A törökbálinti Szeretetláng-kápolna felépülésének csodás története - 1. rész
I.
A most következő részlet Hámori Alfonzné Angyi néni visszaemlékezése arról, hogyan került hozzájuk, a Törökbálint, Dózsa Gy. u. 46. szám alatti házba Erzsébet asszony. Jelentős esemény ez, hiszen a Szeretetláng lelkinapló írója, lejegyzője itt halt meg, halálának 10. évfordulóján itt kapott helyet a világ első Szeretetláng-szobra, itt épült fel egy kis kápolna a Szeretetláng Királynőjének, a Szűzanyának tiszteletére. Mindez beteljesülése azoknak az égi üzeneteknek, amelyeket Erzsébet asszony itt kapott, s amelyeket magnószalag őriz az utókornak.
"Kindelmanné Erzsébet asszonnyal először 1984. novemberében találkoztam lakásán, Pesthidegkúton a Harmatcsepp utcában.
Erzsébet ekkor már nagyon súlyos beteg volt, több gondoskodásra szorult. Megbeszélte lelkiatyjával (Izeli J.), hogy a karmelita harmadrend Szeretetláng imacsoportból rendszeres segítségnyújtókat kell szervezni.
Így jártunk mi is Törökbálintról férjemen Hámori Alfonzzal (kántor) egész télen hete 3-4-szer gondozni, lakást rendben tana mosni. Csodálatos kegyelmi idő volt az töltött szolgálat. A segítő testvérek is í érezték, Hupka Ilonka, Kissné Erika, s Beszélgetéseink mély nyomot hagyott lelkünkben. Nagy szenvedéseiben is természetes humorával ő adott erőt. Minden alkalom egy lelkigyakorlattal ért fel.
(...) Végtelen türelemmel viselte ott is a nagy fájdalmakat (bélrákja volt). Hitével, Isten-szeretetével példát adott betegtársainak. Január végén hazavitték Harmatcsepp utcai otthonába. 1985. február 2-án, a Szeretetláng ünnepén összejöttünk betegágyánál mi, a harmadrendi karmelita szeretetlángos közösség tagjai. Budapestről Katona István atya vezetésével együtt imádkoztunk és ünnepeltünk. Sajnos akkor Erzsébet már nagyon gyenge állapotban volt - de így is kifejezte nagy örömét és boldogságát.
(...) Február végén újra kórházba került Erzsébet, a János Kórház belgyógyászat osztályára. Sajnos ide csak látogatáskor engedtek be. Minden alkalommal János atyával látogattuk. Március 20-a körül hazavitte Emmánuel fia az ő lakásába. Itt az ápolást családja nem tudta megoldani. Március 24-én János atya kihozta Erzsébetet hozzánk, Törökbálintra. Erről már előzőleg is beszéltünk Erzsébettel és ő boldogan jött volna a kórházból is hozzánk. Nagy boldogság volt megérkezése számunkra, hiszen éreztük a kegyelem kiáradását betegágya mellett.
Nagy és megtisztelő szolgálat volt őt ápolni. Csodálatos erőt kaptam és nagy szeretetet a beteg iránt - mintha Jézust ápoltam volna. Mosolyával, finom humorával szinte simogatott. Férjemet így hívta: Ali-fiú.
Március 25-én, Szűzanya ünnepén reggel jött János atya (azután minden nap) és a szobájában szentmisét mutatott be. Megáldoztunk - Erzsébet is. A mise után magnót és kazettát kért Erzsébet. Az Úr Jézustól és a Szűzanyától kapott üzenetet mondta magnóra. Ez a temetkezése helyére vonatkozó közlést tartalmazza - ez a kazetta is megvan. E szerint őt nem Mániaremetén a családi sírboltba kellett temetni, hanem az Érd-Ófaluban lévő temetőbe.
(...) Két dolog már beteljesült azokból az üzenetekből, amelyeket Erzsébet itt nálunk kapott az Úr Jézustól és a Szűzanyától. A két üzenet:
1. Ideérkezése után elmondta. hogy a Szűzanya szólt a kórházban: "Erzsébetem, ahová te mész, oda én megyek veled és azt a házat én magamnak lefoglalom."
2. Úr Jézus szólt hozzá: "Erzsébetkém, egyedül, mindenkitől elhagyatva fogsz meghalni. Ne félj! Anyám és Én ott leszünk melletted.” Ezt többször is elmondta nekünk Erzsébet, amíg itt volt.
Mindkét üzenet szóról-szóra beteljesedett.
1./ Az első üzenetet amikor elmondta nekünk, férjemmel együtt döbbenten hallgattuk és elképzelni sem tudtuk, hogy ez valóra válhat. Családi házunk nem a mi tulajdonunk volt, hanem a hét gyermekünk nevén szerepelt. Mi csak haszonélvezeti joggal rendelkeztünk. Évek során a gyerekek többször is kérték, adjuk el a nagy házat. Nekik most kell a pénz, nekünk vettek volna kényelmes panel lakást. Sokszor nagyon nehéz volt kivédeni érveiket de bennünk ott élt Erzsébet által az Ég üzenete. Ki tudja, ki veszi meg a házat, talán kocsmát, diszkót fognak a megszentelt szoba helyén ahol naponta szentmise volt - üzemeltetni. Buzgón kértük a Szűzanyát, nyugtassa le a háborgó családot - hiszen jogos volt az ő kívánságuk is. Valóban teljesen elcsöndesedett ez a téma. 1994. nyarán hazajött Németországból Gábor unokánk, aki cukrász és pék szakmát tanult kint és itthon szeretett volna pékséget nyitni. Neki hirtelen "ötlettel" fölajánlottuk, hogy itt, ebben a házban valósítsa meg terveit.
Létrejött a családdal a megegyezés. Az öreg, 110 éves épületnek azt a szárnyát, ahol Erzsébet szobája is volt, csak lebontani lehetett. Egészen új épület, a pékség került a helyére. Csodálatos az, hogy a tervrajz alapján az új épület és a mi megmaradt öreg lakrészünk között éppen az a szobányi hely maradt szabadon, ahol Erzsébet szobája volt. Megmaradt annak is a hátsó fala, ahol az ágya állt. Ebbe a falba van elhelyezve a Szűzanya Szeretetláng-szobra. (A mű a Szűzanyát és Erzsébet asszonyt ábrázolja.)
1995. március 25-én, hozzánk érkezésének 10. évfordulóján volt a Szeretetláng-szobor szentelése. Az ország sok száz Szeretetláng-imacsoportos testvére adományaiból Keszthelyiné Betti szobrászművész készítette el az alkotást. Most, 1997. júniusában pedig egy kis kápolna áll itt készen az imacsoportok hathatós támogatásának köszönhetően, s mindenkit várva engesztelő imádságokra.
Így teljesült be a Szűzanya "házfoglalása" máig.
2./ A második közlés is itt teljesült be. Erzsébet valóban egyedül, mindenkitől elhagyatva halt meg. Az utolsó percig nagyon várta a gyermekeit, de azok nem jöttek (nem tudtak eljönni) ide meglátogatni őt. Így volt tőlük elhagyatva.
A halál abban a félórában állt be, amikor az . éppen ügyeletet tartó testvér (Erika) és férjem átjöttek a konyhába ebédelni. Amikor visszamentek, már halott volt. Egy kis, békés és boldog mosoly volt az arcán - ez mutatta, hogy kik álltak mellette végleges hazatérése nagy pillanatában.
Családja csak a délutáni órákban ért ide. Temetése helyéről a kazettára mondott üzenet győzte meg őket."
(Folytatjuk...)
