Reményről és reménytelenségről
Négy évvel ezelőtt, 2015-ben jelentettük meg a"21. század - Isten évszázada - Magyarország átvilágítása" című könyvet. Fontos dolgokat szerettem volna ebben a könyvben megosztani az olvasókkal arról, hogy kegyelmi időben élünk, hogy a reménység emberei legyünk, hogynem csak az összeomlás, de a megújulás idejét is éljük... Most ebből idéznék ide egy rövid részt, biztatásul mindannyiunknak:
Amilyen egyházat nem szeretnék
Az a gyanúm, hogy az egyházunkat kritizáló kedves testvérek, miközben hősiesen vissza akarnak térni valami elképzelt aranykorba, valójában nem tudják, mit (és miért) beszélnek. (Abba bele se merek gondolni, hogy tudják, és mégis azt akarják.) Ezért most szeretnék néhány egyszerű mondatot írni arról, én miért is nem szeretnék visszatérni ebbe az „aranykorba”.
Ahogy azt Móricka elképzeli
Egy új amerikai szuperhősös filmet játszanak a mozik. Nem érdekelt volna különösebben, de valaki meglepett azzal a hírrel, hogy itt a főgonosz a hét főbűn erejével pusztít, a főhősnek pedig ezeket kell legyőznie. Kíváncsi lettem, hogyan győz itt a jó – hát, ahogy Móricka elképzeli…
Igen, Jézus – de melyik?
Annak idején a jeruzsálemi templomot a világ nyolcadik csodájaként emlegették szépsége miatt. Talán láttunk is rajzot, vagy makettet róla, ez azonban csak steril kép lehet a valósághoz képest. Elképzelhetjük a görög-római stílusban épült, 300 méter széles és 600 méter hosszú oszlopcsarnokot, benne a pogányok udvarát, a nők, a férfiak és papok udvarát, belül a szentélyt és a szentek szentjét – és még mindig alig jutottunk közelebb a valósághoz.
Kísértés és/vagy megpróbáltatás?
Nem mindegy, hogy melyik, ezért jó dolog, ha felismerjük mivel állunk szemben, hogy jobban eligazodhassunk életünkben és megfelelő választ adhassunk a kihívásokra.
Öt radikális változás
Emberileg érthetetlen, hogy a krisztus-hit hogyan tudott annyi embert megnyerni magának Jézus Krisztus feltámadása után. A hívő zsidó embernek ugyanis olyan radikálisan meg kellett ehhez változtatnia gondolkodásmódját, világlátását és egész életét, olyan belső szabadságra kellett szert tennie, ami szinte elképzelhetetlennek tűnik. Az öt radikális változás:
Egy hajtóerőről
Ha a hernyón múlna, az csak egyre nagyobb hernyó akarna lenni. Evolúciós folyamatokkal önmagában meg nem magyarázható, hogyan történik az, hogy teljesen védtelenné teszi magát, bebábozódik, gyakorlatilag meghal, megszűnik hernyónak lenni, szervei szétfolynak, átalakulnak, hogy pillangóként kelljen új életre. Egy isteni titok lapul itt, egy hajtóerő, ami a hernyót, de az egész teremtett világot, az egész emberi történelmet is célja felé vezérli…
Amit nem szívesen hallunk Jézustól
Ismerjük Jézus életét – vagy legalább hallottunk róla -, időnként eljárunk a templomba is, és fel tudjuk idézni néhány mondását, leginkább azt, ami kedves számunkra és passzol életünkhöz. Most, nagyböjt kezdetén azonban nézzünk szembe Jézus azon szavaival is, amiket legszívesebben elfelejtenénk.
Bűnbánat, bűnbánat
Múlt hét szerdán, a youtube-os élő adásban a rövid buzdítás és a közbenjáró ima után rövid csendet tartottam, hogy Istenre figyelhessünk. Ekkor egy erőteljes sugallat érkezett a szívembe, egy szó, kétszer egymás után: bűnbánat, bűnbánat!
Fogyókúra, önsegítő kurzusok, és a nagyböjt
Stresszes, testünket-lelkünket megterhelő világban élünk, nem csoda hát, ha keressük azokat a praktikákat, kurzusokat, amelyek azt ígérik, hogy segítenek harmonikusabb életet élni. Az élet azonban régen se volt könnyebb, akkor is segítségre volt szükségük az embereknek. A nagyböjti időszakban az egyház pont ezt a segítséget kívánta megadni nekik. Nézzük ennek néhány lépését:
Isten építkező szeretetéről
Nem is értjük meg, hogy mekkora ajándék nekünk az Egyház, ha nem látjuk, hogy milyen volt az élet a Szentlélek nélkül, milyen volt az élet az Egyház nélkül. Számunkra természetes dolgok, értékek, igazságok a bűnbeesés óta egyáltalán nem „természetesek” hanem kegyelmi ajándékok!
