Kultúra
A színes ceruzák lázadása - példázat
- Nekem elegem van ebből! – kiáltotta hangosan a kék ceruza a fiókban. – Ha így megy tovább, lassan fele akkora leszek, mint ifjú koromban! Pedig még egyáltalán nem vagyok öreg! Mindig csak kék színű ég, meg kék színű víz - ez meg fog engem gyilkolni!
- Te beszélsz, akkor nézz meg engem! – tromfolt rá a zöld ceruza. – Már kétszer is újra kellett hegyezni! Zöld fű, zöld fa, zöld virág…
Órjás
Tegnap megint hurrikán volt. Hurrrrrrikán! Nagyon szeretem ezt a szót, mert futás közben lehet vele berregni! Én vagyok a legjobb figyelmeztető, mert én nem félek a roncstelepen sem és mindenkit figyelmeztetek, hogy jön a hurrrrrrikán, és akkor fedezéket tudnak keresni és senkinek nem lesz semmi baja. Hurrrrrikán!
Bébé
Nem vagyok mai gyerek, de azért olyan nagyon régi se. Az asszony se, jó karban lévő negyvenes, simán letagadhatna, de nem teszi, mert mégiscsak az én karomban van, úgy meg lehetetlen. Szóval nekünk a bébé nem a Brigitte Bardot, azt még nem láttuk, de nem is Blues Brothers 2000, az már nem nekünk szólt. Hanem a bébé a balatonboglári pezsgőreklám, amiben egy csinos nő ugrik a vízbe, ha emlékszel. Bébé, tadatídatídatittárom!
Kíváncsi madár
Még mindig felteszünk minden pénteken egy történetet képekkel együtt a facebookra a Kisvárosi történetek közé. A mai címe:
Kíváncsi madár
Nemrégiben körkérdést intéztek az ornitológusokhoz, többek között arról is, hogy melyik madárfajt tartják a legszebbnek, legérdekesebbnek, a legnépszerűbbnek és illetve a legveszélyeztetettebbnek. A kérdésekre a válaszok nagy szórást mutattak, hiszen erősen szubjektív, hogy ki mit tart a legszebbnek vagy legnépszerűbbnek. Annál figyelemreméltóbb, hogy a legérdekesebb és legveszélyeztetettebb fajhoz szinte egyöntetűen a „kíváncsi madarat” írták be. Nézzük meg, hogy miért! (Folytatás és képek itt: https://www.facebook.com/kisvarostortenetek )
A galamb
Nem mondhatom, hogy születésem pillanatától tudtam volna, hogy kiválasztott vagyok, hiszen én is csak ugyanolyan madár vagyok, mint egy sas, vagy egy griff. Galambként egyszerű, de becsületes családban törtem át a tojáshéjat – szüleim mesélték, nem én, hogy állítólag különösen vastag volt a héj és én mégis nagyon gyorsan kijutottam, ami már akkor jelezte erőmet és kitartásomat -, fészkünk is inkább volt mondható szedett-vedettnek, mint úrinak.
A cápa és a harcsa
Édesvízi cápának lenni nem nagy karrier. Az óceánok hősei, a csodálatos fehér cápák, pöröly cápák, de még a kisebb szirti cápák is lenézik az édesvízi rokonságot. Egyáltalán, mi az, hogy édesvíz? Mi ez a kellemkedés, édeskedés? Komoly cápa csakis a sós tengerben érzi jól magát, a tágas terek ura ő, rettegett hős, gladiátor és bodybilder – mit keresne ő egy folyó levegőtlen csatornájában, vagy egy gyűszűnyi tóban?
Az áldóember
Akik először járnak kertvárosunkban, általában rácsodálkoznak földjeinkre. Tiszta zöldségesek, bőven termő gyümölcsfák, virágos udvarok utcahosszat. Itt valóban szorgalmas emberek élnek! - mondják. Ez így is van, ámbár dolgos emberek máshol is élnek. Kertjeink titka nem az ő szorgalmukban rejlik.
Mária a Magdalai
Ezt a színdarabot még a '90-es évek közepén írtam (még álnéven) Mária Magdolnáról. Színpadra is került, volt belőle tízegynéhány előadás, emlékeim szerint. Most egy kedves testvérem (Vihart Anna) újra gépre vitte a szöveget, így meg tudom osztani. Jó olvasást!
Sebi Gyuri kiállítása
Vannak olyan botrányok, amiről előre senki nem gondolná, hogy az lesz belőle. Sebes György kiállítása ellenben olyan esemény volt, ami előtt többen féltek a botránytól, aztán mégse lett belőle semmi.
Az oroszlánember
Mondhatnám, hogy ez a történet egy kisfiú nagy bátorságáról szól. Vagy a szavak és a mese hatalmáról. Esetleg arról, hogy egy beteg ember is válhat hőssé. A valóság azonban fölülírja a képzeletet.
Egy kis irodalom: A feltaláló
Gyula bácsit még csak Gyuszikának hívták, amikor már homályosan, de biztosan érezte, hogy ő feltaláló lesz. Ez az ő hivatása. Feltaláló volt és az is maradt egész életében.
A két öreg
A városunktól északra lévő erdős dombokat a térképen Róka-domboknak írják, az itt élők azonban hosszú évek óta csak a „Két öreg hegye”-ként emlegetik. A legmagasabb domb tetején lévő kilátót sem híják már Rókalesnek, hanem Házaspárnak, de nem azért, mintha ide járnának a házaspárok kirándulni. A kíváncsi városiak, majd a szájról-szájra terjedő hírek nyomán az érdeklődők kezdték el így biztatni egymást: menjünk fel, nézzük meg a házaspárt! Így ragadt a Róka-dombokra az új név, s a kilátóra a Házaspár. (A teljes történet a képpel együtt itt található: https://www.facebook.com/kisvarostortenetek/ ) Jó szórakozást!
