„Nagy esőzések idején” – prófécia nagyböjt idején
Akik Istennel élő, eleven kapcsolatban élnek, azok tudják, hogy Ő valamilyen módon mindig közölni akarja magát velünk. Megérint, és hirtelen személyessé válik egy szentírási ige. Egy társasági szituáció megvilágosító erejűvé válik. Imádság közben kapunk lelki sugallatot, esetleg Isten gondviselő szeretetére csodálkozunk rá életünkben… Most egy, a hétfői közösségünkbe járó, élő hitű asszony testvérünk kapott - 2017. március 9. csütörtökön - egy olyan prófétai sugallatot, tanítást imádság közben, amit jónak tartok közzé tenni.
Vesztes-vesztes játszma
Nagyon örültem, amikor meghallottam, hogy a Mindenki című rövidfilm Oscar-díjat nyert, és alig vártam, hogy láthassam. Aztán megnéztem – és elszomorodtam. Nem azért, mintha rossz film lenne, a gyerekek például olyan természetesen játszanak a kamera előtt, hogy elcsodálkoztam. De amit bemutat a film, és ahogy félreérti önmagát, az megmutatja, milyen lent is van ez az ország és milyen rossz, ha a tézisekben gondolkodunk emberek helyett.
Jézussal a pusztában
Keresztelő János megkereszteli Jézust a Jordán vizében. Amikor a Messiás feljön a víz alól, leszáll rá a Szentlélek egy hatalmas személyes megerősítéssel – „Te vagy az én szeretett fiam” -, majd rögtön kiragadja Őt a pusztába. 40 napja van Jézusnak arra, hogy átgondolja radikálisan megváltozó életét. Eddig elrejtettségben, ezután nyilvánosan. Eddig ácsként, ezután erővel és hatalommal felkent tanítóként és prófétaként. 40 nap a pusztában, ahol vadállatok között él, angyalok szolgálnak neki és megkísérti a sátán. Mi pedig ott vagyunk vele – pontosabban, Ő van velünk…
Jöjj Szentlélek! – de miért?
Érdemes ezt megkérdezni, nehogy úgy járjunk, mint a nagy lottó-nyertesek. A statisztika szerint ezek nyolcvan százalékát tönkreteszi a hirtelen jött sok pénz, mert nincsenek felkészülve, nem képesek az új helyzetet kezelni. A II. Vatikáni Zsinat előtt is új pünkösdért imádkozott a pápa, és ezzel elméletileg mindenki egyetértett. Hogy aztán mi történt, azt mindannyian ismerjük és azt is tudjuk, hogy sokan a mai napig nem tudják elfogadni a Zsinat döntéseit. Tehát: jöjj Szentlélek Úristen – de miért is?
Önvizsgálat a katolikus karizmatikus megújulás 50. évfordulóján
Valamikor réges-régen azt vallottuk, azért mondunk a „mozgalom” szó helyett a „megújulás”-t, mert nem akarunk elkülönült mozgalommá válni. A katolikus karizmatikus megújulás akkor ér célt, ha „belehal” az egyházba (mint kovász), mert az egész egyház karizmatikussá válik. Nem így történt. Miért nem, és mennyiben jó és/vagy rossz ez nekünk, erről szól ez az írás.
Kihaló katolikusok?
A győri egyházmegye püspöke imaszövetség indítását jelentette be, óvatos szavakkal jelezve, hogy lassan kihal egyházmegyéje. Néhány évvel ezelőtt a székesfehérvári egyházmegye püspöke indított hasonló imaszövetséget, hasonló okokból. Igaz, hogy egyházunk elnéptelenedése nem független hazánk népességének elöregedésétől (most vonul nyugdíjba az a nemzedék, amelyik már nem szülte meg azokat a gyerekeket, akik kitermelhetnék nyugdíjukat), de annál sokkal nagyobb ütemű. Megállítható-e ez a folyamat, és ha igen, milyen eszközökkel?
Van jövő…
A ’80-as évek közepén, főiskolásként, az akkori alternatív zenékbe szerelmesedve és ilyeneket barkácsolva írtam az egyik számunkban:
Nincs jövő, ez van, nincs jövő,
életünk csak egy utcakő.
Eltaposnak, vagy felemelnek,
egy kirakatban elhelyeznek.
Nincs jövő, ez van, nincs jövő,
az Idő fegyvert fog rád és lelő.
A gonosz lelkek természetéről
Minden kultúra ismeri azt a rosszindulatú szellemi világot, amelyik minden erejével az emberek tönkretételén fáradozik. A Biblia világa e démoni sereg vezetőjét nevezi sátánnak, vádolónak, szétszórónak, viszályt keltőnek, embergyilkosnak kezdettől fogva. Ismerjük őt, hiszen itt motoszkál a szívünk körül, hogy elcsábítson, megrontson és halálba taszítson.
Az első muzulmán hullám tanulságai
Hogyan történhetett meg egykor, hogy a Mohamed vallását követők olyan rövid idő alatt képesek voltak elsöpörni Keleten a virágzó keresztény civilizációkat? „Akik nem tanulnak a történelemből, arra kényszerülnek, hogy újra megéljék azokat.” Érdemes elgondolkodnunk most, az új muzulmán invázió napjaiban erről, nehogy mi is ugyanazokat a hibákat kövessük el, mint elődeink.
Egy megújulás kezdete Magyarországon
A XIX. században Magyarországon is erős volt a félelem attól, hogy – Herder “jóslata” alapján – a magyar, mint kis nép, eltűnik a “népek süllyesztőjében”. Nem így történt, sőt, a nemzeti kultúra és gazdaság előre nem látható nagy megújulása következett be. Pedig minden fontos szempont “ellenünk szólt”! A nemzet vezetői általában Magyarországon kívül éltek, anyanyelvüket nem, vagy alig beszélték. (Széchenyi István is csak felnőttkorában tanult meg magyarul.) A kultúra és politika nyelve a német és a francia volt, a honi közigazgatásban és törvénykezésben pedig a latin. (E nyelven tárgyaltak a pozsonyi országgyűlésben is.) Az erős feudális kasztrendszer szinte lehetetlenné tett mindenfajta modernizálást. A Habsburg-ház a “rebellis magyarok” mielőbbi gazdasági, politikai és kulturális beolvadását szorgalmazta a birodalom kereteibe. A megyei közigazgatás kuruckodó magyarjai pedig sérelmeik felhánytorgatásán túl nem sokat tettek, ami hazájuk felemelkedését szolgálta volna – hiszen a hűbéri viszonyok fenntartásában közösek voltak érdekeik.
Magyarország megmenekül
Szép tudományág a jövőkutatóké, és sok haszna van akkor is, ha előrejelzéseik pontatlanok. Aztán a bibliai próféciákra is érdemes figyelni, bár könnyen a jelek görcsös figyelésének és magyarázgatásának csapdájába kerülhetünk. Vigyáznunk kell, nehogy úgy járjunk, mint Péter apostol, aki addig faggatta Jézust János jövője miatt, míg az Úr visszaszólt neki: „mi közöd hozzá” (Jn 21, 22)!
