Jöjjön el, legyen meg!
Jézus Krisztus a názáreti zsinagógában felolvassa Izajás próféciáját és magára vonatkoztatja: „Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lk 4, 18-19) Az Örömhír pedig az, hogy elközelgett Isten országa, a mennyek országa – az a hely és állapot, ahol a gonosz léleknek nincs hatalma, ahol megszűnik a bűn, a betegség és a halál.
Íme a Messiás nagy vágya! Újra összekötni az eget és a földet, összekötni Istent és embert, hogy amit a bűn tönkretett, az újra ép és egész legyen! Visszavinni az embereket az Éden boldogságába, az Istennel való teljes szeretet-közösségbe – és minden akadályt lerombolni, ami meghiúsíthatja ezt az egyesülést!
Jézus Krisztus egész nyilvános működését annak szenteli, hogy megmutassa, ez lehetséges, valóságos és mindenképpen megtörténik! Ezért amikor imádkozni tanítja követőit, hangsúlyosan belefoglalja a Miatyánkba: „jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” (Mt 6, 10)
Isten akarata mindig a szépre, jóra és igazra irányul. „Istent nem lehet rosszra kísérteni, és ő sem kísért senkit.” (Jak 1, 13) Továbbá: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a fényességek Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak.” (Jak 1, 17)
Isten királyságában nincs semmi, ami rossz, vagy bűn lenne, vagy betegség és baj. Az ember ebben a világban élt, az Édenben - a Bukással azonban megtörtént a rettenetes tragédia: a sátán elcsábította az embert és ezzel Istentől elszakította és a saját hatalma alá, a bűn és a halál alá rekesztette a földi világot. Az ember sorsa a gyötrődés lett a gonosz kötelékekben, a vége pedig a betegségek és a halál.
Tegyük fel azonban a kérdést: vajon Isten belenyugodott teremtményeitől való elszakítottságába? Semmiképpen! Épp ellenkezőleg, „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3, 16) Jézus pedig eljött, a betegeket meggyógyította, a gonosz kötelékeket megoldotta, a holtakat feltámasztotta – igen, eljött a Szabadító, mert ez volt Isten akarata!
Jöjjön el a Te országod Istenünk, legyen meg a Te akaratod – mert a mi akaratunk gyenge, rosszra hajló és önző! Legyen itt is úgy, mint a mennyekben! Legyünk teljes közösségben Istennel, az angyalokkal és szentekkel! Ahogy Jézus beszélgetett Mózessel és Illéssel, ahogy Isten Fiát megerősítette az angyal, úgy legyen velünk és minden emberrel!
Az Atya pedig megmutatta, milyen kedves neki ez az ima. Fia kérését mindig meghallgatta, erőt és hatalmat adott neki a gonosz lelkek kiűzésére, a betegek gyógyítására, a holtak feltámasztására, a bűnbánat és megtérés hirdetésére, azaz a helyreállítás teljes művének megvalósítására.
Jézus Krisztus nagy vágya visszhangzik a Miatyánk e sorában: Mindent vissza Istennek! A Teremtés teljes műve kerüljön vissza a Teremtőhöz, vissza az áldás alá, vissza a Szeretetbe!
Jézus Krisztus örök ígérete benne foglaltatik a Miatyánkban: „Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek.” (Jn 14, 12) Az Apostolok cselekedetei és az egyháztörténelem pedig tanúságot tesz arról, hogy mindez igaz! Isten megszabadító tevékenysége folytatódik gyermekeiben, Isten országa ma is itt van, itt lehet közöttünk!
Jézus Krisztus egyenesen „rá akarja terhelni” tanítványaira – más szavakkal: erősen lelkükre köti -, hogy folyamatosan Isten országának jelenvalóvá tételén dolgozzanak. Amikor tehát azt kérjük, hogy jöjjön el Isten országa, legyen meg az akarata, amint a mennyben, úgy a földön is, az Úr legszentebb kívánságát kérjük - Ő pedig bizonyosan válaszol a kérésünkre! Igaz, nem mindig úgy, ahogy mi szeretnénk. Azt akarjuk, hogy tőlünk kérjenek bocsánatot, a Szentlélek pedig arra indít, hogy először mi bocsássunk meg és keressük a kiengesztelődést. Azt akarjuk, hogy nekünk adjanak, Jézus Krisztus pedig arra biztat, hogy akkor (olykor először) mi is osszuk meg az időnket, tehetségünket, anyagi és lelki javainkat másokkal. Gyógyulásért, szabadulásért imádkozunk, s közben olyan küzdelembe kerülünk másokért, ami a mi testünket, lelkünket is megviseli. A győzelem azonban bizonyos, hiszen a Megváltó ezt a győzelmet már örökre kiharcolta és véglegessé tette a keresztfán!
Nekünk csak jelenvalóvá kell tenni imáink és tetteink által. Hiszen „Isten országa köztetek van!” (Lk 17, 21)
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
