A Lelkinapló
Ebben az írásban először szeretném bemutatni a lelkinaplók megítélésének szempontjait általában, a második részben pedig a magyar Kindelmanné Erzsébet asszony Szeretetláng Lelkinaplóját és röviden összefoglalni, amit ebből tanulhatunk.
I. Lelkinapló, mint a magánkinyilatkoztatás sajátos műfaja
Fatimában, Lourdes-ban, vagy épp Medjugorjéban és Garabandálban a látnokok „elragadtatásba estek”. Ez azt jelenti, hogy lelkük és érzékeik kiragadtattak a fizikai, természetes világból a természetfeletti valóságba. Bár a szemükkel láttak, de azt látták, amit a körülöttük állók nem láthattak. Lelki képességeik, érzékelő szerveik – látás, hallás, tapintás, érintés, stb. – a természetfelettire irányult, természetes befolyásolásra nem reagáltak. Ha az elragadtatás alatt próbáknak vetették alá őket, akkor azokra - tűszúrásra, szagokra, stb. -, nem reagáltak.
Amit a látnokok látnak, azt szavakkal nehezen fejezik ki. Jelzőket használnak – gyönyörű, csodálatos – és hasonlatokat mondanak – olyan mint a ragyogó drágakő – de ezek inkább csak sejtetik, mint valóban leírják azt, amit láttak. Az üzenet, amit kapnak, néhány szavas, lényegre törő, egyszerű. Érthető is ez, hiszen a természetfölötti élet szépsége és gazdagsága csak nehezen fejezhető ki a mi szavainkkal. Ahogy Pál apostol írta: „Tudok egy emberről Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt - testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy ez az ember - testben-e vagy testetlenül, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott a mennybe, és titokzatos szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania.” (2Kor 12, 2-4) A Biblia egyik legképzettebb teológusa, az apostoli levelek szorgalmas írója nem tudja, pontosan mi is történt vele, és amit hallott, az nem – vagy alig - kimondható. Érthető, hiszen az Isten és az ember közötti párbeszéd ilyenkor a természetfölötti világban zajlik, ami nehezen átadható – mi csak annak „eredményéről” értesülünk a későbbi beszámolóban, üzenetben.
Egészen más egy Lelkinapló írójának helyzete. Itt a párbeszéd az ember belső világában zajlik le. Isten mintegy megtermékenyíti, megihleti a személyiséget, hogy az közvetítse mondanivalóját a többiek felé. Ez történhet értelmi látomásban, belső hanggal, vagy egyszerűen valamely képesség munkájának kegyelmi fokozásával. (Ahogy a teológia röviden összefoglalja: a természetfeletti a természetesre épül.) Mivel itt minden belül, az emberben játszódik le, kikerülhetetlenül az üzenetek része és befolyásolója lesz a személy állapota, saját látásmódja is. Ezért itt a hitelesség vizsgálata is más módot követel, mint a természetfeletti látomásoké.
Hogy egy hasonlattal érzékeltessük. Grünewald csodálatos oltárképén a Megfeszített Jézus tenyeréből kiállnak a szögek, az ujjak pedig görcsösen szétterpesztettek. Ma úgy tudjuk, hogy a szögek helye nem egészen ott volt, és kísérletileg bizonyították azt is, hogy az ujjak nem szétfeszülnek, hanem épp görcsösen összeugranak a szög körül. Ilyen az izmok természete. Ez azonban semmit sem von le Grünewald képének hitelességéből! A kép hitelessége ugyanis nem a természet-tudományos tényekből táplálkozik, hanem a megihlető Lélekből – Ő pedig figyelembe vette a kor általános tudását és elképzelését – és a „megérintett”, „jó gyümölcsöket termő” befogadó lélektől.
Hasonlóképpen, Szent Ferenc stigmáinál sem az a hitelesség kritériuma, hogy a sebhelyek jó helyen voltak-e. Ott voltak, ahol Ferenc tudta Jézus sebhelyeit – függetlenül attól, hogy azok „történelmileg” hitelesek-e.
