Rendes emberek a pokolban
Nehéz erről beszélni, amikor a közvélekedés egyre inkább afelé tolódik, hogy pokol sincs, nem hogy oda bekerülne bárki is. Érthető, hiszen egyre inkább elveszítjük a bűn felismerése iránti érzékünket. (Számomra szimbolikus értékű volt filmen látni, hogy a bűnök felmagasztalásában elöl járó énekesnő „Madonna” egyik botrányos koncertje előtt a társaival kört alkotva kérte Isten segítségét a „művészetükre”…) Isten irgalmáról és szeretetéről beszélünk, elfeledkezve arról, mit mond erről Jézus (talán Ő mégis csak többet tudott erről a témáról, mint mi) és hogy egyáltalán miért volt szükség a megváltás művére.
Rendes emberek élnek minden társadalomban. Buddhisták, muzulmánok, hinduk, keresztények vagy ateisták – mind rendes emberek. Felnevelik a gyerekeiket, betartják a társadalmi játékszabályokat, szóba állnak a szomszédokkal – szinte nem is értjük, hogy amikor elszabadulnak az indulatok, hogyan kerül a kezükbe fegyver, mitől lettek hirtelen ilyen vadak és gyűlölködők? Pedig minden nemzedék életében eljöhet az a pillanat, amikor a szívben rejlő indulatok előjönnek és akkor kiderül – mi is derül ki?
Képzeljük el a mennyek országát, ahogy megérkezik oda a „rendes ember” – és meglátja a szomszédját, akit utált. „Hogy kerül ez ide?” – csak hát a mennyek országában nincs viszály…
Isten szent, tiszta és igaz, nem fér hozzá a bűnnek árnyéka sem. Jézus Krisztus Istennek ezt a tisztaságát és szentségét illusztrálva a hegyi beszédben már a gondolatban kimondott rossz szót is gyilkosságnak, a vágyat lopásnak és paráznaságnak mondja… hát ki tudja ezt teljesíteni? Senki. Nem tudunk önerőből bejutni a mennyek országába, akármilyen rendes emberek vagyunk.
Ma rendes emberek abortálják nem kívánt gyermeküket, rendes emberek közösítik ki a szegényt, a cigányt, a zsidót, a jobb- vagy baloldalit, rendes emberek a homoszexuálisok is… legalábbis a társadalmi normák szerint. De mit mond Jézus?
Sajnos Jézus Krisztus nagyon kínos dolgokat mond. A keskeny útról beszél amit csak kevesen találnak meg (a széles út a pokolba visz), ítéletről beszél, külső sötétségről, ahol sírás lesz és fogcsikorgatás, sőt azt állítja, hogy még akik az Ő nevében betegeket gyógyítottak, ördögöket űztek, azok is pokolra kerülhetnek… jaj, de kellemetlen!
„Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen…” mennyire szeretjük idézni ezt a mondatot, pedig épp ez lesz az ítéletünk! Isten ugyanis nem „úgy szerette a világot, hogy bármit teszel, Ő majd megbocsát”, Isten nem is „úgy szerette a világot, hogy jóságos nagypapaként rábólint mindenre”, hanem úgy szerette, hogy meghalt értünk, hogy a kimenekülésünk útja ebből a megromlott világból Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása által biztosított lehessen! Ehhez azonban rá kell lépni erre a keskeny útra, el kell fogadni az Isten ingyenes ajándékaként felajánlott örök életet a mennyek országában, rá kell lépni a bűnbánat és tisztulás útjára és rajta is maradni.
Isten végtelenül irgalmas – ha nem lenne, akkor tisztítótűz se lenne -, és meghalt értünk, hogy vele élhessünk. Van tehát remény mindenkinek – de erre spekulálni nagyon kétesélyes dolog! Értsük meg: mindenki a maga személyiségében kerül az Úr elé! Mi lesz azzal az emberrel, aki egész életében önigazult volt és nem akarta elismerni bűneit? Mit fog ő mondani Istennek, amikor szembesül a tetteivel? Mi lesz a rablóval, a pedofillal, amikor az Ítélet elé kerül? Mi lesz azokkal, akik megszokták, hogy a másik embert nem szeretni, hanem manipulálni kell, akik eszközként, csak hatalmuk, vagyonuk gyarapítójaként néztek a másikra? Mi lesz a mélyen megsebzettekkel, az önnön keserűségükbe fulladókkal? Mi lesz azokkal, akik valami erkölcs nevében a saját gyereküket is kivégzik és/vagy ezt a „becsület-gyilkosságot” helyeslik és a tettest felmentik? Mi lesz azokkal, akik másokat öngyilkos merénylőknek képeznek ki? Mi lesz a függőségükbe kötözöttekkel, akik életformaként élik a másik kihasználását, meglopását? Mi lesz, ha Isten előtt is a maguk igazát hajtogatják?
Isten irgalmas, van tisztítótűz is – de az egyetlen biztos út a mennyek országába a megtérés Jézus Krisztushoz és az Ő tanácsai szerinti élet –vagy legalább törekedni rá, még ha elesések és bukások közepette is. Isten Fia olyan komolyan vette tanítását, szavai igazságát, hogy inkább vállalta a halált, mint a hamisítást.
Isten minden embert szólongat, a lelkiismeretén keresztül bizonyosan. A lélek ismerete azonban nem a szokások ismerete, nem a törvényekhez való alkalmazkodás – amely szokások és törvények olykor pokoli inspirációból születnek -, hanem Isten szava bennünk. Aki ezt megtagadja, még lehet „rendes ember”. De mi marad neki? Ördög és pokol…
A nagy megújulásokat, a nagy szentek misszióját mindig ez a felismerés fűtötte: az egyetlen biztos út a megmeneküléshez, Isten lenyűgöző és megbocsátó szeretetéhez Jézus Krisztuson keresztül vezet. Minden más csak esetleges, bizonytalan és szó szerint életveszélyes…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
