Napközis mesék: A sárkányok története
P. Kamilla által javasolt szereplők: Kékfúria, Fényfúria, Éjfúria
Sípos (S) Gyula: A sárkányok története
Így mesélik: amikor a világ még fiatal volt, a levegő tiszta, a fák zöldelltek, a tenger tele volt fickándozó halakkal, a végtelen égen pedig bárányfelhők vándoroltak, ahogy a szél hajtotta őket. Már amelyiket tudta! Mert a felhők egy csoportja láthatóan a saját útját járta, ment, amerre kedve tartotta. De nem is a felhők mentek! Ha jobban megfigyelte valaki, észre vehette, hogy a bárányfelhők egy óriási sárkányalakot rajzolnak körül az égen. Kékfúria lebegett ott, hatalmas szárnyait széttárva, tüzes szemeivel szemlélve az alatta elterülő tájat.
Napközis mesék: Lám, a láma
Napközis mesék – M. Matyi által ajánlott szereplők: Vasember, Aranyhaj, láma
Sípos (S) Gyula: Lám, a láma
Vasembert sokan ismerik, hiszen híres feltaláló, aki többször megmentette már a világot. Legtöbben azt is tudni vélik, hogy nevét a robotpáncéljáról kapta, amivel repülni is tud és megsokszorozza az erejét. Nagyobbat nem is tévedhetnének!
Napközis mesék: A héja megleckéztetése
B. Dani által javasolt szereplők: Csirke és Galamb
Sípos (S) Gyula: A héja megleckéztetése
A dombok közötti völgyben, a mezőségi állattársadalomban élőknek nem okozott gondot, hogy eligazodjanak a világ dolgai között. Még a legbutább kisveréb is tudta, hogy ha a fél hangyaboly előbújik föld alatti városából és kint sürög-forog a felszínen, akkor hamarosan eső lesz. Ha a bokrok alatt áttelelő verebecskék meglátták az első fecskét, boldogan csiripelték, hogy itt a tavasz! Azt pedig közel, s távol mindenki tudta, hogy ha jó mesét akar hallani, akkor a mezővégi uradalomba kell menniük, Püspök úrék* házához, mert ott él Ottó, az öreg puli kutya, aki hét nemzedékre visszanyúlóan ismer minden történetet és szívesen el is mondja, ha szépen megkérik rá.
Napközis mesék: Mit tegyünk Farkassal?
M. Lilla, L. Boróka és K. Lili által ajánlott szereplők: Húsvéti Nyuszi, Mikulás és Farkas
Sípos (S) Gyula: Mit tegyünk Farkassal?
Sípos (S) Gyula: Mózes botja
A pásztorbot, a vándorbot, az erő és hatalom botja, ami Isten botjává vált, a bukás botja – és ez még mindig ugyanaz a bot, Mózes botja, amivel apósa, Jetró nyáját legeltette a pusztában.
Napközis mesék: Munkakeresők
Újra elkezdjük a napközis meséket, amiket két éve is írtam. A csoportomból - 3.d és 4.d osztály napközisei -, egy (vagy több) gyerek, akik jól viselkedtek vagy valami jót tettek a hét folyamán, mondhat néhány szereplőt, és azzal a következő hét szerdájára írok egy mesét. Itt az első – a S.-B. Botond által ajánlott szereplők: Aszaszin és Nindzsa
Sípos (S) Gyula: Sámson haja
No igen, a hajam, az én szép, hosszú hajam, amit kés, olló sohse ért. A hajam, ami messziről hirdette: itt van Isten embere Dán törzséből, itt van az anyja méhétől elhívott vezető, nazír, Izrael bírája.
Az lettem volna?
A magyar kultúra napjára
József Attila utolsó versével tisztelgünk kultúránk előtt: (IME, HÁT MEGLELTEM HAZÁMAT...)
Keresztes Szent János: Sötét éjszaka
Egy csodálatos vers a mai nap szentjétől az Istennel való misztikus találkozásról és egyesülésről:
A tanártartásról
Az idei iskolai tanári karácsonyra készült ironikus írás - Sípos (S) Gyula: A tanártartásról
Modern korunkban elterjedt, hogy a családok növényeket, állatokat tartanak, és gyermekeiket is bevonják ezek gondozásába. Ez jót tesz azok testi-lelki fejlődésének, figyelmesebbé, érzékenyebbé válnak. A legfejlettebb társadalmak, amik közé mi is tartozunk, azonban már előre léptek: a családoknak a növény- és állattartás mellett jó szívvel ajánljuk a tanártartást is.
Lantosi Nóra: A varázspálca
Néhány hete egy napsütéses napon a szegedi Dóm terénél jártam. Advent első vasárnapján sétáltam a karácsonyi vásárban a lányommal, az unokámmal és a kedvenc férjemmel. A kolbászos-fahéjas füst már ismerős volt, szólt a zene, még körhinta is volt. Annácska boldogan nézelődött, kereste a kincseket. Angyalkák, hó gömbök, amerre csak néztünk. Kézműves portékák, gyönyörű kerámia virágok mellett a játékárusok.
