Nyerésre állunk!
Nemrég olvastam egy könyvet, amiben a főszereplő férfi egyik nehéz helyzetből a másikba kerül. Amikor azonban megkérdezik tőle, hogy érzi magát, mindig azt válaszolja: nyerésre állunk! Szeretnék most én is megosztani néhány apróságot, amiből kiderül, a nyerő csapathoz tartozunk és nyerésre állunk!
Végtelen de nem határtalan
Isten szeretete végtelen, de nem határtalan. Hogy egy hasonlattal éljünk: a számegyenesen két egész szám között végtelen sok törtszám található – hiszen mindig lehet még egy tizedesjegyet (tized, század, ezred, tízezred, stb.) beírni, az eddigiek mellé. De mégis van két határpont: a kezdő és a végső egész szám..
Érdekes idők
Ha egy kínai rosszat akar kívánni a másiknak, azt mondja neki: Élj érdekes időkben! Azaz olyan nyugtalan időszakban, amikor hiányzik a béke, a stabilitás, stb. Kétségtelen, hogy most ilyen „érdekes időkben” élünk, amit ki-ki a maga vérmérséklete, kultúrája szerint él meg és kommentál. Nos, a közösségünkben egy nőtestvérünk kapott egy próféciát, ami erről az időről szól, s amit magam is hitelesnek tartok.
Mit mondana Jézus?
Tápiószentmártonban jártam, a tápiós nagytáborban. (Nagyon szép hely, fantasztikusan helyrehozták az ottani keresztény közösségek, engem is nagyon kedvesen fogadtak. Előadás, imaóra, szentmise – egy jó délutáni program… :-) ) A magyar nemzet hivatásáról, megújulásáról beszéltem, s utána egy hallgató megkérdezte: ha most megjelenne Jézus Krisztus közöttünk, magyarok között, mit mondana nekünk?
Egy erőteljes beszéd margójára
El kell ismernünk, hogy Orbán Viktor tusványosi beszédével megint bebizonyította, hogy azon kevés magyar politikus közé tartozik, akinek legalább van valami víziója arról, hogy merre tart Európa és merre felé kellene, hogy menjen az ország. Nagyon hatásosan fejezte be mondanivalóját, amikor azt mondta, hogy a rendszerváltáskor úgy hittük, hogy nekünk van szükségünk Európára, most pedig úgy látjuk, hogy Európának van szüksége ránk, a keresztény és nemzeti identitását őrizni akaró országra. De mit is jelent ez pontosan?
Mi a kereszt?
Jézus azt mondja tanítványainak, hogy „aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám” (Mt 10, 38). Arról azonban, hogy mi is lenne ez a kereszt, amit fel kell venni, sok félreértés kering az emberek között. Nézzük meg tehát, először is azt, hogy mi nem „a kereszt”, és mi az, ami valóban kereszt, és amit el kell hordoznunk.
Átfogóan és részleteiben is látni
Alexander Humboldt korának kimagasló személyisége volt. Gyermekkora óta mért, kísérletezett, számolt, az egész világot akarta megismerni és felfedezni. Huszonévesen aztán megnyílt számára a nagy lehetőség. 1802-ben Dél-Amerikába utazhatott egy expedícióval. Elhatározta, hogy megmássza az akkor a világ legmagasabb hegyének tartott Chimborazot (Csimborasszó, 6268 m) A csúcson érte a megvilágosodás, ami megváltoztatta nemcsak az ő szemléletét, hanem az egész tudományos világét.
Miért könnyezik a Szűzanya hazánkban?
Pásztón két Szűzanya szobor könnyezik. Kaposfüreden vérző ostya, egy másik helyes a feszületből olaj csöpög… Mi történik itt? Esetleg megint valóra válik Jézus próféciája, hogy ha az egyház hallgat, „a kövek fognak megszólalni”? És ha ez így van, mi a baj a magyar egyházzal – és általában Magyarországgal -, ha Isten ilyen erőteljes jelekkel akar felébreszteni minket?
Cigánymunka
A városunkban most cserélik a légkábeleket földkábelre, a mi utcánkban is bontják az aszfaltot, az alatta lévő betont, és a még ősibb rétegeket. A munkások szinte kivétel nélkül szép nagy cigány emberek - kell is az erő ehhez a munkához, és dolgoznak is rendesen, és ahogy nézem a szegélyköveket, pontosan és szépen. Csak sóhajtani tudok – bárcsak az elmúlt harminc év másképp történt volna!
Átvilágítottak minket
Tudjuk, hogy az Isten-ismeretben való előrehaladáshoz elengedhetetlen az önismeretben való előrehaladás. Igaz ez a személyes, de a közösségi életünkben is. Ezért egyházközségünk már tíz évvel ezelőtt is egyházközségi zsinatot tartott (hét munkacsoportban készültünk rá egy éven keresztül), majd értékeltük a változásokat egy, öt és tíz év múlva. Most pedig az NCD végzett egy felmérést a közösségeink jelenlegi állapotáról. Nagyon tanulságos!
Több remény, több reménytelenség
Több, mint húsz évvel ezelőtt írtam egy elképzelt végidőben játszódó regényt, Küldöttek címmel. (A Marana Tha Alapítvány adta ki, 1995-ben.) Bár ma is több mindenben hasonlóan gondolkodom, mint akkor, ma valószínűleg másként írnám meg a történetet. (Milyen éretlen voltam! A regény álnéven jelent meg, mert én alázatos akartam lenni - aztán mindenkinek eldicsekedtem, én vagyok a szerző…) Másképp írnám, mert azóta bőséges tapasztalathoz jutottam reményből és reménytelenségből is. Hogy rögtön egy meredek példával kezdjem:
