Állj középre!
„Jézus bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva. Lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák. Akkor ő ezt mondta a béna kezű embernek: Állj középre.” (Mk 3, 1-3) Ez egy nagyon kínos szituáció volt a béna kezű embernek, mint ahogy a „középre állás” az lehet nekünk is, és az volt a legutolsó pápáinknak, II. János Pál pápának, XVI. Benedek pápának és most Ferenc pápának is.
Kísértés, megpróbáltatás, megkülönböztetés
Egyikünk se kerülheti el, hogy ne legyenek az életében kísértések és megpróbáltatások, és ez a kettő olykor egybefolyik. Érdemes azonban törekednünk arra, hogy a kettőt megkülönböztessük egymástól, mert ez nagyban befolyásolhatja, hogy döntési helyzetben mit választunk, hogyan döntünk.
Hogyan telhetek el Szentlélekkel?
Pál apostol szerint „Őbenne – azaz Istenben - élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17, 28), így a legegyszerűbb válasz arra a kérdésre, hogyan telhetek el Szentlélekkel, az, hogy ugyanolyan egyszerűen és magától értetődően, mint ahogy levegőt veszünk! Ez pedig igaz is lenne, ha még mindig az Édenben élnénk, ahol együtt sétálnánk Istennel és semmi el nem választana minket Tőle. Sajnos azonban nem az Édenben élünk, hanem ebben a megrontott és bűnnel terhelt világban…
Bűnöket elkövető, megváltott ember
Isten titkait olykor csak paradoxonokban tudjuk megfogalmazni: Egy Isten, akiben mégis három személy van. Jézus Krisztus tökéletesen Isten és tökéletesen ember. Mi szentek vagyunk a szónak abban az értelmében, hogy Isten számára elkülönítettek, ugyanakkor még mindig csak a tisztulás útján botorkálunk előre az életszentség felé. Nem a világból valók vagyunk, de a világban élünk, Isten gyermekei vagyunk, és mégis bűnösök…
Hogyan ismerhetjük fel Isten akaratát életünkben?
Ha hisszük, hogy Isten van és szeret minket, ha megértettük, hogy Ő az Atyánk, apukánk, aki a legjobbat akarja és segíteni szeretne nekünk, akkor azt is tudjuk, hogy Isten akaratának megismerése, megértése és megcselekvése a legfontosabb dolog az életünkben.
Ki a Szentlélek?
Egyszerű és rövid teológiai válasz: A Szentháromság harmadik személye – ezt megtanultuk hittan órán, de vajon ez mennyire vitt közel bennünket a megértéshez?
Isten lángja és az önkéntes tűzoltók
Ősrégi tapasztalat, hogy ha Isten valami kis lángja valahol fellobban, rögtön megjelennek az önkéntes tűzoltók, hogy kioltsák azt. Olykor mi magunk oltjuk ki magunkban a lángot, olykor a világ igyekszik elfojtani bennünk a tüzet, s bizony az is előfordul, hogy a keresztény testvérek pokrócoznak, s még azt is gondolják, hogy ezzel Isten és az emberek javára tesznek.
Az imaéletünkről
Egyszer olvastam egy szellemes mondatot az imáról: „nem imádkozom tíz percnél hosszabb ideig, de nincs olyan tíz perc, hogy ne imádkoznék”. Ügyes válasz ez, és a személyiség begyakorlott imaéletét feltételezi. De hogyan lehet idáig eljutni, hiszen egyikünk sem így született? Megvalósítható-e a „szüntelenül imádkozzatok” bibliai óhaja?
Újraolvasás húsvétra: Isten évszázada
Krisztus feltámadt – tehát utat kell készítenünk a pusztán át, hogy mindenkihez eljuthasson az Örömüzenete. Ehhez azonban hinnünk és remélnünk kell, hogy ennek az útkészítő munkának épp itt és most van itt az ideje:
Vágy a karizmákra, küzdelem a karizmákért
Már legalább három hónapja megtértem és a városmajori kis katolikus karizmatikus közösségbe jártam, és még mindig nem indult be nálam a nyelveken szólás ajándéka – pedig mennyire vágytam rá! Valószínűleg elkövettem az összes szokásos hibát: rágörcsöltem, füleltem „befelé”, hátha hallok valami szót… de semmi.
Egy járvány tanulságai
Az elmúlt egy évben a járvány mint egy lakmuszpapír mutatta meg, hogy milyen állapotban van hazánk, és benne mi mindannyian, nemre és pártállásra való tekintet nélkül. (Többes szám első személyben írom, „mi”, még ha ennek egyik vagy másik része nem is érint minket, vagy nem a mi bűnünk, azért mégis csak közös a felelősségünk, ez alól nem bújhatunk ki…) A megbetegedések és halálesetek nagy száma talán kikerülhetetlenné teszi – már ha hajlandóak vagyunk tanulni a leckéből -, hogy szembe nézzünk a helyzetünkkel:
