Szelídítés, vadítás
Most olvastam el egy számítógépes rendszerekkel foglalkozó könyvet és egy magunkra nézve is jó hasonlatot véltem felfedezni benne. Azt írják, hogy vannak nyílt forráskódú programok és rendszerek és vannak a zárt rendszerek, amelyek forráskódját erős kontroll alatt tartják. Azt gondolom, a nyílt forráskódú rendszer jó hasonlat a kereszténységre, a zárt rendszer az antikrisztusi társadalmakra. Nézzük bővebben:
Zenekar a tetőn
Vasárnap délután Százhalombattán tartottunk missziós összejövetelt a Szent István Templomban. Amikor megérkeztünk feltűnt, hogy az előtte lévő hatalmas téren milyen hangos zene szól. Aztán kiderült, hogy a téren álló egyik hatalmas épület (művelődési ház) tetején vasárnaponként a Hit Gyülekezete helyi csoportjának zenekara nyomul teljes gőzzel, a tér felé fordított hangszórókkal.
A templomi zenekar egyik tagja azt mondta, milyen jól csinálják, így kell ezt, ezért is érnek el sokakat. Én meg pont az ellenkezőjét gondolom – és nem csak azért, mert a tetőn a zenészeken kívül nemigen láttam senkit -, hanem egészen más okokból.
Lélek nélkül nem lehet
A Szentlélek nélkül nincs élet. A teremtéskor „Isten lelke lebegett a vizek felett”, hogy a halott anyagot életre keltse. Szűz Máriára Isten Lelke szállt le, így fogant meg a szívében és méhében a Fiú, a Megváltó Jézus, aki aztán a Lélek által növekedett bölcsességben és szeretetben Isten és az emberek előtt. Nyilvános működése elkezdésekor megint csak a Szentlélek kente fel a Messiást erővel és hatalommal, hogy körüljárva mindenkivel jót tegyen.
Isten győzelmet ad
Azt hiszem, az egyik legfontosabb igazság, amit mi keresztények talán ismerünk, de nehezen tudunk, merünk megélni, Jézus Krisztus tökéletes győzelme minden bűn, a gonoszság minden ereje és a halál fölött. Hiszen ha Ő győzött - mi pedig Krisztus Testének tagjai és a Szentlélek temploma vagyunk – akkor mi akadályoz meg minket abban, hogy mi is győztesek legyünk Isten kegyelméből?
Amikor a valóság szembejön
Az erdélyi gazdaságot felvirágoztató, belpolitikában realista Bethlen Gábor fejedelem három háborút vezetett a Habsburgok ellen, Magyarország trónjáért. A harmadik végén a koronát is a kezében tarthatta – amikor szembejött a valóság. Megértette, hogy a koronát ugyan fejére teheti, de országa nem lesz, sőt a fejedelemségét is elveszíti, mert királyságát sem a Habsburg, sem a török nem fogja sohasem elfogadni. Ilyenek a mi háborúságaink is, illúzióink védelmében önmagunkkal, családunkkal, munkánkkal. Igaznak gondolt fantáziák amiket szívesen dédelgetünk, amelyek mellett fontos döntéseket hozunk – míg a valóság szembe nem jön egy kijózanító pofonnal, hátha tanulunk belőle…
Az leszel amit teszel
Néhány éve futott az egyik tévéadón Mesterkurzus címmel egy sorozat, az előadók napjaink híres gurui voltak, akik szeretetről, türelemről beszéltek a hálás hallgatóságnak. Szépeket, okosakat mondtak – aztán egyszer az egyikről kiderült egy interjúban, hogy többszörösen elvált férfi - akkor kíváncsiságból utána néztem másik kettőnek, azokról is kiderült ugyanez… Jézus mondja az ilyen tanítókról, hogy „szavaikat meghallgassátok de tetteiket ne kövessétek, mert mondják, de nem teszik…”
A sátán rehabilitálása
Miközben a XX. században hazánkban élt magyar stigmatizált Galgóczy Erzsébetről csak kis példányszámú magánkiadványokban (és alig ismert netes oldalakon) olvashatunk, miközben a világhírű Szeretetláng Lelkinapló lejegyzője, Kindelmanné Erzsébet asszony élete gyakorlatilag ismeretlen még a vallásos emberek előtt is, miközben a szentéletű erdélyi magyar Kelemen Didák ferences szerzetes halála után testét a koporsóban „rothadatlan” állapotban találták (és persze visszazárták) - és még tudnánk még sorolni embereket, akiket más nemzetek büszkén (üvegkoporsóban) mutogatnának… Aközben nálunk és az egész világon gőzerővel folyik a sátán és a gonoszság minden formájának rehabilitálása a gazdaságban, kultúrában, erkölcsben -, és ennek csak porszemnyi jele a „szakállas nő” vasárnapi eurovíziós győzelme. De ahelyett, hogy most felállítanám az aktuális siratófalat, inkább egy érdekes összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet.
