A Szeretetláng lelki gyógyító hatása Kindelmanné Erzsébet asszony életében - 1. rész
A Szeretetláng lelki gyógyító kegyelmét felismerhetjük a Szeretetláng Lelkinapló leírója, Kindelmann Károlyné, született Szántó Erzsébet életét szemlélve. Ismerkedjünk meg ezért először e sokat szenvedett asszony életével, gondoljuk végig, milyen lelki sebeket okozhatott mindez benne, és utána figyeljük, hogyan gyógyítja ezeket Jézus Krisztus, az örök Szeretetláng.
(Erzsébet asszony életének összefoglaláshoz Begyik Tibornak „A Hajnal Szép Sugara” című internetes blogjában írtakat használtam fel.)
Szántó Erzsébet 1913. június 6-án született Kispesten. hat ikerszülés után a tizenharmadik (utolsó) gyermekként. Anyja katolikus, apja viszont protestáns, akit a katolikus lánnyal való házassága miatt kitagadott a családja. (Ennek a kitagadásnak a lelki hatása áthúzódhatott a következő nemzedékekre is elvetettség-érzésként, indokolatlan önvádként, belső feszültségként, szorongásként…)
Az apa Erzsébet 4 éves korában, az I. Világháborúban meghalt, majd utána 1925-ig a család többi tagja (!) is elhunyt, az árva kislány pedig anyai nagybátyjáékhoz került.
Közben 1923-ban a Nemzetközi Gyermek-segélyező Liga Svájcba vitte, hogy fel-erősödjön. Hiányos nyelvtudása, a többi gyerek csúfolódása, visszahúzódó természete és honvágya miatt azonban onnan hazavágyott. Megszökött, egy padon találtak rá össze-fagyva, aminek komoly tüdőgyulladás lett a következménye.
Édesanyja 1924-ben bekövetkező halála után a kislány hányódása tovább tart. Először utolsó életben lévő nővére, Gizella fogadja magához, de 1925-ben tragikus balesetben ő is meghalt (férje pedig utánahal, egyszerre temetik el őket). Ezután az anyai nagynénivel él, felköltöznek Budapestre, ahol a tavaszi influenza-járvány elviszi őt is 1926-ban. Az özveggyé vált nagybátyjától elmenekül, amikor az megpróbál kikezdeni vele. Így aztán 15 évesen, 1927 januárjától nagy szegény-ségben, teljesen magára utalva kell élnie. Alkalmi munkákból tartja fenn magát, olykor teljesen a szabadban él, melegedni, pihenni templomokba járt.
„Volt piaci hordár, cukorkaárus mozikban, hajnali péksütemény- és tejkihordó, krumpli-hámozó pékségben, „szakszerű” diótörő cukrászatok számára, kefekötő, sőt kertész is egy kétes hírű háznál. Ez utóbbit addig végezte, míg el tudta kerülni a molesztálás veszélyét.”
Azt hiszem, egyet érthetünk abban, hogy egy ilyen hányattatott, csalódásokkal, kudarcokkal teli élet sok lelki fájdalmat, gyötrelmet okoz és nehezen gyógyuló sebeket hagy a szívben. És ezzel még nincs vége a megpróbáltatásoknak!
„Egy alkalommal, mikor egy padon aludt a szabadban, hirtelen rendőrök rázták fel, s az ijedtségtől szűnni nem akaró köhögési roham fogta el. A soványka leányt orvosi vizsgálatra beszállították az Új Szent János Kórházba. Sajnos a tüdején levő foltot első látásra TBC-nek diagnosztizálták, melyet leromlott testi állapota és köhögése is igazolt. Hiába próbált mentegetőzni, az állapotát végső stádiumúnak tartották, s ennek megfelelően befektették a legsúlyosabb betegek közé, ahonnan azonban nemsokára megszökött a kerítésen át.
A hajnali utcán tébláboló didergő leánykára egy úriasszony lett figyelmes, aki étkezés fejében ágyban fekvő idős anyja etetését és tisztán tartását bízta rá. Ám már a beteg első etetése alkalmával megfeledkeztek arról, hogy ő is éhes, és ezt követően is nagyon kíméletlenek voltak hozzá, sőt a háziúr miatt hamarosan innen is menekülni volt kénytelen.”
Nos, vannak, akiket egy ilyen élet összetör, és van, akiket megedz. Van, aki elzüllik és van, aki csak annál erősebben ragaszkodik egy tisztább, erkölcsösebb élethez. Bárhogyis történik azonban, a gyötrődő és megsebzett szív mindig védekezik valahogy a fájdalmak ellen és ez megjelenik személyiségében. Begyik Tibor jellemzése szerint Erzsébet asszonyban a „fordulatos és nélkülözésekkel teli élet nagyfokú önállóságot, rendkívüli talpraesettséget és elszántságot fejlesztett ki benne. Ekkor alakulhatott ki a személyiségét jellemző, kissé méltóságteljes és ‘távolság-tartó’ vonás, bár ennek ellenére az embe-rekhez kedves tudott lenni. A későbbiekben is magának való, önálló maradt, de nem önző.”
Részlet Sípos (S) Gyula: Belső gyógyulás a Szeretetláng által című, most megjelent füzetéből