Több lelkinapló-írónál Isten a képzeletvilágot termékenyíti meg. Ilyen Valtorta Mária, aki belső képekben látta és átélte Jézus történetét, amit könyvek sorában írt le. Tudjuk, hogy amit ő látott, nem egészen egyezik meg azzal, amit Emmerich Katalin vagy épp Neumann Teréz látott. Ez utóbbi kettő sem egészen ugyanazt látta, ámbár mindketten stigmatizáltak voltak, s szentjei egyházunknak. Akkor most melyikük hiteles? Mindhárom. Mert amit mondtak, írtak, megéltek, az Istentől volt – úgy, ahogy ők személyiségükben azt megélték és továbbadni képesek voltak. A különbségek élethelyzetükből, tudásukból, korukból fakadtak. Sem Isten, sem ők nem tévedtek – de naplóik olvasásánál mindezt mégis figyelembe kell vennünk.
Tudjuk jól, hogy még az Evangéliumok szövegei is különböznek egymástól! Máté nyolc boldogságról ír, Lukács – aki pedig az irgalmasság evangéliumát írja meg -, négy boldogságról és négy jajról. János pedig más időpontra teszi a keresztre feszítés dátumát, mint a három szinoptikus evangélium. Ha az Egyház mindezt bajnak tartotta volna, lett volna ideje és módja „összefésülni” a szövegeket, hiszen az újszövetségi kánon kialakulása is háromszáz évig tartott… Ha pedig az evangéliumoknál figyelembe vesszük a leíró személyét, körülményeit és az átadandó üzenet sajátos hangsúlyait, még inkább megértőeknek kell lennünk a lelkinaplóknál, amelyeknek súlya és jelentősége nem vetekedhet az evangéliumokkal…
Sokszor az egyszerű naplóírás is Istentől ihletett Lelkinaplóvá válik. A naplóírás ugyanis évszázadokon keresztül az önnevelés eszköze volt, (s néhol még ma is az). Ha pedig valaki komolyan veszi az önismeretben való előrehaladást, és ráadásul még imádságos ember is, Isten maga is segítségére siet belső megvilágosításokkal. Ennek legtöbbször csak az eredményét olvashatjuk a naplókban. Az író nem írja le, hogy „ezt mondta Isten”, csak a kettejük közötti párbeszéd eredményét közli. A nemrég boldoggá avatott Salkaházi Sára szerzetes nővér naplójából valók az alábbi sorok: „Igen, béres lelkület, nagyon is béres lelkület félszemmel másra sandítani, irigykedve összehasonlítani, méricskélni: ennek mi van, nekem mi van? Kié több? Miért kap a másik többet? Hát ezt akarja az Úristen? Inkább magamba nézzek, inkább megfognám erősen magamat, és ráncba szedném! - sok nyugalomra és sok fegyelemre van szükségem, de mindezeket legbelül kell elkezdeni. Rohanó és változó érzéseim között kell elsősorban rendet teremteni.” Íme egy belső párbeszéd „eredménye” és egyben pontos diagnózis. Nem mondhatjuk magánkinyilatkoztatásnak, leírója sem szánta annak, de mégis felfedezzük benne Isten és a lélek párbeszédét.
Az elmúlt évtizedekben hazánkban is sorra jelennek meg a magánkinyilatkoztatásokat tartalmazó lelkinaplók. Ilyen volt Bossis Gabriella: Ő meg én című lelkinaplója, Valtorta Mária és Emmerich Katalin füzetei. Megjelentek Natália nővér magán-kinyilatkoztatásai és Erzsébet asszony Sze-retetláng Lelkinaplója is – és a sort hosszan lehetne folytatni. Természetesen e naplók különböznek egymástól. Egyikben alig ír magáról a szerző, a másikban hosszas betekintést kapunk lelkivilágába. Az egyik szinte csak az üzeneteket közli, a másik beszámol a körülményekről is. Stílusukban, elosztásukban különbözőek, de közös jellemzőjük, hogy a szövegben egyszerre mutatkozik meg a lelkinapló írójának jelleme és jellemfejlődése, érlelődése, valamint Isten hozzá, és rajta keresztül hozzánk szóló szavai.