Nagy béke, kis háborúk és a legnagyobb
Hetven éve béke van Európában, legalábbis 1945. május 8. – a II. Világháború európai rettenetének vége - óta elkerült minket egy egész kontinensre kiterjedő világégés. Voltak, vannak és lesznek is „kis háborúk”. Jó célokat maguk elé tűző polgárjogi mozgalmak, amelyek részben radikalizálódnak és eljutnak a fegyveres harc és a terror gyakorlatáig. Vörös brigádok vagy P2 páholy, ír vagy baszk függetlenségi törekvések, az erőszak kultusza papíron és a futball-stadionokban. Állami terror a hidegháború idején – és nem csak a kommunista blokkban – forró háború a délszláv válság idején vagy épp most Ukrajnában. De mindezek mögött ott a legnagyobb háború, amit a sátán vív Isten ellen, egészen az utolsó ítéletig. Vajon Isten gyermekei csak elszenvedői ennek a háborúnak, vagy küzdő, kegyelemről kegyelemre, győzelemről győzelemre lépdelő harcosai?
Mennyország Nagykövetség
Elábrándozhatunk rajta, milyen jó lenne, ha Isten királyságának, a mennyek országának is lennének olyan nagykövetségei, mint a földi államoknak a többi ország területén. Területi sérthetetlenséget élveznének, a nagykövet és munkatársai képviselnék Isten akaratát és terveit a baráti vagy ellenséges ország területén… aztán rájönnék: de hiszen létezik Isten országának nagykövetsége és annak mi is munkatársai vagyunk! (Habár nem fizetett alkalmazottai, hacsak a „vatikáni valutát” ide nem számítjuk.)
Egy botrányos, csodálatos ember
Jaj, hogy ki nem állhatták sokan! Botrányosan viselkedett, pápa létére megcsókolta a Koránt, elment a római zsinagógába, állandóan bocsánatot kért mindenkitől az egyház bűneiért… Egyszer egy haldokló idős zsidó férfi azt kérte tőle, hogy részt vehessen a reggeli szentmiséjén. Nemcsak megengedte neki, de felkínálta neki a szentáldozás lehetőségét is és a haldokló élt vele. Utána a pápa titkára felelősségre is vonta, hogyan mert áldozni – de Isten másképp gondolkodott, mert meggyógyította a férfit!
II. János Pál pápa, a lehetetlenségeket lehetségessé tévő szent, a remény embere.
Szellemi pornográfia
Egyik kedves, templomba járó ismerősöm lelkesen mesélte, hogy egy jó könyvet olvas, amit Csányi Vilmos etológus (állatok magatartását kutató), amúgy ateista tudós írt Avilai nagy szent Teréz „szerelmi életéről”. Kissé meghökkentem, mire kifejtette, hogy ő nagyon is el tudja képzelni Szent Terézt ilyen szituációban és nem is tartja ezt olyan nagy dolognak. Arra biztatott, olvassam csak el a könyvet, meg Teréz írásait is, majd rájövök, hogy igaza van…
