veszélyes és felelőtlen dolog számunkra, ráadásul akarva-akaratlanul, Isten-gyalázásnak minősül: „Ne esküdjél nevemre hamisan, hogy meg ne szentségtelenítsd Istened nevét – én vagyok az Úr!” (Lev 19, 12)
Most nézzük, mit mond Jézus, hogyan ne imádkozzunk: „Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat.” (Mt 6, 5)
Ha nincs személyes, eleven és bensőséges kapcsolatunk Istennel, akkor imánk – bármilyen hangosnak és buzgónak látsszék is -, csak képmutatás, színjáték. (Ez nem azt jelenti, hogy mindig édes, lelkesült hangulatban vagyunk, sőt, lehetnek nagyon száraz, sötét, kedvetlen időszakok is életünkben és imaéletünkben. Azonban ilyenkor is hitben Isten felé fordulunk, Ő imáink középpontja és nem az emberek...)
Embereknek játszol, emberektől kapod meg a jutalmadat érte. Istennek mi köze ehhez?
Nem mintha az Úr távol lenne bárkitől. Lát és hall mindent – ha szabad így fogalmazni – és ismeri a szívünk titkait. Tudja, hogy valóban megrendült-e a bensőnk a szegény özvegyen vagy csak eljátsszuk szerepünket a nagy népi színjátékban. Isten azonban nem kíván színjátékot. Az Úrnak nem kell előre harangozni, nem ettől lesz erőteljes az imánk.
Jézus Krisztus azért jött, hogy visszavezesse az embert Teremtőjéhez és helyreállítsa a bukásunkkal megtört kapcsolatot. Ennek legfontosabb része az ima. Az ima, az olyan módon elmondott, átelmélkedett és megélt ima, amit és ahogy azt Megváltónk tanította nekünk. Hogyan imádkozzunk tehát? Erről fogunk írni a következő részben.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
