Csak széttárom a kezem
Egy édesanya mondta: nem szabadna megtörténnie, hogy a szülők temetik el a gyerekeiket (hanem fordítva)! Igaza van, hogyne lenne igaza. Mégis megtörténik és érthető, ha a szenvedő felteszi a kérdést: hol van ilyenkor Isten? Hol van, amikor vezetőink (politikai, vallási, kulturális – lehet választani) hűséget kérnek tőlünk, de közben – a hatalom és pénz, befolyás és hírnév mámorában -, hűtlenné válnak ígéreteikhez?
Isten kemoterápiája?
A kemoterápia rettenetes módszer, a szervezetbe juttatott méreg a rákos és egészséges sejteket egyaránt pusztítja – mégis, olykor már csak ez a lehetőség marad, amit abban a reményben kezd el a beteg és orvosa, hogy a legyengült testben az egészséges sejtek majd újraélednek, míg a rákosak végleg elpusztulnak. Lehet-e Isten „kemoterápiájáról” beszélni, és ha igen, milyen „vitaminokkal” lehet megerősíteni a méregtől haldokló szervezetet?
Isten tanúságtétele rólunk
A Jézus-korabeli Izraelben, amikor egy fiú elérte a megfelelő kort, apja kiállt vele az egész közösség elé, és ünnepélyesen bemutatta a gyülekezetnek: Ez az én kedves fiam! Most képzeljük el, mit érezhetett Jézus, amikor a Jordán vizében megkeresztelkedett, és a mennyei Atya mindenki füle hallatára ugyanígy tett tanúságot róla: Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!" (És persze hányféle módon reagálhattak mindazok, akik ezt hallották...) Ami még ennél is csodálatosabb, Isten többszörös módon rólunk is ugyanilyen módon tesz tanúságot...
A 2018. évi vezérige
Minden év elején imádságban kérek egy igét az évre, mintegy sorvezetőül. Most is ezt tettem, és a Makkabeusok könyvéből kaptam egy részt, amin erősen elgondolkodtam. Van ugyanis ennek az igének egy könnyű olvasata, szinte magas labda, amit lecsaphatunk (lám-lám), de ha komolyabban végig gondoljuk, hogy ez rólunk szól…
Mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak
Jézus születésének történetében olvashatjuk. Az angyalok hírül adják a pásztoroknak az Örömhírt, a pásztorok pedig szintén tovább adják, és „mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik.” (Lk 2, 18) Most olyan korban élünk, ahol repülhetünk, élhetünk a víz alatt, sőt kint az űrben, műszívvel hosszabbíthatjuk meg napjainkat – úgy megszoktuk ezeket a csodákat, hogy már nem tudunk csodálkozni. Rácsodálkozni.
Szemben
„A próféta feladata: szembeszállni a királlyal, és még inkább, a történelemmel” – írja Martin Buber. II. János Pál pápa pedig úgy jellemezte Illés prófétát, mint aki „szót emelt a népért, bátran hirdette Isten akaratát, védte Isten jogait és a szegényeket a világ hatalmasai ellen.” Jézus Krisztus – a botlás köve -, botrányt botrányra halmoz… A helyzet ma sem változott, a prófétai tettek ma is botrányt okoznak.
Izrael – mint Isten világórájának kismutatója
Ez a mondás az 1970-es években lett népszerű, elsősorban az újprotestáns keresztény körökben, és nem alap nélkül, hiszen olyan dolgok történtek akkoriban, amelyek még néhány évtizede is elképzelhetetlenek lettek volna. Mintha Isten bibliai ígéretei teljesednének…
Két pogány közt…
Az idősebbek talán még emlékeznek a Képes történelem könyvsorozatra. Ennek egyik kötete volt a „Két pogány közt”, amely a Rákóczi-szabadságharc történetét dolgozta fel. A két pogány akkor épp a német és a török volt, ízlés szerint. Mindenki Krisztusról és békéről beszélt, mégis a vérfürdő lett egyre nagyobb a hamis szembenállásokban. Hagyománya ez nemzetünknek, ma is bőven válogathatunk belőlük.
A csüggedés kísértéséről
Dolgozol, de nincs látszatja. Imádkozol, de nincs látható eredménye. Szép álmokat őrzöl a szívedben, de úgy érzed, nem hogy közelednél, de napról napra egyre távolabb kerülsz megvalósulásuktól. Mintha egész élet valahogy ízetlenné válna, csak keringesz magad körül és nincs, ami tartósan leköthetné a figyelmedet, ami örömet adna vagy kiemelhetne levertségedből.
Isten fegyverzete
Néhány nappal ezelőtt egy hajnali ima közben, amikor az efezusi levélben leírt fegyverzeten elmélkedtem, egy képet láttam magam előtt, hogy is néz ki most rajtunk ez a fegyverzet – nem volt valami biztató kép, főleg ha összevetem a római katonának azzal a képével, amit Pál apostol is mintának használt hasonlata leírásához.
