Aki él és szeret - Bohn István atya 70. születésnapjára
Ha egy pap több, mint harminc éve együtt él egy egyházközségben a hívekkel, akkor óhatatlanul apafigurává válik (esetleg amikor még fiatal, kamasz lányok ártatlan álmaiban vőlegény-figurává, s elmondhatjuk, hogy István atya jóvágású fiatal férfi volt, amikor káplánként Törökbálintra érkezett). De milyen is ez az apa, lelki atya, és milyen képet mutat az égi Atyáról?
Új pünkösdre várva
1963. tavaszán Kindelmanné Erzsébet asszony egy új pünkösd ígéretét, próféciáját írja le a Szeretetláng lelki naplóban. Mikor és hogyan történik ez? Nézzük a szöveget:
Egy álom, és ami ebből következik
Mindannyian minden nap álmodunk, döntő többségükre reggel már nem is emlékszünk. Amikre igen, annak jó része sem más, mint belső világunk feldolgozó munkája. Olykor azonban Istentől kapunk álmot, amire tisztán visszaemlékszünk, ami nem hagy nyugodni minket, aminek értelme önmagán és rajtunk is túlmutat. Néhány napja egy ilyen álmot kaptam, ami leleplezett engem is, és megmutatta egyházunk és hazánk valós állapotát.
Szoros emberfogásban (Illés és Elizeus, Jézus és mi)
A világ jó, mert Isten jónak teremtette, a világ rossz, mert a gonosz lélek fogságában van. A koronavírus a gonosztól van, hogy kísértésbe vigyen, a koronavírus Isten próbatétele. Az Eucharisztikus Kongresszus elhalasztása jó, mert így még jobban fel tudunk készülni, vagy épp rossz, mert mennyi munka és pénz fecsérlődött el… A hibás kettősségek feletti töprengésből azonban ki lehet lépni, ahogy azt Elizeus példája is mutatja.
„…hogy jelek és csodák történjenek…”
Az Apostolok Cselekedeteit az ötödik evangéliumnak, a Szentlélek evangéliumának is nevezik. Húsvét után ezt olvastatja velünk egyházunk, most pedig pont egy olyan részt, ami szinte mintául szolgál nekünk arra, mit és hogyan cselekedjünk nehézségek idején.
Menekülés helyett
Talán a húsvéti „nagy zabálás” eredménye, de éjszaka megint azt álmodtam, hogy menekülnünk kell a keresztényüldözés miatt. Felriadva meg azon bosszankodtam, hogy miért menekülök, miért nem szállok szembe velük?! Mert bár időnként helyes a menekülés – háború, éhínség, vagy akár járvány idején, illetve a bűnök elől -, de ez mégsem lehet a végső válasz a problémákra.
Remélj és cselekedj – egy szép példa…
Néhány éve írtam egy könyvet, amiben azzal érvelek, hogy a XXI. század Isten évszázada, és hogy ebben hazánknak is szép része lesz. Arról is írtam, hogy amikor Isten „érkezik”, akkor sok minden összeomlik, hogy „gyökerében lehessen orvosolni a bajokat”, és az élet megújulhasson. Most egy olyan ember példáját szeretném előhozni, aki hazánk egy válságos időszakában a remény és a megújulás emberévé vált, s bár fiatalon link alaknak tartották, mégis hazánk legnagyobb - lelkesítő, de tragikus sorsú - alakjai közé emelkedett.
Világosság a pusztában
Minden megújulás kezdetén megjelenik a pusztaság. Már a Teremtés leírásában is azt olvassuk, hogy „kezdetben” – e legelső megújulás kezdetén -, amikor Isten teremtette az eget és a földet, a föld „kietlen és puszta volt”, és Isten Lelke lebegett a vizek felett. Ekkor Isten azt mondta: Legyen világosság! Nézzük csak, milyen az, amikor a mi különös nagyböjtünkben Isten bevilágítja életünk pusztaságát…
A maga természete szerint
A skorpió át akart kelni a folyón, de nem tudott úszni. Ezért megkérte a békát, hogy vigye át, de az nem akarta megtenni, mert attól félt, hogy a skorpió megszúrja, és a mérgével megöli. Végül mégis beleegyezett, a hátára vette és úszni kezdett a vízben. A folyó közepén azonban a skorpió megszúrta a békát. „Miért tetted?” – kérdezte a béka. „Most mindketten meghalunk!” „Mit tehetnék – válaszolta a skorpió – ilyen a természetem.”
Amiben tudunk segíteni
A járvány itt van, de az élet megy tovább. Ezért ez most nem egy szokásos Eheti-írás, hanem valami más. Szeretnénk segíteni, hogy amennyire lehetséges, életünk megmaradjon a maga helyes medrében. Néhány dolog, amivel ebben az időszakban segíteni tudunk nektek:
Személyes és országos bűnlista
Isten kegyelmei bőségesen áradnak ránk. Ha nem akarunk olyanok lenni, mint egy nokedliszaggató, tele lyukakkal, amiken keresztül a kegyelem elfolyik, bűnbánatot kell tartanunk személyesen, de közösségileg is. Itt egy rövid, szubjektív bűnlista, a hét főbűnt alapul véve:
