Egy nehezen vállalt feladat
Hosszú évek óta hordozom magamban a Szeretet földje vízióját – azaz hitem szerint Isten vágyát, tervét arra, hogy hazánk és a Kárpát-medence egy kegyelmi kehely, „menedék” legyen a nehéz időkben és egy nagy megújulás helye, kezdete és hordozója. Sok mindent történt velünk ez idő alatt, közösségek jöttek létre, szolgálatok indultak el, könyvek jelentek meg, házak, intézmények épültek fel – de volt egy feladat, amitől mindig ódzkodtam, amitől – ámbár benne van az életemben – mindig igyekeztem elhatárolni magam.
Miért? XVI. Benedek pápa lemondásáról
A pápáknak nem szokásuk lemondani. II. János Pál pápa már nagyon beteg volt, sokan vágyták eltávolítását, ő azonban emlékezetes szavakkal utasította ezt vissza: „Van nekem főnököm, és egy perccel sem maradok tovább, mint ahogy Ő akarja…” – utalva ezzel Istenre, valamint az élete végéig viselt hivatalára. Rögtön felvetődik a kérdés: mi állhat a pápa lemondásának hátterében?
A szolgálat útja, az örömtől a szenvedésig
Amikor személyessé válik kapcsolatunk Istennel, megtapasztaljuk irgalmas szeretetét, erejét, nagylelkűségét, gyorsan feléled bennünk a vágy, hogy ezt viszonozzuk valamiképpen. Egyikünk imaszolgálatot vállal, a másik családot látogat, a harmadik sütit süt, a negyedik programot szervez… örömmel, de még milyen örömmel és megelégedettséggel tölt ez el bennünket. Egy darabig.
Mi lett volna, ha
Ha a cigány közösségi ház megépülésének támogatására sikerülne megjelentetni a Cigányélet cím? kis könyvet, annak el?szava nagyjából így festene:
Három kis groteszk, farsangra
Erre a hétre az Eheti menüpont alá három rövid, groteszk, vidám történetet teszek fel, amelyek a maguk módján éppúgy tükröt tartanak elénk, mint komolyabb társaik. Ha szomorkás is a mosoly, mégis csak mosoly az - készüljünk így a farsangra!
Minden határon belül, minden határon túl
Flüe-i Szent Miklós a XV. századi Svájcban élt, házas ember, majd remete, csodatév?, az Eucharisztiából él? keresett lelki vezet? egyszer azt mondta a megszállókkal harcoló svájci szövetség tagjainak, akik tanácsot kérni jöttek hozzá: „Ha megmaradtok határaitok között, senki nem gy?zhet le benneteket, hanem minden id?ben felülmúljátok ellenségeiteket és gy?ztesek lesztek. Ha azonban kapzsiságtól és uralomvágytól vezettetve elkezditek berendezkedéseteket kifelé terjeszteni, er?tök nem fog sokáig tartani.”
Egy ország gyógyítása?
Lehet-e egyáltalán egy ország, egy nemzet sebeiről, gyógyulásáról és szabadulásáról olyan értelemben beszélni, mint egy emberéről? És ha igen, akkor hazánknak és nemzetünknek vajon milyen „betegségekből” kell gyógyulnia, és milyen „megkötözöttségekből” szabadulnia?
Az örvendetes esztendő harsonái
Néhány nappal ezel?tt, imádság közben úgy éreztem, hogy meg kell néznem egy igehelyet a Szentírásban. Józsué könyve hatodik fejezete Jerikó városának az elfoglalásáról szól, és az igehely pedig azt írja, hogy azokat a harsonákat kell el?venni és megszólaltatni, amiket az örvendetes esztend?kben szokás használni…
Tízezer évnyi gőg
Diadalmas hírben tudatták velünk, hogy végre megnyílt a bélapátfalvai veszélyeshulladék-tározó, ahol a paksi sugárzó atomhulladékot fogják tárolni, tízezer évig, biztonságosan. Meddig? Hogyan? Az emberi gőg határtalan magasságai ezek…
Három rövid történet, ha van idő elmélkedni
Három rövid szépirodalmi történet, ha van időnk elmélkedni arról, kik vagyunk, honnan jöttünk és hová megyünk. Az élet értelme; Miért sírnak a csigák; Bizalmi munka:
Habarcs
Jézus azt mondja, boldog az az ember, aki sziklára építi a házát és bolond az, aki homokra – mert jön a vihar, az árvíz és összedől a ház. Maradjunk az egyszerű képnél: jön Jézus, megszemléli életünk épületét és azt mondja: édes gyermekem, itt még sok a homok… mire mi azt válaszoljuk: Uram, nem homok az, hanem habarcs! Ez tartja össze a házunkat!
