Hogyan imádkozzunk
Mielőtt Jézus konkrétan is megmutatná, Ő hogyan imádkozik és mit mond, még egyszer, nyomatékosan szót ejt arról, milyen az a lelkiállapot, amiben helyes és jó imádkozni és ami bizonyossá teszi, hogy Isten meghallgat minket.
Ez a lelkiállapot először is nagyon személyes és csak Istenre, az Atyára figyelő, másodszor pedig hittel és bizalommal teli.
„Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást. Ne hasonlítsatok tehát hozzájuk; mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek őt.” (Mt 6, 6-8)
Pál apostol nagyon radikálisan fogalmazza meg a hit és bizalom előfeltételét: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza az őt keresőket.” (Zsid 11, 6)
Nem kell bőbeszédűnek lenni, hiszen Isten ismer minket. Bizalommal kell kérni, mert Isten az Apukánk, aki mindig gyermekei javát tartja a szeme előtt. Sőt, Isten előtt kedves az ilyen kérő ima, Ő akarja, hogy így járuljunk Hozzá! Megváltónk a Hegyi beszédben később hatszorosan is nyomatékosítja az egyszerű és bizalommal teli kérés fontosságát: ”Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.” (Mt 7, 7-8)
Jézus Krisztusnak szomorú személyes tapasztalatai vannak a szószátyár, Istent valójában nem kereső, nem személyes, de hangoskodó és kéápmutató „színházi” imáról. Saját bőrén tapasztalja azt is, hogy a hitetlen és bizalmatlan ember milyen önsorsrontóan el tud zárkózni Isten nyilvánvaló és kézzelfogható kegyelmeitől is. Amikor saját városába tér, a názáretiek, akik büszkék lehetnének rá, akik ismerik - és vélhetően amíg egyszerű ácsmester volt szerették is -, most hiúságból, hitetlenségből és bizalmatlanságból elutasítják Őt, sőt, egy szikláról letaszítva meg is ölnék, ha meg nem akadályozná. Megbotránkoztak rajta, így Jézus „nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.” (Mk 6, 5-6)
Lukács az evangéliumában egy jézusi példabeszédben összefoglalva mutatja meg a hittel és bizalommal teljes, személyes ima fontosságát és erejét. Ebből a példabeszédből az is világossá válik, hogy amikor így járulunk Isten elé, akkor Ő nem a mi személyes érdemeinktől vagy érdemtelenségeinktől teszi függővé válaszát, hanem egyedül kitartó, bizalommal teli ráhagyatkozásunktól:
„Azután így szólt hozzájuk: Ha közületek valamelyiknek barátja van, és az odamegy hozzá éjfélkor, s azt mondja neki: Barátom! Adj nekem kölcsön három kenyeret, mert egy barátom érkezett az útról hozzánk, és nincs mit adnom neki; a másik viszont belülről ezt feleli: Ne zavarj, az ajtó már be van zárva, gyermekeim is ágyban vannak velem együtt, nem kelhetek föl, hogy adjak neked! Mondom nektek: ha nem is kelne föl, hogy adjon neki azért, mert a barátja, mégis, alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van.
Ezért mondom nektek: Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Melyik az az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!” (Lk 11, 9-13)
Végül emlékezzünk meg a vérfolyásos asszony történetéről, aki hátulról megérinti az Úr ruhája szegélyét. Jézusnak akkor – emberileg szólva -, nem volt szándékában, hogy gyógyítson. Épp úton volt, hogy Jairus leányát feltámassza a halálból, ráadásul tömeg tolongott körülötte, őt is lökdösték, tapogatták. A vérfolyásos asszony azonban nem puszta kíváncsiságból vezettetve ment oda, nem kívülálló néző maradt (mint ma is sokan az imaösszejöveteleken vagy a szentmisén), hanem hittel és bizalommal, az életveszélyt is vállalva ment oda (hisz tisztátalansága miatt ki volt közösítve és akit megérintett az is tisztátalanná vált) és így érintette meg a Messiást. „Azt gondolta magában: Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” (Mt 9, 21) Jézus azon nyomban érezte, hogy erő áramlott ki belőle – ez az erő pedig Isten szeretete volt, amelyik azonnal válaszolt az asszony szavakba sem foglalt, (!) hívő imájára. „Jézus megfordult, meglátta őt és azt mondta neki: Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged. És abban az órában meggyógyult az asszony.” (Mt 9, 22)
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
