Népvándorlás és Isten
Eljutottunk odáig, hogy a komoly véleményformálók is ki merik mondani: egy új népvándorlás korát éljük és ez ránk nézve súlyos következményekkel járhat. Beszélnek ennek okairól, méretéről, következményeiről, de egyvalamiről nem esik szó, pedig elődeink ezt tartották a legfontosabb szempontnak mind az okok kutatásánál, mind a következmények kezelésénél. Ez pedig Isten „szerepe” a népvándorlásban.
A szabadság-isten megszállása alatt
Hogy Isten szeretetétől elszakítva a szabadság-egyenlőség-testvériség világi szentháromsága hová vezet, azt már megmutatta a nagy francia forradalom vezetői által gyakorolt terror. Az árja testvériség-isten ránk szabadította a fasizmus rettenetét, a kommunista egyenlőség-isten diktatúrájára pedig mi is emlékezhetünk. Most pedig megmutatkozik előttünk a liberális ateista mennyország szabadság-istene is, teljes pompájában…
Cigányország
Egy régi cigánymissziós munkatársunk lelkes szervezője lett az Opre Roma - azaz Cigányok előre! – cigánypártnak, amelyiknek célja az etnikai alapú Cigányország (finomabban fogalmazva: területi és politikai autonómia) megteremtése. Ennél rosszabb hírt már régen kaptam!
Plakátháború helyett
Beszéljünk inkább a hazánkat sújtó háromszoros népvándorlásról és annak okairól. Zajlik ugyanis egy népvándorlás országunkon belül a falvakból a városokba – különösen is sújtva néhány keleti, északi kistérséget -, aztán egy ezzel párhuzamos népvándorlás hazánkból nyugat felé, és végül pedig hazánk felé is keletről és délről – egyik súlyosabb probléma, mint a másik!
Az „Isten országa” identitásról
Mindannyiunknak van valamilyen személyes identitása, önazonossága. kötődünk a családunkhoz, csoportjainkhoz, különböző közösségekhez és csoportokhoz. Néhány népnek nemzetségi, törzsi, másoknak – mint nekünk is -, nemzeti identitásunk, önazonosságunk is fontos. (Magyarok vagyunk – mondjuk magától értetődően.) Ez mind helyes és jó dolog. Jézus Krisztus azonban felajánl egy másik, ezektől különböző identitást: Isten országáét.
Életközepi válság
Középkorú hazai rocksztár, tévészereplő és celeb nyilatkozta – a bulvármédia pedig örömmel tálalta -, hogy ő bár sokat köszönhet feleségének, nélküle nem lenne lakása, gyereke, de az már a múlt, mert most itt az új szerelem és neki ez kell… tipikus példája ez annak, hogyan adnak teljesen elhibázott választ az életközepi válságot megélő emberek erre a kihívásra. De mi ez a válság (midlife crisis) és hogyan adhatunk rá jó választ?
Végvár
Az ír népszavazással egy újabb bástya omlott össze – ismerjük ezt mi, volt már ilyen a mi történelmünkben is bőven. A nagy keleti népvándorlás idején, a tatár horda beözönlésekor -, csatát álltunk, buktunk, de utána újra felálltunk. Aztán jöttek a törökök és küzdöttünk, ahogy tudtunk. Olykor pénz nélkül, utánpótlás nélkül, de mégis kitartva, vezetőinktől elhagyatva… és aztán a Habsburgok, a németek, a szovjetek… és passzív rezisztencia, és legvidámabb barakk… és ezt mind túléltük. És most itt az új keleti népvándorlás, délről a muszlim hódítók, nyugatról az újpogányság – ismerős helyzet, évszázadok óta ismerős!
Pünkösd, vagy látványpékség?
Ha csak végiggondolom, milyen radikális fordulatot kellett végrehajtani az első tanítványoknak – ami felülírta egész szokásrendjüket, vallási életüket, társadalmi helyzetüket, identitásukat -, megrémülök. A Szentlélek nélkül ez sohasem sikerülhetett volna, de még így is… Nézzünk néhány egyszerű, rémítő dolgot.
Száz év múlva az első mondat
2001. januárjában az egyik legrangosabb nemzetközi tudományos magazin, a Nature címlapján ezzel a mondattal jelent meg: „A XX. századot Budapesten csinálták”. Azért írták ezt, mert friss látásmódú tudósok sokasága áradt ki innen a világba, felfedezéseikkel forradalmasítva számtalan területet. Az a szólás járta, hogy „a marslakók köztünk élnek, és egymás között magyarul beszélnek”. El tudjuk azt képzelni, hogy 2101. januárjában egy nagy nemzetközi lap ezzel a mondattal jelenjék meg: A XXI. századot Magyarországon csinálták?
Egy kis optimizmust, ha kérhetnék…
… és egy kis játékosságot! Bizakodást és örömöt – ez utóbbi a Szentlélek gyümölcsei felsorolásában mégiscsak a második helyen szerepel! El tudjuk képzelni, hogy Jézus vidáman nevet? Hogy a kánai menyegzőn együtt örül az ifjú párral és megtáncoltatja a menyasszonyt, ahogy azt illik? Hogy amikor félrevonul a tanítványokkal pihenni, akkor szóláncot játszanak egymással? Esetleg társasjátékot?
Nem adom fel! (személyes vallomás)
Szakmaszerűen - népművelőként kezdtem majd harminc éve - rutinom van a programszervezésben, gyakorlott szorongó vagyok: minden rendben lesz? Eljönnek a meghívottak? Most péntekre (május 1-én) pedig, hogy egyik szervezője vagyok a regionális karizmatikus találkozónak - a Szentlélekkel való betöltekezés nagy ünnepének - pláne előmenetelnek a rémlátások és bizakodások (jobb láb, bal láb, ritmusra)! Jobbat nem tudok, mint hogy - magamnak is biztatásul - felteszem ide személyes vallomásomat Isten csodálaos szeretetéről, a Szentlélek kiáradásáról, a győzelemről és II. János Pál pápáról...
