Szavazz a Szentlélekre!
Pénteken kaptam egy új inget a feleségemtől, így szombaton (és vasárnap) már abban mentem előadást tartani. Nos, amikor Ildikó az inget vasalta, kiderült, hogy a belső címkéjén ez a márka-felirat olvasható: MRHOPE, azaz Mr. Hope, Remény uraság… Nagyon aktuális, gyorsan magamra is vettem, hogy így mondjam el kortes-beszédem, ami röviden így foglalható össze: Szavazz a Szentlélekre!
A legkisebb rossz választása
Többször elsütöttem már ezt a mondatot különböző helyzetekben, legutóbb egy kommentben a választásokkal kapcsolatban, most így: szavazz a legkisebb rosszra. Nem új dolog ez, már Jézusnak is csak ez volt lehetséges – talán nézzünk szembe önmagunkkal és rovancsoljunk.
Mária hite
Sokan élnek úgy, hogy azt gondolják ők hívő keresztények. Hitük azonban olyan, mint Zakariásé. Megtanulták, hogy van Isten, azt is tudják esetleg, hogy Ő jelen van a szentségekben. Igyekeznek betartani a törvényeit, erkölcsös életet élő, jó emberek. De ismerjük el, egy buddhista, muzulmán, vagy akár ateista ember élhet erkölcsös életet – legalábbis, amit mi látunk belőle. Valóban ez lenne a hit teljessége?
Amikor egy erős hatalom megszűnik...
Amikor egy erős hatalom megszűnik, mindazok, akik annak alávetve éltek, elkezdik a helyüket keresni, újra megfogalmazni, hogy kik ők és miért vannak a világon. Ez sohasem könnyű sem személyesen, sem közösségileg. Még inkább így van ez, amikor egész népek és nemzetek szabadulnak fel egy erős hatalom elnyomása alól. Mindaz, ami eddig rejtve volt - jó és rossz egyaránt - előtör, hogy megtalálja a maga helyét.
Hogyan érthetem meg?
Szombaton sikeresen leestem egy magas lépcsősoron, jól tönkrezúztam a jobb oldalam (úgyhogy most pizsamaparti van néhány napig), le kellett mondanom több programomat… Mi, „jó keresztények” ilyenkor elgondolkodunk: ez most véletlen baleset volt, a gonosz lélek gáncsolása vagy Isten akarata? Nem mintha kötelező lenne erről gondolkodni, vagy teljes megértésre jutni.
Isten százada, vagy…?
"...Ha pedig az ördögé volt a XX. század, akkor Istené, a megújulásé, a helyreállítódásé a XXI. század! De ha ez így van, akkor miért hallunk újra és újra a háborúkról, miért még erőteljesebb a keresztényüldözés, miért recsegnek-ropognak a világ eresztékei?..."
Mi lesz a kárpátaljai magyarokkal?
Tudjuk, hogy az elmúlt hetek ukrajnai, kijevi (és munkács-megyei) eseményeinek fontos résztvevője és motorja volt egy szélsőjobboldali, erősen nacionalista ukrán ellenzéki csoportosulás is. Befolyásuk mértékét jelzi, hogy Janukovics elnök elmenekülése utáni első napon az ukrán parlament máris elfogadott egy olyan törvényt, ami visszavonja a nyelvhasználati (és egyéb) jogokat a kisebbségektől, köztük a kárpátaljai magyar kisebbségtől is. Azt is tudjuk, hogy Munkácson és a térségben már érték fenyegetések az ottani magyarokat. Mi lesz a kárpátaljai magyarokkal? Tudunk-e segíteni nekik, mik a lehetőségeink? Nézzük végig, az egyszerűektől kezdve az extrém esetekig.
Eheti
"...A tengerben a cápáknak állandóan úszniuk kell, hogy a víz átáramoljon kezdetleges kopoltyúikon. Ha nem úsznak elfogy az oxigénjük és megfulladnak. De egy helyen oxigéndús gáz tör fel a tengerfenékről egy kis barlangban. Oda beúsznak a cápák és mozdulatlanul lebegnek. Nem kel mozogniuk, mert olyan oxigéndús a víz, sőt szinte elkábulnak ott. Ilyenek vagyunk mi is..."
Rendes emberek a pokolban
Nehéz erről beszélni, amikor a közvélekedés egyre inkább afelé tolódik, hogy pokol sincs, nem hogy oda bekerülne bárki is. Érthető, hiszen egyre inkább elveszítjük a bűn felismerése iránti érzékünket. (Számomra szimbolikus értékű volt filmen látni, hogy a bűnök felmagasztalásában elöl járó énekesnő „Madonna” egyik botrányos koncertje előtt a társaival kört alkotva kérte Isten segítségét a „művészetükre”…) Isten irgalmáról és szeretetéről beszélünk, elfeledkezve arról, mit mond erről Jézus (talán Ő mégis csak többet tudott erről a témáról, mint mi) és hogy egyáltalán miért volt szükség a megváltás művére.
Hogy élünk, hogy dolgozunk?
Egyszerre kínos és nevetni való, amikor a telefonban valaki, aki nem ismer, Gyula atyának szólít. Ilyenkor felvilágosítom, hogy csak annyiban vagyok „atya”, hogy van három (most egyetemista) gyermekem…
Választási bűnök
Karaktergyilkosság, negatív kampány, a tények kreatív kezelése (régen hazugságnak mondtuk, most már szakmai fogás) - és ez csak a kezdete a bűnöknek, amik várnak ránk. De mi a vége?
