Reményt keltő jelek és problémák
Ha képszerűen szeretnénk bemutatni hazánk helyzetét, könnyen felállíthatunk olyan ellentétpárokat, amelyek azt mutatják, hogy valami jó elindult, ugyanakkor azt is, milyen hatalmas akadályok állnak a megújulás útjában.
Megrontások
Egyszerű és nyilvánvaló példák életünk megrontásáról:
Nemrég lett vége egy világszerte népszerű amerikai tini tévé-sorozatnak, ami a Disney-csatornán ment. A kettős életet élő kedves énekes lányt, Hanna Montanát a sorozattal világhírűvé vált Miley Cyrus alakította, aki lányok millióinak lett a példaképe. A sorozat vége után a főszereplő kijelentette, hogy elege van a jókislány-szerepből – és azóta leginkább meztelen képeiről, tetoválásáról és botrányos viselkedéséről híresült el, amit a média nagy örömmel tálal… Ki tudja, a vele együtt felnövő rajongói közül hányan követik őt ezen az úton is?
Szép új iszlám világ
Egykor, a II. Világháború kirobbanásának idején egy angol képviselő ezt írta Churchill-nek, a háborús kabinet vezetőjének: „a hitleri Németország egy hihetetlenül fiatal, férfias, dinamikus és erőszakos mozgalmat testesít meg, amely megállíthatatlanul nyomul előre, hogy elsöpörje a korhadó régi rendet; ezt állandóan szem előtt kell tartanunk, mert ebből fakad a nácik ereje és hatalma.” Elmondhatjuk, hogy ugyanaz a nagy szellemi erő, amely a XX. század elején a náci diktatúra képében gyötörte végig a világot, most a radikális iszlámban testesül meg.
Közelről
Szombaton a Szeretetláng Fesztiválról hazafelé bementünk bevásárolni egy budaörsi bevásárlóközpontba. Ott láttam két legfeljebb huszonéves vékony fiút, akik elveszetten kóvályogtak ott. Megkérdeztem, mit keresnek, mire tört angolsággal kérdezték, hol lehet itt cigarettát kapni? Hogyan magyarázzam el én, aki szintén nem tudok angolul, hogy itt nem lehet kapni cigarettát? Aztán beálltak a pénztár elé négy darab kis csokoládéval – később kiderült, hogy Szíriából jöttek, négyen vannak – és mutatták a pénzüket a pénztárosnak: néhány tíz forint apróban…
A remény jelei: két prófétai jel hazánknak és egy prófécia
Nem élünk könnyű időket és ez visszatükröződik kulturális, vallási életünkön is. Az írók disztópiákat írnak egy lepusztuló világról és itt keringenek körülöttünk a legújabb világvége-próféciák is. Nem tagadhatjuk, hogy ezeknek az alkotásoknak van mire támaszkodniuk. Körbevesznek minket a háborúk hírei, bőrünkön érezzük az ökológiai katasztrófa hatását, pénztárcánkon a gazdasági válságot… ez azonban csak az érem egyik oldala! Nem csak az összeomlásban, hanem – Isten tervei szerint – a megújulásban is élünk! Isten pedig több olyan jelet is adott nekünk, magyaroknak, ami bizakodással töltheti el a szívünk. Igen, a 21. század valóban Isten évszázada és rajtunk is áll, hogy ez mikor és hogyan realizálódik.
Gyökerében orvosolni a bajt
Ha csak tüneti kezelést folytatunk, a betegség, a bűn, a baj újra felüti a fejét. Igaz ez az egyének esetében, a családi problémáknál és közösségi bajoknál, de igaz társadalmi szinten is. Mert megtörténik, hogy felismerjük a tüneteket, felállítjuk a diagnózist, receptet írunk – és nem gyógyul a beteg. Vagy gyógyul, de visszaesik. Esetleg csak még jobban elhatalmasodik a baj. Az orvos gyanakodni kezd, hogy a mélyben valami komolyabb probléma húzódik meg. De mi van, ha egy egész kultúra, egy egész társadalom beteg és haldoklik?
A megtérésről
A megtérésről, amire szüksége van a legnagyobbaknak és legkisebbeknek egyaránt. Meg kellett térnie Illésnek, aki Isten csodáját arra használta fel, hogy megölje ellenfeleit, majd elmeneküljön egy asszony haragja elől. Bölcs Salamonnak, aki templomot épített az Úrnak, majd romlásba vitte egész Izraelt. Keresztelő Jánosnak, aki látta leszállni Jézusra a Szentlelket és mégis azt kérdezte: Te vagy-e az eljövendő? Megtérés nélkül nincs megújulás, nincs életrendezés sem személyes, sem közösségi életünkben.
Talányos kérdések
Megy-e az Isten szabadságra? És ha igen, hová? Azt mondják, a Világegyetem végtelen, de nem határtalan. Egy folyamatosan táguló gömb formájában képzelhetjük el. De hová tágul a Mindenség, ha mögötte nincs semmi? És milyen távlatos tervei lehetnek Istennek, ha a Világegyetem még mindig tágul? És hogyan mondhatjuk, hogy közeledik Isten, ha egyszer mindig velünk van? És fekete színt látnak a vakok, akik semmit sem látnak?
Amikor Isten érkezik
Mélységesen hisszük, hogy a világ feltornyosuló problémáit Isten bölcsessége és kegyelme nélkül megoldani lehetetlen. Azt is hisszük, Isten mindenkor munkálkodik értünk és hogy most nem csak az összeomlás, hanem a megújulás idejét is éljük. Hisszük, hogy a XXI. század Isten évszázada - ha azonban ez így van, akkor miért tűnik minden egyre rosszabbnak? A válasz könnyen megérthető, ha nem takarjuk el arcunkat az igazság elől.
Magyarország átvilágítása
Nem jó a világosság, mert megmutatja azt is, amit szeretnénk elrejteni. Ezért van, hogy még a lelkileg, szellemileg érzékeny emberek is inkább csapódnak mindenféle gurukhoz, tekergetik magukat különféle pózokba, fizetnek bármennyit varázsszerekért és szellemi élményekért – csak épp önvizsgálatot ne kelljen tartani, csak a bűneink ki ne derüljenek. Ha pedig egy embernek ilyen nehéz a megtérés ajándékát, az ingyen üdvösséget elfogadni, mennyivel inkább nehéz egy egész országnak! Nem csoda, ha recseg-ropog a világ, amikor Isten közeledik.
Emeljétek fel a fejeteket!
Amikor Jézust megkérdezik a tanítványai, hogy mikor jön el végre az Ő királysága, akkor olyan válogatott szörnyűségeket mond jeleknek, amiktől bárki szíve összeszorulna: háborúk, földrengések, éhínség… Aztán mégis ezzel fejezi be: „amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.” (Lk 21, 28) Hogy is van ez? Most akkor féljünk vagy örüljünk? Vagy mindkettő? Esetleg egyik se? Két történelmi példa, nekünk:
