"Mondd, hiszed-e?” - idézetek a Szeretetláng lelkinaplóból
A megújulásról és a Szentlélek erejéről:
"1963 Március 24-én történt ez is, amikor azt hittem, hogy panaszkodni fog. A Vele s Benne időző gondolataimban is még az előző napi szentgyónásom alatt történt nagy megaláztatás és rideg visszautasítás zavart állandóan. „Erzsébet!” Lelkem megremegett. A megszólítás különös volt nekem. Az Úr Jézus azt kérdezte: „Hiszel-e Bennem, Bennünk? Hiszed-e, hogy Én és Édesanyánk igazoltunk téged az Ő kármelita fiánál? Mondd, hiszed-e?”
Lelkemben a választ azonnal megadtam. „Imádott Jézusom, Te tudod legjobban, milyen az én hitem.” És Ő újra kérdezett: „És mondd, bízol-e Bennem? És hiszed-e és bízol-e abban, hogy a rendeltetésben, melyre kiválasztottunk, helyt tudsz állni? Megkérdezlek újra. Vállalod-e a sok megaláztatást és szenvedést, mellyel helyt kell állnod rendeltetésed érvényre jutásában? Tudod-e, hogy azok a szenvedések, melyeket eddig kaptál, csak előkészítői voltak annak a nagy célnak, melyet el kell érned? Eszköz vagy kezünkben. Akarsz-e továbbra is eszköz maradni? Fel akarsz-e jönni velem a Kálvária hegyére? Ha igen, akkor a Fájdalmas Anya mellett a helyed. Az Ő Szívének Szeretetlángja, melyet általad kíván kigyújtani a földön, teljes önátadást kíván tőled. Ne adj most rögtön választ erre, vonulj el magadban, és készülj fel a nagy üggyel kapcsolatos válaszra.”
Otthon a délelőtt folyamán is folytatta a beszélgetést.
„Látom gondolataidat, mennyire megrendített az, hogy nem hisznek őszinte szavaidnak, melyek pedig Tőlem valók. Figyelem azt, hogy az első nagy szenvedést, mely mint első főpróbája a szenvedések kezdetének, mennyire fogadod erős lélekkel. Ez a világraszóló kegyelmi ügy és idő, melyet általad akarunk elindítani, nem indulhat el agyaglábakon. Kemény, edzett, acélos lélekkel lehet csak elindítani.” S közben, míg ezeket mondta, lelkembe kegyelmeinek hatalmas áradata tört be. S az Úr Jézus megkérdezte, értem-e ezt?
Ő felvilágosító szavaiban a Szentlélek Úristen, az Erősség Lelkének csodatevő kegyelmét árasztotta rám, és a Szentlélek Isten csodálatos fényessége megvilágította elmémet. A hit és a bizalom csodálatos erejű kegyelmét adta most nekem – mondta az Úr Jézus. Mert e kettő nélkül semmi erény sem gyökeresedik meg bensőmben, sem nekem, sem mások lelkében. Mert ez alappillére annak a nagy szent ügynek, melyet csakis így lehet megindítani.
„Elmélkedd át szavaim fontosságát, mert ez, ami most veled történt, ez a hit legelső mozdulata volt lelkedben. S ha már kezdetben megakadsz az első nehézségekben, hogy leszel képes magasabb célok elérésére? Most a kegyelmek bőségében az első lépés próbatétele után látom erőlködésedet. Látom, azon akadtál meg, hogy a szent életű személy oly messzemenő visszautasítást tanúsított. Amiatt ne aggódj, hogy nincs lelkivezetőd. Mondd, miért teszed ezt? Én vezetlek téged, és ha aggódsz, azt kell hinnem, hogy nem vagy Velem megelégedve.” E szavak hallatára lelkemben összeroskadtam. Én, bűnös, méltatlan semmi! „Imádott Jézusom! Mit teszel velem? Hogy alázkodjam meg Előtted, mennyire bánjam bűneimet, melyekkel megbántottalak, és Te irgalmaddal újra és újra Magadhoz emelsz?!”
