Főmenü
Misszió
Rólunk
Ki olvas minket?
Oldalainkat 161 vendég és 0 tag böngészi
Ő jön!
Kétezer éve, miközben már itt is van. Körülötte sötétség, érkezését háborúk és földrengések jelzik, tanítványai mégis így imádkoznak: Marana Tha! Jöjj el Uram!
Jézus Krisztus érkezése felbolydít mindent. Összeomlik minden látszatvilág, a gonosz lélek minden kiépített struktúrája és minden hazugságra fény derül. Bennünk is, ha megengedjük neki.
Kardot hoz, tüzet. Összevész a lány az anyjával, a fiú az apjával, hogy kiderüljön, valódi szeretet köt-e össze minket, vagy szétszakítható érdekháló. Pénz, paripa, fegyver? Semmi sem véd ellene. Jön, és leleplezi minden kicsinyes hazugságunkat és nagyratörő, önmegvalósító álmunkat. Leleplezi üres szavainkat. Nincs olyan rejteke a világnak, szívünknek, ahová elbújhatnánk előle.
Már ha hagyjuk, hogy megérkezzen hozzánk Ő, a szívek vizsgálója.
Jézus Krisztus jön, és már itt is van, ha beengedem életembe. „Az ajtó előtt állok, és zörgetek…” Ha beengedem, leleplez és kiderül, még mindig csak haszontalan szolga vagyok, tékozló fiú – jaj, de kellemetlen! De ha nem engedem be, meghalok bűneimben.
Szép dolog az adventi koszorú, jó dolog a karácsonyi készülődés – de ha nem találkozom Vele, aki jön és már itt is van, az egész csak „hiábavalóság, hiúságok hiúsága”. (Szegény prédikátor, szegény Salamon király, aki egy eltékozolt élet végén jön csak rá erre az igazságra…)
Ő jön, hogy megajándékozzon magával. „Szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, kedvesség…” Jelenléte gyógyít és szabadít. De mit ajándékozhatok én neki? Hiszen minden az övé – rajtam kívül. Csak én vagyok az, aki még mindig távol tartom magamtól, aki még mindig óvom a semmi kis életemet, nálam áll mindig készen a kifogás, a halogatás…
Most azonban odaadom magam neki. Minden rorátéban, minden koldusban, minden mosogatásban, minden helyettesítésben, mosolyban, imában, örömben és sírásban. Mert Ő jön, és keresi azt a helyet, embert, ahol és akinél megpihenhet a háborúság, viszály és félelem gyárosai között. Én pedig azt akarom, arra vágyom, azt szeretném és abban reménykedem, hogy nálam fog megpihenni.
És nálad, és nálunk. Az örökkévalóságig.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu - a kép a szerző rajza: Ő jön!)
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.