„Orvos, gyógyítsd magadat…”
Nagyon örülök minden keresztény gyógyító összejövetelnek, akár mi szervezzük, akár mások, mert az emberek olyan leromlott testi-lelki állapotban vannak, hogy minden kegyelem csak jól jöhet! Ezért örömmel mentem a Cor et Lumen Közösség által szervezett gyógyító összejövetelre is. Az alkalom végén azonban, a templomból kifelé jövet történt valami, ami erősen elgondolkodtatott:
Kicsi, nagy és lehetetlen dolgok Istennel
Szombaton a regionális katolikus karizmatikus találkozón volt egy kijelentés az Úrtól: „van közöttünk valaki, aki esténként már annyira fáradt, hogy elalszik ima közben és emiatt lelkiismeret-furdalása van. Isten pedig azt mondja neki: nemde reggel úgy ébredsz, hogy magadban dalolsz hozzám? A lelked imádkozik – Én imádkozom benned -, éjjel is…” Később egy asszony odajött és elmondta, hogy ez a kijelentés róla szólt és most nagyon örül. Nos, ez csak egy kis történet, de jól mutatja, hogy Isten a legkisebb dolgainkban is velünk van, figyel ránk és segít.
Hogyan telhetek el Szentlélekkel?
Pál apostol szerint „Őbenne – azaz Istenben - élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17, 28), így a legegyszerűbb válasz arra a kérdésre, hogyan telhetek el Szentlélekkel, az, hogy ugyanolyan egyszerűen és magától értetődően, mint ahogy levegőt veszünk! Ez pedig igaz is lenne, ha még mindig az Édenben élnénk, ahol együtt sétálnánk Istennel és semmi el nem választana minket Tőle. Sajnos azonban nem az Édenben élünk, hanem ebben a megrontott és bűnnel terhelt világban…
Mátyás király hibája
Amikor megjelent a Szent István királyról szóló könyvem, egy olvasó azt mondta, hogy ő mintha Orbán Viktorra ismert volna benne – és ettől én eléggé megrémültem! Aztán elgondolkodva a párhuzamokról, úgy láttam, hogy a mostani miniszterelnökünk inkább hasonlítható Géza fejedelemhez, aki azt mondta, hogy elég gazdag és hatalmas ahhoz, hogy a régi és az új isteneknek egyaránt hódolhasson. Van azonban ennél súlyosabb probléma is.
Álmok és álomlátók
Már az ószövetségi Joel azt prófétálja, hogy a végső időkben az emberek Istentől jövő álmokat fognak kapni: „Aztán pedig kiárasztom lelkemet minden emberre, és prófétálni fognak fiaitok és leányaitok; álmokat álmodnak véneitek, és látomásokat látnak ifjaitok.” (Joel 3, 1) Péter apostol pedig pünkösdkor kijelenti, hogy eljöttek ezek a „végső idők” – és azóta is tartanak. Ezért nem szokatlan, hogy mostanában több emberrel is találkoztam, akik hasonló tartalmú, prófétikus álmokat kaptak Istentől.
Milyen nagy szükségünk van a Szentlélekre!
Azt gondolhatnánk, hogy ha valakinek, hát Jézus Krisztusnak nem volt szüksége a Szentlélek külön kiáradására az életére, vagy a Szentlélek felkenésére a munkájához. Hiszen Ő a Szentlélektől fogant Szűz Mária méhében! Ő a Fiú, - a Szentháromság második személye – megtestesülése, Ő a tökéletes Isten és tökéletes ember. Miért is kellene neki még a Szentlélek külön kiáradása? Ehhez képest az evangéliumok ennek pont az ellenkezőjéről számolnak be.
Csak a jövő biztos!
A múlt héten Hankovszky Béla atya tanított a hétfői közösségünkben, és ő mondta ezt a figyelemre méltó mondatot: „Csak a jövő biztos!” A múlt ugyanis mindig értelmezés kérdése - minden korszak a maga szája íze szerint emelt ki vagy süllyesztett el, dicsőített meg vagy démonizált belőle bizonyos személyeket és történéseket. A jelen olyan sokrétű, hogy a benne élőknek átláthatatlan, minden világmagyarázat szükségszerűen csak kísérlet marad. A jövő azonban biztos, mert Isten által előre kinyilatkoztatott - és azt mi örömmel várhatjuk! Azaz életünk egyetlen helyes értelmezése a jövő felől történhet meg.
Hozsannától a „Feszítsd meg!”-ig – és tovább…
Az emberek ujjonganak, hozsannát énekelnek Dávid fiának és még a ruháikat is leterítik a szamárcsikó lába elé. (Pedig a ruha drága dolog volt, sokuknak az az egy volt összesen.) Nem parancsra kivezényelt ünneplő tömeg volt ez, lelkesedésük őszinte, reményük erőteljes. Aztán egy hét se telik el és az ünneplők közül sokan „feszítsd meg”-et kiáltanak. Hogyan történhetett ez meg velünk?
Fájdalmas tapasztalatok – és remény
Tegnap délután, amikor hazafelé jöttünk egy gyógyító összejövetelről, kérdeztem a többieket, mi a véleményük az alkalomról. Az egyik testvérünk, aki részt vett a közbenjáró imaszolgálatban, azt mondta, neki nagyon fájdalmas volt, mert többször teljesen tehetetlennek érezte magát. Valóban, akik komolyan elszánják magukat, hogy valamilyen formában szolgálni kívánják Istent és embertársaikat, azok számára elkerülhetetlen, hogy a tehetetlenség érzésével és ilyen fájdalmas tapasztalatokkal szembesüljenek.
Kallódó hősök
Már megint forradalom. Ünneplő ruhába öltözött gyerekek szavalják: „Kik érted haltak, szent világszabadság!” Szép dolog ez a hevület, de tessék mondani, nem kellene mégis inkább élni? „Érted élni”, szeretetből és szentként? Éretlen fiatalemberként – amilyen az egyébként zseniális Petőfi is volt, amikor e versét írta – nagy tettekről álmodunk, hogy hőssé legyünk. Aztán kiderül, hogy csak kis tettekkel lehet nagy emberré válni. Különben – attól tartok – csak Isten által elhívott, kallódó hősök vagyunk.
Mennyei migránsok, erőszak és –mentesség
Szombaton Sülysápon tartottunk gyógyító összejövetelt és ott Szegedi László atyának volt egy mondata, ami erősen elgondolkodtatott és rádöbbentett, milyen hibásan és rossz ellentétpárokat felállítva gondolkodunk életünkről. Azt mondta: Mindannyian migránsok vagyunk, mennyei migránsok, mert a valódi hazánk a mennyek országa… ez a néhány szó keresztülhúz minden érvelést, mindkét oldalról.
