Jézus és Mária - a Kinyilatkoztatás megértése... 3. rész
A kánai menyegző
Az Egyház apokrifnek, azaz mesés elemekkel dúsított, nem hiteles beszámolónak tart több olyan korai iratot, amik a maguk korában nagy népszerűségnek örvendtek. Ezek közé tartoznak azok a színes történetek, amelyek a gyermek Jézusról szólnak aki mindenféle csodás dolgokat tesz, például az agyag galambot élővé változtatja, stb. Az evangéliumok – és a józan ész – azonban világossá teszi, hogy Jézus csak a megkeresztelkedése után, amikor a Szentlélek leszállt rá, akkor kapta meg a nyilvános működéséhez a csodatévő erővel és hatalommal való felkenést. De ha ez igaz – és igaz, a Szentírás világosan utal rá, hogy Kánában tette az első csodajelet a Messiás – akkor tegyük fel a kérdést: honnan tudta Mária, hogy Jézus csodát fog tenni és a vizet borrá változtatja?
„Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.”
Jézus azt felelte: „Asszony, a te gondod az én gondom. De még nem jött el az én órám.”
Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!”
Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való - a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták -, hívatta a násznagy a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.”
Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.” (Jn 2, 1-11)
Válaszoljunk tehát a feltett kérdésre: tudta Mária, hogy Jézus csodát fog tenni? A Szentírás tanúsága szerint nem tudta és valószínűleg nem is számított rá! Azt azonban tudta, hogy Jézus minden nehéz helyzetre tud valamilyen megoldást! Az együtt töltött évek során sokszor megtapasztalhatta Fiának isteni bölcsességét, átlátó-képességét, praktikus helyzetfelismerő-képességét és gyakorlatiasságát. Bárkinek bármilyen problémája volt Jézus azt megértette, végig gondolta és gyors és pontos megoldást tudott adni rá.
A Szűzanya teljes bizalommal fordul Fiához, akinek képességeiben tökéletesen megbízik: „Nincs boruk.” Igen ám, csakhogy most nincs semmi olyan gyors megoldás, ami segíthetne a fiatal páron és a lakodalmas sokaságon!
És itt álljunk meg egy pillanatra. A Szent István Társulat fordítása kedvező számunkra: „Asszony, a te gondod az én gondom. De még nem jött el az én órám.” Ezzel a fordító jelzi az anya is fia teljes közösségét. De több olyan fordítás is létezik, ami nem ilyen „baráti”. Például: „Mi közünk nekünk ehhez asszony? Nem jött még el az én órám” Illetve: Mi közöm nekem ehhez asszony? Nincs még itt az időm.” (Mindegyik fordítás elfogadható, ha megértjük Jézus és Mária különleges helyzetét, ezért erre most nem fordítunk több figyelmet.)
Mária bizalma és emberek iránti szeretete mindkettőjüket cselekvésre indítja. Mária hitét és bizalmát Fiában átadja a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Bárcsak mi is meghallanánk anyai biztatását! Milyen más lenne az életünk, ha úgy tudnánk bízni ahogy Mária bízott, és úgy hallgatnánk rá, ahogy a szolgák hallgattak rá: „tegyétek amit Jézus mond!” (Hát nem ezt vissz-hangozza minden hiteles Szűzanya-jelenés és magánkinyilatkoztatás? Dehogynem…)
Jézus Krisztus nem tud ellenállni – ha szabad így fogalmazni – a belé vetett bizalomnak. Megteszi amire az édesanyja kéri – és mivel semmilyen természetes megoldás nincs, csodát tesz az emberek javára, még-pedig túláradó, túlcsorduló csodát! (Ötszáz liter vizet a legjobb minőségű borrá változtatni egy harmad napja mulatozó társaságnak, csak hogy örömük ne csorbuljon és a fiatal pár szégyenbe ne maradjon – ez valóban minden mértéket meghaladó nagylelkűség!)
Azt hiszem, a Szűzanya most is így akarja segíteni a fiatalok örömét, az élet beteljesedését és minden ember boldogságát és boldogulását. Semmit sem magának – de mindent nekünk! Semmit sem önmagától – de mindent a Fia által, Aki egyedül képes megcselekedni a megcselekedhetetlent, jóvá tenni a jóvá tehetetlent, szeretni a szerethetetlent. Ő valóban édesanya és gyermekévé fogad mindenkit, aki Fia közelébe kerül, Isten dicsőségére és mindannyiunk javára!
Édes Szűzanyánk! Végy minket is anyai pártfogásodba! Könyörgő mindenhatóság, szólj értünk Krisztusnál, Aki mindig meghallgat Téged!
Részlet Sípos (S) Gyula: Mária titka című könyvből. Kapható Budapesten a Ferenciek terén néhány katolikus könyvesboltban, vagy megrendelhető az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. levélcímen. (Ára 900 Ft)
Hozzászólások
Jézus, azért tette a csodákat, hogy elhiggyék az Atya küldte Őt. Semmi más " értelme" nincs a csodáknak, csak hogy megmutassa vele, hogy ki küldte és kiért cselekszik. Nem Önmaga dicsőségére, mert akiket meggyógyított azok is megdobálták, leköpték, megütötték, elárulták.
Ki volt Mária? Az aki csodák nélkül is hitt Jézusban. Tudta, hogy eljön az ideje, csak nem tudta mikor.
Mivel csoda ide, vagy oda, hitt Jézusban, Isten fiában, így akkor is mellette maradt, amikor mindenki csodát várt Jézustól, vagy az Atyától, de nem történt semmi, csak ment véresen, fájdalommal teli testtel, hogy kővel dobálják, szídalmazzák, elárulják.
Van akinek elég hite van, hogy csodák nélkül is megmaradjon az Atyában, másoknak csodákra van szükségük a hithez.
Az egyik szabadabb, mint a másik.
Eljön e újra a csodák kora, és lesz e értelme?
Én nem adnák az embereknek hegyeket mozgató, halottakat feltámasztó csodákat, mert ha ezek nélkül nem hisznek Istenben, akkor azokkal sem fognak, legalább is a múlt ezt mutatja.
Ha Isten kinöveszti a karját egy csonkának, lesz mivel megdobálnia.
Ennyit ér a csoda.
Nem elég Isten szava, mert még biztos van valahol valami titok, nem elég Jézus Krisztus, mert még biztos van valahol valami titok, a csodákból sem elég, sosem elég, mint a bor megrészegít. Még akarok inni, mert érzem a hatását, mámorító, búfelejtő, megvidámító.
Bor nélkül részegnek lenni, csoda nélkül is az Atyában hinni.
Az már valami :)
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.