Mivel itt minden üzenet az író személyiségén keresztül szűrődik át, így az üzenetek stílusa is különböző, és az idő előrehaladtával változik, „tisztul”. A szikárabb személyiség által kapott üzenetek stílusa is szikárabb. Az érzelmesebb lélek által leírt üzenetek tele vannak érzelmes szavakkal, jelenetekkel. Kezdetben, amikor még sok az emberben a sérelem, a fájdalom, az önzés, akkor több a vigasztalás, de több a fenyegetés is. Kezdetben az Istentől jövő szavakban is sok az emberi fantázia, később, ahogy a lélek végigmegy a megtisztulás útján, tisztulnak az üzenetek is.
Lehetnek-e egy lelkinaplóban tévedések? Lehetnek. Hiszen az üzenetek a személy szűrőjén, prizmáján keresztül jönnek át, és a személyiségben fogalmazódnak meg. Egy bűnt elítélő sugallatból fenyegető ítélet válhat, egy bíztató, segítő sugallatból pedig szerelmi áradozás. A lelkinapló és magánkinyilatkoztatás írójának is át kell menni azon a tanulási folyamaton, amelyben megtanulja megkülönböztetni a jót a rossztól, a saját gondolatot a nem saját gondolattól, stb. Így szorulnak egyre inkább háttérbe egyéni motivációi, indulatai, s Isten üzenete egyre tisztábban és egyszerűbben ér el hozzánk.
Mindezeket figyelembe véve láthatjuk, hogy egy lelkinapló, és az abban leírt magán-kinyilatkoztatások hitelességének megítélése nem egyszerű dolog. Néhány alapszabály segítségével azonban elő tudjuk segíteni a megkülönböztetést – hogy se el ne vessünk jó és igaz dolgokat, se magunkhoz ne öleljünk olyat, ami nem hiteles. Ilyen szabály például:
- A lelkinapló általános tartalma megegyezik-e a Katolikus Egyház tanításával és az alapvető keresztény hittel. (Egyszerű példa: ha az üzenet adója egyszer Jézusként, máskor meg Visnuként mutatkozik be, akkor biztos, hogy nem hiteles.)
- A naplót író személy jelleme krisztusi irányban fejlődik-e a naplón belül? (Ha egyre szelídebb, alázatosabb, az krisztusi lelkületről tanúskodik. Ha egyre nagyzolóbb, fantasztikusnál fantasztikusabb dolgokkal áll elő, akkor ez már kérdéses.)
- A napló tartalma összhangban van-e más, általánosan elfogadott kinyilatkoztatások tartalmával. Ha igen, az biztató jel lehet, (bár nem feltétlenül).
- Értelmes, összefüggő, a természetes ész világánál is helytálló szöveg, vagy zavaros olvasmány? (Valaki olyan üzeneteket is hozott már a ’90-es években, hogy az éppen felénk tartó üstökös belerohan a Napba, az felrobban és itt a világ vége. Megkérdeztem egy természettudóst, ő azt mondta, hogy még ha ez megtörténne is – amihez olyan pályamódosítás lenne szükséges, ami tudományosan nem igazolható -, akkor is az annyi lenne, mintha egy nagy tábortűzbe bedobnának egy kicsi piszkos hógolyót. Aztán persze mindez nem történt meg – megint elmaradt a világvége…)
Végül: ha elolvassuk a most kezünk ügyében lévő lelkinaplót, magunk is végigkövethetjük az eddig leírtakat. A legfontosabb azonban mégsem ez. Nekünk nem az a dolgunk, hogy a hibákat vadásszuk a könyvben – biztos találnánk, de mi hasznunk lenne abból? A mi feladatunk az, hogy válaszoljunk a lelkinapló felhívására: egyre szorosabb, egyre bensőségesebb kapcsolatba kerüljünk Istennel, megtéve mindazt, amit kér tőlünk, hogy valóban a „megtisztulás és egyesülés útját” járhassuk, Isten dicsőségére és az emberek javára.
II. Erzsébet asszony Szeretetláng Lelkinaplójának rövid bemutatása
A Szeretetláng Lelkinapló egyike a legnagyszerűbb és legnépszerűbb Lelki-naplóknak. Több, mint 20 nyelvre fordítottak belőle részleteket és az összes világnyelven olvasható (kínaiul is). A Lelkinaplóban leírt égi üzenetek lelki mozgalmat indítottak el a világ számos pontján, olykor egymásról mit sem tudva. Közép- és Dél Amerika országaiban, Dél-Koreában vagy Tajvanon éppúgy találni szeretetlángos imádkozó közösségeket, mint Kanadában, Ausztráliában vagy Európában. Több országban püspöki, bíborosi jóváhagyással működik a mozgalom.
