A test világossága…
Ismerjük a mondást: „a szem a lélek tükre”. A kisbabák is az elsők között tanulják meg, hogy olvassanak édesanyjuk arcából és ebből következtessenek annak hangulatára (valamint így tanulják meg kifejezni a saját érzéseiket is). Közhelyszerűen lehet valaki „szúrós szemű”, lehet a pillantása „vad” vagy épp „érzéki”. Amikor azonban Jézus Krisztus a Hegyi beszédben a böjtölésről és a hamis és igaz kincsekről szóló rész után a szemről kezd beszélni, a szokásosnál sokkal mélyebbre nyúl:
„A test világossága a szem. Ha tehát a szemed jó, egész tested világos lesz, de ha a szemed rossz, az egész tested sötét lesz. Ha pedig a benned lévő fény sötétség, mekkora lesz akkor a sötétség!” (Mt 6, 22-23)
A szemünk a legfontosabb érzékszervünk, a látásunk alapján tájékozódunk leginkább. A szemünkön keresztül fogadjuk be a külvilág ingereinek nagy részét, s válaszolunk rá természetünknek megfelelően. Ez azonban nem egy statikus vagy automatikus folyamat – már a kisbabánál sem! A szemünk ablak és ajtó, s amit azon keresztül beengedünk, az erőteljesen formálja személyiségünket. (Különösen igaz ez korunkban, amikor állandóan képekkel bombáznak minket a médián keresztül.) A „jó szem” a szép, igaz és jó dolgokat keresi, a „rossz szem” viszont válogatás nélkül beenged jót és rosszat egyaránt.
Mielőtt ezt a gondolatmenetet tovább folytatnánk, ugorjunk egy kicsit előre, Jézus kérdéséhez: „Ha pedig a benned lévő fény sötétség, mekkora lesz akkor a sötétség!” (Mt 6, 23) Mi is ez a bennünk lévő fény? Az örökéletű lelkünk, amely kapcsolatban áll Istennel. Ha Krisztus-hordozók vagyunk, Isten gyermekei, a Szentlélek templomai, akkor lelkünk, a szívünk, személyiségünk világos, tiszta, fényes.
Az Édenben az ember egészen a bukásáig őrizte ezt a belső, isteni fényt. (A Szentírás tanúsága szerint még a leghatalmasabb angyalok sem voltak eleve védve az elsötétedéstől. A „hajnal fia”, a „fényhozó”, azaz Lucifer a leghatalmasabb angyalok egyike és a Föld védőangyala volt bukása előtt…) A bukás óta még jobban ki vagyunk téve a sötétség hatásának, ami a legnagyobb tragédiáig, a pokolig csábíthat minket. Ezért már Bölcs Salamon ezt írja a példabeszédeiben: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” (Péld 4, 23)
Amikor Jézust az étkezési, tisztasági előírások be nem tartása miatt vádolják, Ő így válaszol: „Nem értitek, hogy mindaz, ami bemegy a szájba, a gyomorba kerül, aztán meg az árnyékszékbe dobják? Az azonban, ami a szájból kijön, a szívből származik, és ez teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a rossz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, erkölcstelenségek, lopások, hamis tanúskodás, káromkodások. Ezek teszik tisztátalanná az embert. Az pedig, hogy valaki mosatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert.” (Mt 15, 17-20)
A bennünk lévő fény a bűnök következtében sötétséggé válik, így szemünk már nem a menny, hanem a pokol tükörképévé válik. S ha az ember, ez az Isten képére és hasonlatosságára teremtett, minden jóval megáldott lény ilyen sötétté válhat, milyen lehet akkor az a sötétség, amelyik őt így megrontotta?
A „rossz szem” utat nyit a sötétségnek, ha túlságosan is belemerül evilág szemlélésébe, mert „minden, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége. Ez nem az Atyától, hanem a világtól van.” (1Jn 2, 16) Ezért a szemünket és egész testünket meg kell fegyelmeznünk, de nem öncélúan, hanem Isten országáért. A bennünk lévő örökéletű lélek fényéért és Isten Szentlelkéért, aki velünk él. „Azt mondom tehát: Lélek szerint járjatok, és ne teljesítsétek a test kívánságait! Mert a test a Lélek ellen vágyakozik, a Lélek pedig a test ellen; ezek ugyanis egymással ellenkeznek, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt. A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, bujaság, bálványimádás, mágia, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés, harag, veszekedés, széthúzás, szakadás, irigykedés, részegeskedés, tobzódás és hasonlók. Ezekről előre mondom nektek, mint előbb is mondtam, hogy akik ilyen dolgokat tesznek, nem nyerik el Isten országát. A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ilyenek ellen nincsen törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, megfeszítették testüket a vétkekkel és a kívánságokkal együtt. Ha a Lélek által élünk, járjunk is a Lélek szerint!” (Gal 5, 16-25)
Milyen tehát a „jó szem”? Olyan, amelyik képes különbséget tenni jó és rossz, igaz és hamis között – és kerüli a hamisat és a rosszat. Nem akarja a rosszat látni – és tegyük hozzá: hallani, ízlelni, beszélni -, de keresi a jót, a szépet, az igazt. Beengedi a fényt, de lesüti a szemét és kirekeszti a sötétséget - és fordítva is: megmutatja a fényt (a szelídséget, szeretetet, türelmet, jóságot), de elrejti a sötétséget. Mert ne tévedjünk, még a sötétség is itt munkál bennünk. De ha küzdünk, ha jó szemünk van, akkor bennünk a világosság növekszik, a sötétség pedig visszaszorul. Szemünk egyre fényesebb, arcunk egyre szebb, szelídebb és kedvesebb lesz, nem a testi arcvonásaink, hanem a lélek kisugárzó szépsége miatt.
Ahogy Medjugorjéban hallottuk, amikor megkérdezték a Szűzanyát, hogy miért olyan szép, és ő azt válaszolta: „Szép vagyok, mert nagyon szeretek”…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
