Covid-válás, Covid-baba, egyebek
Nemrégiben beszéltem egy ismerősömmel, boldog, sokunokás nagypapa, aki azt mesélte, hogy egyik fiánál most jön a harmadik gyerek. Igaz, ezt nem tervezték, de a járvány miatt sokat volt együtt a család… ő mondta mosolyogva, ez covid-baba lesz!
Arról még nem olvastam felmérést, hogy az elmúlt egy évben vajon hány ilyen baba született – és hiszem, hogy minden gyermek egyben Isten áldása is -, de arról már igen, hogy a járvány idején szükségessé vált bezártság, anyagi és lelki nehézségek sok házasságot válságba sodortak, esetleg a válásig romboltak.
Nehéz időszak ez, kétségtelenül. Sokan vesztették el állásukat, megélhetésüket. (A mi könyvkiadó munkánk is behalt, missziós alkalmak sincsenek, ahol kirakhatnánk a kiadványainkat, bevételeink a töredékére estek vissza.) Újra kell gombolni a kabátot, szűkösebben, fegyelmezettebben élni, miközben a nálunk is szegényebbek továbbra is tőlünk várják a segítséget. Milyen könnyű lenne bezárkózni - hiszen nekünk is kevesebb van -, és milyen nehéz Isten gondviselésében bízva adni a maradékból!
Sokan gondolhatták azt is, hogy az ő házasságukkal nincs különösebb baj. „Lehet, hogy nem olyan jó, de azért elvagyunk”… most aztán, a kényszerű együttlétben kiderült, hogy eddig szőnyeg alá söpörtük a problémákat, s azt a kevés időt, amit együtt kellett tölteni, elviseltük valahogy. Most azonban előkerültek a régóta takargatott sebek, s nem tudjuk, hogyan is kellene ezeket szeretetben, megértésben feldolgozni… A kölcsönös vádaskodásban pedig csak sokasodnak a bajok, esetleg egészen a válásig mérgesedik a helyzet.
Itt vannak aztán a gyerekeink is, akiket eddig biztos helyen tudtunk az iskolában. Ha hazajöttek, elég volt rájuk nézni, esetleg ellenőrizni a házi feladatot, aztán mehettek játszani, vagy a villanypásztorra kötve a számítógép elé. Most pedig együtt kell lenni velük egész nap, jönnek a folytonos kívánságaikkal, veszekedéseikkel, tanulni kellene velük… (És hogyan osszuk be a több gyerekre a kevesebb gépet, hogyan elégítsük ki a tanárok igényeit, akik most is tanítani akarnának, de nélkülünk ez se fog menni, és akkor még főzni, mosni kellene…) Csoda, ha robban a család?
Még ennél is rosszabb szembesülnünk belső ürességünkkel, amit eddig kitöltöttünk a munkánkkal, ismerőseinkkel, a mindennapok hordalékával, „az élettel, amit élünk”. És most? Katasztrófa-turistáskodjunk a tévén keresztül, hagyva, hogy a szorongás és félelem még jobban beegye magát a szívünkbe? Kin vezessük le indulatainkat, ki ad választ a kétségeinkre, hová temessük problémáikat, kitől várhatunk segítséget?
Talán most van itt a legjobb pillanat, hogy felismerjük: Isten hívogat minket ebben a pusztaságban. Megengedte, hogy a fejünkre omoljon a magunk által felépített és gondosan karbantartott életünk, lelepleződjenek élethazugságaink és kiderüljön, mennyi hiábavaló, haszontalan dologhoz kötődünk értelmetlenül. Isten ebben a helyzetben hív bennünket lelkünk tavaszi nagytakarítására, életünk lomtalanítására, hogy felismerjük életünk valódi értékeit.
Ismét olyan időszakot élünk, amikor a jók még jobbak lehetnek, a pedig rosszak még rosszabbak – attól függően, hogy milyen megoldás irányába megyünk. Megtehetjük, hogy még inkább bezárkózunk önigazultságunkba. Hibáztathatjuk a férjünket, feleségünket, a szegényeket, a gazdagokat, a politikusokat, a vallásosakat és az ateistákat, elháríthatjuk a felelősségünket, bezárhatjuk házunk és szívünk ajtaját. Megpróbálhatjuk gyorsan elkaparni mások elől, amit még megszerezhetünk a nehéz időkre – és így süllyedünk egyre mélyebbre, bele a végső sötétségbe.
Vagy megtehetjük, hogy bűnbánatot tartunk és visszafordulunk (megtérünk) Istenhez, kérve az Ő segítségét. (Úgy tűnik, ma már azért is imádkozni kell, hogy imádkozzanak az emberek…) Erőt kérünk Tőle, hogy nyitva tudjuk tartani a szívünket és életünket ebben a nehéz helyzetben, amikor minden az ellenkezőjét sugallja. Megvallhatjuk Isten és ember előtt, hogy mi a Szeretet emberei akarunk maradni, akkor is, ha ez fáj…
Isten minden átkot áldássá tud változtatni, a döntés rajtunk áll: élet vagy halál, újjászületés vagy elmúlás, baba, vagy válás?
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