Minek köszönhető a Szeretetláng Lelkinapló óriási sikere? Elsőként kell említenünk a Lelkinapló üzeneteinek égi, eredetét. A benne leírt üzenetek – jóval túlmutatva a néhány elemi osztály végzett Erzsébet asszony természetes intelligenciáján – valóban mennyei fénnyel ragyognak fel előttünk.
Ugyanitt kell említenünk a Napló lejegyzőjének emberi hitelességét. Erzsébet asszony nem titkolózik a Lelkinaplóban. Olvashatók benne belső küzdelmei, töprengései, megaláztatásai. Ez nem egy magát kellető ember írásai, hanem egy sorsát sokszor fájdalmasan megélő, az égi üzenetekkel is küzdő asszony vallomásai. Mély együttérzés ébred bennünk és egyre jobban tiszteljük a leírót, aki végigment ezen az úton.
Röviden összefoglalva a Lelkinapló tartalmát:
- Erzsébet asszony először egy felkészítő szakaszon megy át – őrangyala segítségével, ami egyébként több magánkinyilatkoztatásnál is hasonlóan így történt -, hogy képes legyen befogadni Jézus és Szűz Mária üzeneteit.
- Jézus és Mária belső beszélgetéseket kezd vele. Buzdítják a komoly lelki életre. Legyen napi áldozó, végezzen naponta szentség-imádást, rendszeresen gyónjon. Elmélyítik benne a keresztény aszkézist, egy heti rendet állítanak össze, komoly böjttel és önmegtagadásokkal.
- Ezzel párhuzamosan megnyílik előtte a keresztény misztika útja. Leírja belső küz-delmeit és megvilágosításait. Feladatokat kap, imacélokat (pl. a családokért való ima.)
- Jézus és Mária felkészíti őt nagy feladatára, egyre jobban kibontakozik előtte a Sze-retetláng ereje és szépsége. Szűz Mária a maga belső életének teljes valóságát, Szívének Szeretetlángját akarja kiárasztani az egész emberiségre. („Szívem Szeretetlángja maga Jézus” – mondja Erzsébetnek.) A Szeretetláng első befogadója és továbbadója maga Erzsébet asszony.
- A Lelkinapló bemutatja azt a nagy küzdelmet, amit a Szeretetláng megértése és továbbadása jelentett. Erzsébet asszonyt több-ször elutasították, pszichológiai kivizsgálásra utasították – volt idő, amikor mindenhol zárt ajtókba ütközött. Közben belső szenvedései is növekedtek, a gonosz támadásai néha egészen felőrölték belülről.
- A Naplóban utalásokat találunk csak rá, de életrajzából tudhatjuk, hogy ez a misztikus út a hétköznapokban is az áldozatvállalás és szeretet milyen gyümölcseit teremte. Gyer-mekei felnevelése után elvállalta unokái felnevelését. Házát gyermekeinek ajándékozta, magának pedig felépített az udvaron egy egyszobás kis lakot, ahol ezután élt. Elviselte a megaláztatást, a félreértéseket és vádolásokat, s közben közösségeket hozott létre és mindenhol hirdette a Szeretetláng nagy kegyelmét. Kórházi betegágyából sem tudott hazatérni, utolsó heteit Törökbálinton töltötte egy kis szobában és ott halt meg. (Halála helyén ma kis kápolna áll…)
Ez az összeszedett és Istennek adott élet méltó gyümölcsöket termett. Ma egyre tisztábban látjuk a Szűzanya Szeretetlángjának nagy kegyelmét. A Lelkinapló mindenfelé terjed, tanítása részévé válik a katolikus keresztény életnek. Mi pedig hálás szívvel és büszkén gondolhatunk erre az egyszerű, nem hiba nélküli, de erős akaratú és szentéletű asszonyra, akinek élete, küzdelmei révén mindez megtörténhetett
2008-2009. M.I.N.D.
(Megjelent az Élő Szeretetláng című kötetben)
