Nagyon személyes írás
Vagyis inkább pontosítanék, hiszen a missziónk is személyes ügyem és nagyon fontos számomra. Tehát inkább: nagyon magánjellegű. Ilyesmiről nem szoktam írni, főleg nem a honlapunkra, aminek nem az a célja, hogy magánügyeinket kiteregessük. Most mégis megteszem, amiatt a mérhetetlen sok segítség miatt, amit kaptunk, ami lenyűgöz, meghat és zavarba hoz, és amit sehogyan se tudok viszonozni.
Magyar blődli
Emlékeztetőül: amikor Nelson Mandelát, a dél-afrikai elnyomó rezsim elleni küzdelem élharcosát - később az ország elnökét – eltemették, a nagy stadionban ott álltak a világ politikai hatalmasságai, akik egymás után mondták gyászbeszédeiket. Egy jeltolmácsot is alkalmaztak, hogy még a siketek is megértsék… aztán kiderült, hogy a jeltolmács értelmetlenségeket mutogatott, aztán az is, hogy skizofrén és többszörösen súlyos bűncselekményeket elkövető férfi. Akaratlanul is milyen leleplező jelkép!
Szavazz a Szentlélekre!
Most, hogy lassan végére érünk a Kampánynak és a meggyőzött emberek nem-mel, igen-nel, mindkettővel vagy egyikkel sem szavaznak majd a fülke magányában, itt az ideje, hogy végre a fontosabb dolgokról is beszélgethessünk. Például arról, hogy van Valaki, aki a lehetetlen dolgokat is lehetségessé képes változtatni, aki a rosszból is ki tudja hozni a jót – én már csak tudom, mert Isten velem is megtette.
Szavazz, ne savazz
Nem elírás, hanem többjelentésű újkőkori szleng: a savazás az, amikor a másikat lejáratjuk, rosszat mondunk róla, marjuk, másrészt a szó a drogokra (acid) is utal. Szóval folyik a savazás a népszavazási kampányban mindkét oldalról, ahogy csak a tehetségből telik, pedig lehetne ezt másképp is. Ha még a józan eszünknél lennénk, adnák magukat a történelmi példák is.
Magyar katolikus
„Kérdem tőle délben, hogy milyen hitű? Merthogy nem vetett keresztet magára se ebéd előtt, se ebéd után.
Mondja, hogy:
- Magyar katolikus.
- Magyar?
- Az, - azt mondja.
- No, - mondok, - még ezt se hallottam. Hun laknak olyanok?
- Mindenfelé.
- Például.
- Például Gyöngyösön is, Egerben is, mindenfelé az országban.
- Gyöngyösön is? Hallottam vóna hírét. Hát aztán milyen az a hit?
Egy álom és magyarázata
Néhány nappal ezelőtt hajnalban egy álomból ébredtem fel, amiről azt gondolom, hogy Istentől jövő volt. Azt álmodtam, hogy két „valakivel” vitatkozom, akik minden Istenre utaló dolgot ki akartak törölni az életből: az oktatásból, kultúrából, stb. Élettelen arcuk volt és nagyon kemények és merevek voltak.
Jegyzetek az idei Szeretetláng Fesztiválról
Amikor három évvel ezelőtt Kindelmann Győző az első Fesztivál szervezését elkezdte, azt gondoltam, milyen bátor ember, hogy ilyen nagyságrendű feladatot felvállal. (Tíz évig vezettem egy kis művelődési házat és azóta is szervezek mindenféle programokat, de egy ekkora esemény megszervezéséhez nagyon nagy levegőt kellene vennem…) Nos, az eltelt évek, és az idei Fesztivál Győzőt igazolta…
Lehet-e Dobó István a példaképünk?
És ha igen, akkor az Egri Csillagokban leírt hősre tekintsünk, vagy a valóságos történelmi személyre, aki egy időben az ország leggazdagabb emberei közé emelkedett, erdélyi vajda és báró volt, amellett fukar és erőszakos ember - hogy aztán viselt dolgai miatt mégis börtönbe jusson, ahonnan csak halála előtt nem sokkal szabadult? Hiszen az egri várat mégiscsak megvédte a töröktől… Kell-e most is hősi várvédelemre berendezkednünk, mert „jön a török”?
Szentlélek-sakk
Nem tudom, hogy rossz vagy jó tulajdonságom-e, hogy sokféle dolog érdekel és mindenfélét olvasok. (Majdnem mindenfélét – szakácskönyvet például nem, viszont a feleségem igen, családi munkabeosztás…) A napokban egy sakk-könyvet lapoztam át, nem mintha értenék hozzá, bár a lépéseket ismerem. És hát olyan vagyok, mint Móricka, akinek mindenről „az” jut eszébe – nekem erről is Isten, a legnagyobb sakkmester és az ő lépései. Íme néhány, példákkal:
Szabad-e örülni?
Mária a Magnificat-ban megvallja Istennek, hogy szíve ujjong az örömtől - pedig a világ akkor is éppoly keserves volt, mint most. Akkor talán nekünk se kellene olyan búvalbélelt arccal járkálnunk, hiszen olyan sok okunk van az örömre! Néha az az érzésem, szinte babonásan rettegünk attól, hogy kimutassuk örömünket, mert akkor az eltűnik, a siker kudarcba fordul, az irigyek megtámadnak… Akkor most mutassuk meg, mennyi okunk van az örömre!
Óvatos derűlátás – a keresztények ideje
Az 1990-es évek elején úgy tűnt, hogy a felelősséget magára vállaló jóléti állam, a minden kívánságot kielégítő fogyasztói társadalom és a minden szabadságot megengedő liberális demokrácia – azaz „a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége” - döntő győzelmet arat. Elérkezett hát „a történelem vége”, ennél szebbet és jobbat kitalálni se lehet... Akkor az egész világ ujjongott, mi pedig aggódhattunk, hogy vajon mi fog kisülni ebből a nagy kísértésből. Nos, a történelem folytatódott és nem a legbarátságosabb módon. Most, hogy az egész világ jajong, mi bizakodhatunk. Talán nem lehet többé elhazudni az igazságot, akkor pedig eljött a mi időnk, a keresztények ideje.
