Jézus visszajövetelének várásáról
Az Újszövetség utolsó könyvének utolsó előtti sorai: „Aki tanúságot tesz mindezekről, így szól: Bizony, hamarosan eljövök. Ámen. Jöjj el, Uram Jézus!” (Jel 22,21). Az első keresztény nemzedékek közelire várták Jézus Krisztus második eljövetelét és ez a várakozás meglepően sokszor megújult a keresztény megújulási mozgalmakban – ami nem azonos a világvég-várással. Míg az első középpontjában a Jézushoz fűződő szenvedélyes szeretet, addig a másikéban inkább a világ elsötétülése áll. Az első inkább az önátadásé, a második inkább az önvédelemé…
Iskolai tapasztalatok
Ötödik éve vagyok félállású napközis tanító az egyik helyi iskolában. Bár voltak kételyeim, amikor elvállaltam ezt a munkát, az elmúlt évek megváltoztatták azt, ahogy gondolkodom önmagamról, a gyerekekről és felnőttekről (szülőkről és tanárokról), és az iskoláról.
Az „Új Tavasz” II. János Pál pápa szerint
„A megváltás harmadik évezredében Isten a keresztények nagy Tavaszát készíti elő, amelynek kezdete immár előre látható” - írta II. János Pál pápa 1999 pünkösdjére, apostoli levelében. De vajon mi ennek az új, nagy tavasznak a tartalma? Érdemes ezt a nagy pápa tanítása és tettei alapján végig gondolni, nehogy olyan dolgokban reménykedjünk, amelyek nem részei ennek a Tavasznak, így félrevezetve magunkat és népünket is…
Ferenc pápa, mint lakmuszpapír
A lakmuszpapír csak egy kis csík, de ha belemártjuk a folyadékba, megmutatja mennyire savas vagy lúgos az anyag. Most szegény pápánkat használom így – ha szabad ezt írni -, mert az ő szavaihoz és tetteihez való viszonyulásunk is megmutatja, mi mit gondolunk kereszténység és Krisztus-követés alatt.
Zaklatások és kegyelmek
Olykor „csőstül jön a baj”. Azt tapasztalom, hogy - főleg nagy kegyelmek előtt vagy után -, mintha „minden összeesküdne ellenünk”. Bajok és betegségek, balesetek, meghibásodások… egyik sem elviselhetetlen vagy halálos, de azért kimerítő, mintha folyamatosan reszelnének rajtunk. Úgy tűnik, mintha a nehézségek és kegyelmek együtt járnának. Mit tehetünk ilyenkor?
Elment a lányom
Fiúk sírjatok! Múlt hét pénteken Katica lányom jelöltként beköltözött Budakeszin a Domonkos nővérek rendházába. Régi történet ez, már középiskolás korában azzal sokkolta a fiúkat, akik udvarolni akartak neki, hogy barátkozhatnak, de ő apáca lesz… Egyszer egy férfi megállított az úton és számon kérte rajtam, hogy miért akarom, hogy a lányom apáca legyen! Én ebben ártatlan vagyok – válaszoltam – mosom kezeimet, a lányom úgy dönt, ahogy akar. Hát tehetek én arról, hogy Jézus udvarol neki?
Az útmutatás hiánya
Feleségem régi kívánsága teljesült, a hétvégén két baráti családdal felmentünk a Magas Tátrába a Lomnici nyereghez túrázni, meg szép templomokat nézni. (Két sokórás erős menetünk is volt a hegyre, esőben a kövek között, én meg rájöttem, milyen jó, hogy én az Alföldre születtem, napsütéses sík vidékre... :-) ) Nem erről akarok azonban írni, hanem először egy meglepő dologról, ami mintha egész Szlovákiára jellemző lenne.
Kívülről és/vagy belülről meghatározott emberek
Többféle módon rendszerezték már a személyiség-típusokat. Talán a legismertebb a szangvinikus-kolerikus-melankolikus-flegmatikus felosztás, illetve a Jung által alkalmazott extrovertált-introvertált, azaz inkább kifelé és inkább befelé forduló személyiség felosztás. (Bár az asztrológia tévút, az is tipizálni próbál, a csillagjegyekhez tulajdonságokat rendelve. Tévút, mert nem a személyiségből indul ki…)
Egy imaszolgálat tanulságai
Szombaton Regina Collins nővér tartott gyógyító lelki napot Törökbálinton, az Isteni Szeretet Közösség házában. Nagyon sokan jöttek el, és ehhez képest kevés imaszolgálatos volt, ezért Regina nővér azt kérte az emberektől, hogy még a kápolnában, Jézusnak mondják el az imaszándékaikat, ne a szolgálattevőknek. Minket, értük imádkozókat pedig sorba állított az udvaron, az imát kérők odajöttek, röviden imádkoztunk értük, majd mentek a következő imádkozóhoz.
Mi a te neved?
„Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.” (Jel 2, 17) – olvassuk a Szentírásban, a Jelenések könyvében. Ez az „új név” mintegy összefoglalja személyiségünk és küldetésünk lényegét. Szűz Mária vagy Keresztelő János ismerték és megélték a saját „új nevüket” – és nekünk sem kell teljesen a sötétben tapogatóznunk.
Isten győzelmet ad…
2012-ben jelent meg az „Isten győzelmet ad” című könyvünk, aminek a bevezetőjében ezt írtam: „A Szűzanya 2012. augusztus 2-i medjugorjei üzenetét így kezdte: ”Drága gyermekek! Veletek vagyok, és nem adom fel…” (…) Ha pedig Isten nem adja fel, ha a Szűzanya nem adja fel – akkor nekünk sem szabad feladni a küzdelmet! Jézus Krisztus már az életét adta értünk – és mi? Nekünk is legalább a személyes életünket fel kell ajánlanunk: Használj engem Uram!
