Egy példaértékű nyilatkozat
Szeptember végén született meg Makranczi Zalán és Szinetár Dóra első gyermeke, Benjámin. A kisfiúról nemrég egy genetikai vizsgálat során derült ki, hogy enyhe Down-szindrómával jött a világra. Ezzel kapcsolatban a színésznő a Facebookra posztolt egy közleményt, ami most teljes terjedelmében, változtatás nélkül közlünk.
Történetek az isteni gondviselésről - Ötszörös siker
A mi életünk nagy csodájának minősül az, hogy egyáltalán lett gyermekünk, de azt álmodni sem mertük volna, ami ez után történt velünk.
Történetek az isteni gondviselésről - Nándi bácsi vázája
NÁNDI BÁCSI VÁZÁJA
Barátainkkal Erdélyben kirándultam. Az ő ismerősük volt Nándi bácsi, akinél már korábban többször is jártak. Most is így történt, élelmiszerrel és gyógyszerrel felszerelkezve toppantunk be hozzá. A bácsi kedvesen, de annál szomorúbban fogadott bennünket, szegényes háza udvarán. Megözvegyült, és felesége halálával életkedve is elszállt.
Történetek az isteni gondviselésről - Csupor helyett
CSUPOR HELYETT
A festői szépségű Hollókő utcáit róttuk egy zarándokcsoporttal. A gyerekeimmel megcsodáltunk minden házat. Ahova be lehetett menni kézműveskedni, vagy vásárolni, azt nem hagytuk ki. Mindezt a sok, értékes, színes élményt kiegészítette az is, hogy tornácos vendéglők, kávézók tarkították a palettát. Mindegyiket kipróbáltuk. Az egyikben kávéztam, a gyerekek üdítőztek. A másikban gulyásleves nyerte el a tetszésünket, a harmadikban fagyiztunk, és így tovább.
Egy "Superman" apukáról
Mindannyian tudjuk, hogy az apai szeretet csodákra képes. A kislányok első szerelme legtöbbször az édesapjuk, akiknek gondoskodása szuperhős képességekkel ér fel. Hasonló szuperhős apukába botlottunk a Love What Matters oldalán, ahol egy lány megható módon ír "Superman" apukájáról.
Történetek az isteni gondviselésről - Vigyázz, mit kívánsz!, Zsebpénz
VIGYÁZZ, MIT KÍVÁNSZ!
Néha úgy viselkedik az ember, mint egy óvodás. Legalábbis én. Tudom az okát annak, hogy miért nem kaphatok meg dolgokat, fel tudom mérni az ok-okozatokat nagyon reálisan. Mindez mégsem tart vissza attól, hogy alkalomadtán lebiggyesztett szájjal duzzogjak, sőt nyomatéknak még a padlóra is toppantok a lábammal. Vagy földhöz verem a ridikülömet.
Történetek az isteni gondviselésről - Mennyei alkalmazás, Munkahelyváltás égi ütemben...
MENNYEI ALKALMAZÁS
Volt egy kedvenc mobiltelefonom. Nem azért volt kedvenc, mert bármi különlegesre képes lett volna, sőt az egyik lehető legegyszerűbb konstrukció volt a 2003-as évben. Azért szerettem, mert drága kistestvérem utolsó sms üzenete volt benne, amit halála előtt írt nekem.
Történetek az isteni gondviselésről - Utat az éhesnek!
UTAT AZ ÉHESNEK!
Soron következő medjugorjei zarándokutunkat kicsit másképp szerveztük a gyerekeimmel, mint ahogy addig utaztam. Mivel ők nem olyan mértékben kívántak részt venni egy szervezett út imádságaiban és programjaiban, mint én, úgy döntöttem, hogy inkább én alkalmazkodom hozzájuk, és legyenek ott kevesebb programon, minthogy egyáltalán el se jöjjenek. Nekik több kellett a természet szépségeiből, és kevesebb a templomi szertartásokból.
Történetek az isteni gondviselésről: Pihen az ügyelet, Isten vs. MOL
PIHEN AZ ÜGYELET
Van egy kedves fiatal pap ismerősöm, olyan igazi, teljes szívvel-lélekkel Istennek és a hivatásának élő. Ő készített nekem egy üveg szentelt vizet. Akkoriban kaptam egy füzetecskét is a szentelt víz csodatevő erejéről. Nem is sejtettem, hogy hamarosan alkalmam lesz mindezeket megtapasztalni.
Történetek az isteni gondviselésről: Találkozás a Nagy Almában, Szív-hang
TALÁLKOZÁS A NAGY ALMÁBAN
Évente egy hónapot Floridában nyaraltunk anyósomnál. Egy 24 emeletes felhőkarcolóban lakott Miamiban, egy szintén magyar, zsidó hölgy, Mrs. Hermina Aaron szomszédságában. Mrs. Aaron fia, Yossie is nagyon kedves, vendégszerető volt, így néhány alkalommal meghívtak bennünket beszélgetni, kirándulni, vacsorázni. Hermina néni elmesélte fiatalkorát, amikor a szülőfalujában is elindult a zsidók deportálása, és neki is mennie kellett.
Történetek az isteni gondviselésről: Kutya baj, Panasz a kamaszra
KUTYA BAJ
Egy szép napon, amikor hazafelé mentem a suliból, szokás szerint az egyik tanárom háza mellett vezetett az utam. Nem szerettem ezt az útszakaszt, mert a tanárom kutyája, bár meg volt kötve, olyan erővel ugatott, és vicsorgott, hogy mindenki tartott tőle.