Most, hogy e sorokat írom, amit az Úr Jézus velem közölt, éppen a magányba vonultam. Az Úr Jézus kért erre, hogy mielőtt választ adok, vonuljak magányba, s így felkészülve adjak választ. Ez a nagy szent ügy állandóan lefoglalja minden erőmet és minden gondolatomat. A Szűzanya teljes önátadást kíván, hogy csak az Ő ügye legyen nekem a legfontosabb és egyedüli életcélom. Nehéz szavak ezek, melyeket csakis a Szentlélek Úristen megvilágosító, és az Erősség és Bátorság Lelke által tudok továbbvinni, és az Erősség Lelke az, amely által elszánt lettem mindenre. A lelki magányban az Úr Jézus valóságos megbeszélést tartott, és arra kért, hogy ezt, amit most leíratott velem, sürgősen vigyem el a püspök atyához. 1963. március 27-én volt el is vittem.
„Hogy a mellém rendelt személyre milyen nagy munka vár. Ő lesz arra hivatva, hogy Szeretetlángom kigyúlásának kegyelmi kiáradását hírül vigye társainak, és elindítsa a kegyelmi megmozdulást. Erőt Mi adunk ehhez.” S közben sokat beszélt nekem a kegyelmi időről és a Szeretet Lelkéről. (ezek nagyon fontosak) Ez szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet, és ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szent Szűzanya kegyelmi hatásának kiáradása.
Ebben a munkában a Szentlélek leányainak kell jelentős részt venniük, végezniük.
Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitbe vetett bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.
1965. VIII. 13. Az Úr Jézus régebben mondott szavait elmélkedtem át, melyeket egy alkalommal mondott: „Nem tudok lemondani rólad.” Utólag elcsodálkoztam ezen, s úgy gondoltam, ezt biztos rosszul értettem. Az Úr Jézus újra közbeszólt: „Nem, nem értettél rosszul. Miért csodálkozol azon, hogy nem tudok rólad lemondani, és egyetlen lélekről sem? Nem ontottam-e ki minden csepp Vérem érted, értetek? Az Én akaratom az, hogy üdvözítselek benneteket. Erzsébetkém! Akard ezt te is minden erőddel, életed minden pillanatában.”
1965. VIII. 18. Reggel amint a szentmise idején Eléje borultam, bűneim mélységes bánatával kértem: „Imádott Jézusom! Légy irgalmas és kegyelmezz nekem, bűnösnek.” Ő ismét meghatottságát és szent Szívének dobogását éreztette velem, s közben ezt mondta: „Irgalmas Szívem megbocsátó szeretete teljes bírását már rég megkaptad. Ezt a mélységes bűnbánatot, mellyel most Elém borultál, mások helyett fogadom el, és bűnbocsánatom adom. Igen, kedvesem, a mi kezünk együtt gyűjt és szívünk együtt érzése által elménk gondolata is mindig egy.” S míg szavait kimondta, oly nagymértékben árasztott el szeretetével, hogy ismét remegés fogott el.
1006. Nem lehet ezt szavakkal kifejezni. Ez valóban úgy van, ahogy Ő mondta, hogy itt az ész már megszűnik felfogni, ez csak a szív dolga. Azóta, mióta a szeretet tüze éget, igen gyakran elragad, sokszor a legváratlanabb pillanatokban teszi ezt. Van úgy, hogy megyek az utcán, s megszűnik bennem az idő és tér érzéke, úgy Magához ragad. S ha ilyenkor valakivel összetalálkozom, nagyon megrendülök, mert van, amikor rám szólnak, hogy mi van velem.
1981. XII. 12. A Szűzanya szólt, vagyis beszélgetett. „Kislányom és mindannyian, kedves gyermekeim! Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábaitok alól a remény talaját. Tudja ő nagyon jól, ha ezt sikerül megtennie, mindent elvett tőletek. A reményét vesztett lelkeknél már bűnre sem kell kísértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti (számára).
Ó, gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létrejönni lelketekben.”
