Történetek az isteni gondviselésről: Dr. Jézus
17 éves voltam, amikor egy angol tanfolyamnak az utolsó vizsgája előtt megbetegedtem. Erős torokfájásom volt és egyik percről a másikra belázasodtam. Nagyon magas volt a lázam, de 3 nap után jobban lettem. Akkor még csak valami fertőzésre gyanakodtam, de szerencsére hamar elmúlt.
Pár hónap elteltével azonban visszajött a betegség, de ekkor már intenzívebben. Arra lettem figyelmes, hogy a nyelvem töve gennyes volt és az egész nyelvemet egy sűrű lepedék borítja be. Nagyon ronda látvány volt, de ami a legrosszabb, hogy alig tudtam nyelni és beszélni, mivel nagy fájdalmaim voltak. Ezt pedig magas láz kísérte minimum 5 napig. Továbbá a betegség velejárója volt még az is, hogy szinte alig voltam magamnál. Elképzelhető, hogy a láz és a betegség tompított így le, de korábban voltak betegségeim és azért azt sose éreztem, hogy alig tudok magamról és kábultan fekszem, majdnem önkívületi állapotban. Sokszor alig érzékeltem a külvilágot. Antibiotikumokat kaptam, aztán meggyógyultam, csakhogy ez háromhavonta, napra pontosan előjött. Volt, hogy még ennél is gyakrabban. Már előre féltem, iszonyú érzés volt. Rettegtem ettől az egésztől és úgy éreztem, hogy az életben majd nem tudom megállni a helyem, ha állandóan ilyen kórság fog gyötörni. Tehát a betegség magas lázzal járt és szinte az egész szám tiszta genny, lepedék és gyulladás volt.
Elkezdtem orvostól orvosig járni, de senki sem tudta, hogy mi lehet ez. Egyszer az egyik orvos azt állapította meg, hogy ez gennyes nyelvgyök gyulladás. De az, hogy ilyen gyakran kiújul, az nem normális. Volt, aki azt mondta, hogy meg kell műteni, de az nagyon kockázatos lenne. Volt, aki egyáltalán nem tudott segíteni.
Később felírtak mindenféle készítményt, immunerősítőt, stb., de semmi sem hatott huzamosabb ideig. Arra gondoltunk szüleimmel, hogyha az orvosok már nem tudnak segíteni, akkor megpróbálkozunk más gyógymódokkal, és ekkor mentem el természetgyógyászhoz. Elkezdtem követni a tanácsait, és úgy tűnt, hogy jobban lettem, de aztán ismét, még erőteljesebben rám tört.
Nem láttam már kiutat! Mi lesz így velem?
Telt múlt az idő, és 21 évesen jelentkeztem a Hittudományi Főiskolára Győrben. Meg akartam valósítani nagy álmomat, hogy hittantanár legyek. Persze idáig göröngyös út vezetett. Előtte nem törődtem igazán Istennel (maximum gyerekként), 16 éves koromtól pedig az evilági élvezeteknek hódoltam, és még egy szektában is megfordultam. Jézus azonban visszavezetett a katolikus egyházhoz.
Amikor a főiskolára kerültem, megismerkedtem egy volt tanárom özvegyével, akinek van egy imaközössége. Én ebbe a közösségbe kezdtem el járni, és nagyon megtetszett, boldog voltam, hogy megtaláltam az utam. Persze állandóan ott volt a szörnyű gondolat, hogy hamarosan megint jelentkezni fog a betegség, és milyen szörnyű lesz majd így vizsgázni….
Sajnos novemberben ismét jelentkeztek a betegség tünetei. Ekkor éppen megint találkozónk volt a közösségünkkel, és itt elpanaszoltam közösségvezetőnek ezt az egész szörnyűséget, ami velem van, és hogy nem találok kiutat.
Kértem őt, hogy imádkozzunk az Úr Jézus Krisztushoz, hátha mondana nekem erről valamit. Azt láttam, hogy többeknek szólt már, de én ilyet még sosem tapasztaltam, így nagyon izgatott és kíváncsi voltam. Ezt láttam utolsó reménynek.
Körbeálltunk és imádkoztunk. Mikor rám került a sor, elmondtam Jézusnak a problémám, és kértem, hogy mondjon nekem valamit, ha Ő is úgy gondolja, mert én már nem bírok így élni. Ekkor ezt mondta:
„Imádkozz és elmúlik. Ahogy megtanítalak a türelemre, alázatra és az engedelmességre, úgy megy el tőled minden betegség.”
Ketten fogták a kezem, engem pedig rázott a sírás. Velem ilyen még sosem történt, hogy a Mindenható Isten szól hozzám, hogy meggyógyít. Nemcsak ezt a betegséget, hanem mindegyiket el fogja majd venni, ahogy megtanít ezekre az erényekre. Akkor voltam utoljára beteg. Soha többet nem jött vissza, ennek már 10 éve. Áldott legyen az Úr, hogy meggyógyított, dicsőség Istennek! (P.Eszter)
Dömötör Emőke gyűjtése
